Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 48. szám - A döntvény-jog

Ml. I. évfolyam. 18. szám. Kolozsvár, 1908. november 15. ERDELYRESZI3061 KÖZLÖNY A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK HATÁROZATTÁRÁVAL. A KOLOZSVÁRI. MAROSVÁSÁRHELYI. BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK HIVATALOS LfPJA. FŐMUNKATÁRSAK: Dr. Tóth György, Krcsztrich János, kir. törv.-széki birő. Ítélőtáblai tanácsjegyző. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ : Dr. Papp József ügyvéd, ü. kamarai titkár. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KOLOZSVÁR, Deák Fereiicz-wtcza 42. sz. Meg-jelen mindem vasárnapon. ELŐFIZETÉSI I&I.F: Egész évre 16 Kor. Félévre 8 Kor. | Negyedévre 4 Kor. E&éziratoI& bérmentve a szerkesztőséghez, Előfizetések s hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendők. TARTALOMJEGYZÉK: A döntvény-jog. Irta: Dr. Tóth György, ügyvéd, kir. törvényszéki biró. — Á bíróságok tehermentesiíése. Irta: Dr. Stern' Manó, ügyvéd. — Az E. M. E. Jog- és társadalomtudományi szakosztályából. TARCZA: Jogesetek a kolozsvári kir. Ítélőtábla gyakorlatából. KÜLÖNFÉLÉK. A kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtáblák elintézett ügye. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. Xfl Irta: Dr. Tóth György ügyvéd, kir. törvényszéki biró. Előszó. A birói gyakorlat jogszabályképző ereje a legújabb jogfejlődésben annyira előtérbe nyomult, hogy az adott viszonyok között nem vélem fölösleges munkának a mai döntvény-jog keletkezésével, kifejlődésével és annak jelentőségével foglalkozni. Előre bocsátom azonban, hogy a rendelkezésemre álló idő csekélységére való tekintettel ezúttal nem annyira kritikai munkát, mint adatgyűjtést végeztem. Tennem kellett ezt különösen azért is, mert sem a külföldi, sem a magyar jogirodalomban nem találtam olyan gyűjteményes munkát, amely a földolgozásra váró tételes anyagot felölelte volna. Már pedig a lelkiismeretes tanulmány a szükséges anyag egybehordásából és annak kritikai földolgozásából áll. Az ezúttal közrebocsátott anyag részletesebb kritikájával a polgári perrendtartás élétbeléptetésére vonatkozó törvényjavaslatban1 szabályozandó magyar döntvény-jog földolgozása rendén fogok foglalkozni. Kolozsvárt, 1908. évi november havában. I. Rész. I. FEJEZET. a) A szokás-jog és jog-szokás elhatárolása.2 A fizikai világ rendjében, bármerre tekintünk, mindenütt az ok és okozat viszonylatát szemlélhetjük. Ugyanígy van ez az államok életében is. A folyton fejlődő életviszonyok minden államban egyúttal a jogélet szükségszerű fejlődését is magok után vonják. 1 E javaslat-tervezet az illetékes körökkel véleményadás czéljából már közölve lett. 2 Az idevonatkozó részletes irodalom fölsorolása helyett a következő munkára utalok: 1. Fodor Á.: Magyar magánjog. I. k. 37. s köv. 1., ahol a vonatkozó irodalom is ismertetve van. 2. Grosschmid Béni: Magánjogi előadások. — Jogszabálytan. Bp. 1905. 3. Dr. Schwarz Gusztáv: Szokásjog és törvényjog. Jogállam. VI. évf. 2 füz. 4. Dr. Hevesi Illés: A jogalkotó judicatura és a felek. M. J. E. 1907. XXXIV. k. (268 sz.) 5. Dr. Zitelmann Ernő: A törvényhez kötöttség és a birói szabadság. M. J. E. 1907. XXXIV. k. 7. füz. (272. sz.) 6. L. Dr. Menyhárth G.: A jogszokásról az osztr. polgári törvénykönyv hatályterületén. Erdélyrészi J. K. 1908. I. 203035 szám. Hogy az egyes államok megalakulásától a fejlődés legmagasabb fokáig a jogéletben minő fejlődési fokokat találunk, azt minden egyes állam jogtörténete tárja elénk. A jogélet csirája azonban már a társulás legkezdetlegesebb formájában benne van az életviszonyokat szabályozó szokás alakjában és a társulás nem fejlődhetik oly nagygyá, hogy a jogi tartalommal biró szokás kivesszen.1 A szokás követése a szükségérzet folyománya. A fejlődés magasabb fokán azonban már oly orgánumokkal találkozunk, amelyeknek egyenesen az a feladatuk, hogy az életviszonyokat megfigyelve előre megállapítsák ama szabályokat, amelyhez a polgároknak alkalmazkodniok kell. Ez a törvényhozó. Hogy ki a törvényhozó; azt mindig az alkotmányjog határozza meg. A fejlődés folyamán a szokás és törvény tehát egymás mellé kerülnek és kétségtelen, hogy a szokás és törvény közötti viszony semmi egyéb, mint a jogszabályt kifejezésre juttató tényezők: a jogérzetet kielégítő szokást követő népesség és a törvényhozó hatalom egymáshoz való viszonya. Minél erösebb a nép a jogszabály képzésére, annál kevesebb feladat hárul e tekintetbén a törvényhozóra. Példa erre a ma codificatiós korszakában Anglia. Viszont minél omnipotensebb a törvényhozó, annál kevesebb teret enged a nép jogérzetének szokásjog alakjában való megnyilatkozására. így József császár törvénykönyve uj szokásjog képzését büntetéssel sújtotta; az optkv. 10. §-a szerint: „a szokást csak azon esetben lehet tekintetbe venni, midőn valamely törvény arra hivatkozik." ügy a szokásjog, mint a törvény azonban közös alapból: az egyes népek fokozatosan fejlődő életviszonyainak megfelelő szükségérzetből erednek. 1 Biró Lajos Ujguinea, Melánézia és Polinézia szigetek természeti népeit ekként ismerteti: ,ámbár már megtelepedett földmivelő népek, de iparuk, kereskedelmük nincs, a pénzérték náluk ismeretlen fogalom, a tudománynak nyoma sincs, az állami berendezéseknek csak elemei vannak meg, közigazgatásnak, jogvédelemnek, törvénynek és végrehajtó szerveinek, politikai és valláserkölcsi felelőségnek, sőt jóformán még vallásnak is alig találjuk félreismerhetetlen nyomait." „Szellemi tekintetben a pápuák körülbelől ugyanolyan életet élnek, mint földrészünkön akárhol, egy világtól elzárt, Írástudatlan falu lakossága."' Ezután egy, a vidék lakóira kiható ünnepet említ fel, a: balum-ot, amely arra van hivatva, hogy fegyelmezze a pápuákat erkölcseikben, egymás közt és politikainak nevezhető viszonyaikban. Ennek tartalma alatt szünetelnie kell minden háborúságnak, czivakodásnak s még az egyes emberek haragjának is." íme! a pápuák közt megtalálhatni azt, ami a középkorban a: Treuga dei. A „bálum" e szerint intézményi jelleggel bir és benne már a jogélet csiráját fölismerhetjük, mert hahár körülbelül csak tizesztendöként ismétlődik is és mintegy esztendeig tart, ezalatt az ünnepség alatt még az egyes emberek haragjának is szünetelnie kell. Pedig az érdekösszeütközések nem épen ritkák. Lehet is rá ok. „Némely község, bár a tengerparton lakik, nem halászhat, sőt még a főzéshez való tengervizet is ugy kell vennie (?) a másik falutól. Hajóépítési és hajózási joga nincs minden községnek, vagy minden családnak s ebbeli jogaikat féltékenyen őrzik." Ezeket a népeket a jogtudomány szempontjából oly mefigyelés alá kellene venni, mint azt a biológusok vizsgálódásaik körében általában teszik. A fokról-fokra való haladás közvetlen tapasztalaton való ismerete érdekes adatokat szolgáltatna a jog keletkezése körüli évszázados vitához (Term K 1907. 458. f.) • v • .