Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 48. szám - A bíróságok tehermentesítése. 3. [r.]

486. Erdélyrészi Jogi Közlöny 48 szám. Magyar állam jogéletében a szokásjog mindig fontos tényező volt. A jogot alkotó szokás azonban már igen korán kettős irányú fejlődést mutat: a) a jogi tartalommal biró tényleges szokás (consvetudó) és b) jogszokás (usus fori) alakjában. A tételes törvények közül a hozzánk legközelebb álló optkv. kifejezésre is juttatja a szokásjog és jogszokás között fennforgó külömbséget, amennyiben a szokásjogot a 10. §-ban és a jogszokást a 12. §-ban teszi intézkedés tárgyává. A 10. §-ban ugyanis ezt rendeli: A szokást csak azon esetben lehet tekintetbe venni, midőn valamely törvény arra hivatkozik. A 12. §. pedig igy szól: „. . . . a törvényszékek által különös pereskedésekben hozott ítéletek a törvény erejével soha sem birnak; más esetekre, más személyekre ki nem terjeszthetők." Az élet azonban alaposan rácáfolt ez omnipotens rendelkezésre, mert az osztrák polgári törvénykönyv hatályának területén — a. törvény rendelkezése ellenére — mindenütt rábukkannak ugy a szokásjogra, mint a döntvényekre (Entscheidungen). A szokásjog és jogszokás között már külső megjelenésében szembeötlő a külömbség és a kettő között fogalmilag is éles határvonal áll fenn, habár a gyakorlatban e határvonal nagyen elmosódik. Grosschmid Béni éleselméjüséggel igy okoskodik: A magyar magánjog kútfő rendszere a jogszabást jogalkotó alapnak elis- j meri és igy előttünk áll a szokásjognak az a jelensége, amely- j nek a kútfői tekintélyt a megszokottság kölcsönzi. (233 lap)." „Ezt a különbséget a kétféle kifejezés voltaképeni érteménye között tulajdonképen csak azért tettem meg — mondja tovább — hogy a dolgot az ő elvi boncolatukban világosan lássuk magunk előtt és nem azért, hogy e két kifejezési módot egymástól a jogi beszédben is szoros pedanteriával távol tartsuk (235. I.)".1 A jogirodalomba kutatva, kimondhatjuk, hogy az irók legnagyobb része érezte és érzi, hogy a judicaturának jogszabály alkotó ereje van, de a régi dogma kereteibe nem tudván elhelyezni, azt letagadni törekszik. Az ujabb irányzat azonban tételként állitja föl, hogy : a judikaturának jogszabály alkotó ereje ép oly kétségtelen, mint a népélélek jogalkotó erejének megnyilatkozása a szokásjogban} Ez elvi álláspont helyességét csak azok tagadhatják, akik a tényeket is letagadni akarják. A fejlődést azonban nem lehet a dogmák által föltartóztatui. Igy jutottunk el oda, hogy kénytelenek vagyunk a tények kényszerítő hatása alatt bevallani, hogy az alkalmazandó jog: a törvény, szokásjog és jogszokás. A ma föladata tehát nem lehet más mint az, hogy a törvény, szokásjog és jogszokás ható erejének körét kijelölje. A szokásjog dogmatörténelmét ismerjük.3 Tudjuk azt is, hogy az egyes államokban a törvény és szokásjog a jogélet fejlődési fokain egymással szemben minő viszonyban állottak. Erre classikusabb esetet nem is lehetne elgondolni, mint azt a jogfejlődési folyamatot, amelyet hazánk jogfejlődésében szemlélhetünk. Ez egyúttal annak az igazolására is alkalmas, hogy egy és ugyanazon időben a törvény, szokásjog és jogszokás (usus fori) együtt alkották az alkalmazást találó jogot. A törvény pedig nem egyéb, mint a jog állapota. 1 Grossuiid Béni azt az álláspontját, hogy ,a szokásjog voltaképen nem egyél), mint a jogszokáson alapidő jog", vagyis „a szokásjog a ténybeli praemissa, amihez hozzájárulván a kutíői tétel, a mi e kettőtől keletkezik : ez a szokásjog" (214. lap) igy teszi szemlélhetővé : Szokásjog de facto Kútfői tétel Szokásjog. 2 Gnaeus Flavius : Der kamp um die Rechlswistenschaft. Heidelherg 1908. Ex ábrázoláshoz hasonlóan a dóntvéngjog kialakulását ekként tehetjük szemléibetővé ; Az alső-biróságok gyakor- Az eltérő birói gyakorlat latában kifejezésre jutó megoldó döntvény szöveellentétes jogi szokás gezés, mint tételezés Döntvényjog. 3 Puchta: Das Gevonbeitsrecht. Fodor A.: I. k. 40. lap. X 9 bíróságok tehermentesítése. Irta: dr. 5tern Manó ügyvéd. (Folytatás.) Az osztrák polgári törvénykönyv az ingatlanra vonatkozó tulajdonjog, (431. §.) zálogjog, (451. §.) szolgalom (481. §.) megszerzéséhez a telekkönyvi bejegyzést kiván még, tehát a telekkönyvi bejegyzést szerzési módnak tekinti, sőt a 451. 481. §§-okban kifejezetten annak is nevezi. Ebből az következnék, hogy az osztrák polgári törvénykönyvön alapuló telekkönyvi intézményünk szerint a telekkönyvi bejegyzés jogmegállapitó tény. Azonban ez nem áll. Maga az osztr. polgári törvénykönyv mond ellene ezen felfogásnak. Ellentmond az 1467. §-ban, a hol a bejegyzést feltétlen érvényűvé csak 3 év fennállás után teszi, nemkülönben az 1468. 1469. §§-okban, a hol a telekkönyvi bejegyzéssel szemben az elbirtoklást jogszerző ténynek fogadja el. Teljes lehetetlenség jogmegállapitó ténnyel szemben más, ugyanezen jogra vonatkozó jogszerző tényt elismerni. Ha a törvény azt mondja ki, hogy az ingatlanokra vonatkozó jogok csakis telekkönyvi bejegyzés utján szerezhetők s mint a 441. §-ban a bejegyzésnek azon hatályt tulajdonítja, hogy ezzel a bejegyzett tulajdonos jogszerű birtokba lép, akkor az elbirtoklás ezen tulajdonjogra teljes lehetetlenség, mert birtok ezzel szemben ugyancsak az optkv. szerint u. n. álbirtok, mely elbirtoklás alapjául nem szolgálhat. De nemcsak maga az optkv., hanem a tkvi rdts, nemkülönben a kifejlett joggyakorlat ellentmond ezen felfogásnak s azt tanúsítja, hogy telekkönyvi bejegyzés nem jogmegállapitó tény, banem a jog létezésének s nyilvánossá tételének bizonyítéka. A tkvi rendtartás a tkvi hatóságot csakis a bemutatott okirat alaki kellékeinek bírálata jogosítja fel, azonban annak valódiságát az kutatni jogosítva nincs. Már pedig ha valamely hatóság ogmegállapitó határozatot hoz, ugy annak nemcsak alaki kérdéseket, hanem az anyagi igazságot is ki kell derítenie. Igaz, hogy például a bíróság sommás váltókeresetre, vagy közjegyzői okirat alapján beadott kérelemre sommás végzést, illetve végrehajtást elrendelő végzést a csatolt okirat valódiságának kutatása nélkül hozza, de ez nem azonos a tkvi hatóság végzésével, mert a sommás végzés, illetve végrehajtást elrendelő végzéssel szemben kifogásnak van helye, a hol a végzéssel szemben minden néven nevezendő jogait érvényesítheti, holott a tkvi hatóság bejegyzést elrendelő végzés ellen beadható felfolyamodás ily esetben jogorvoslatot nem nyújt. A telekkönyvi rendtartás a bejegyzés alaki feltételeit állapítja meg s az anyagi kérdéseket kizárja a bejegyzés kérdései közül, mutatja a 148. §, mely szerint azon esetekbe, a midőn a I bejegyzés anyagi jogszabály szerint érvénytelen, nem a bejegyzést elrendelő végzés megtámadását rendeli s nem a bejegyzést elrendelő telekönyvi hatóságot jogosítja fel a kérdés elbírálására, hanem magát a bejegyzés alapját képező jogügyletet kell a rendes bíróság előtt megtámadni. Az anyagi jogszabályok vitatása tehát a telekkönyvi bejegyzéseknél a tkvi rdts. szerint ki vannak zárva. Már pedig ha a bejegyzést elrendelő végzés illetve a bejegyzés maga jogmegállapitó tény lenne, ugy a tkvi rdts. szabályainak a bejegyzés j körül felmerülhető összes kérdéseket kellene felölelnie s megj szabni az anyagi jogszabályok megvitatásának módját, mert az általános elfogadott jogelvek szerint jogviszonyra vonatkozó jogI megállapító tény a jogviszonyban álló összes érdekeltek akarat j nyilvánítása után keletkezhetik s ellentétes akarat nyilvánitások j esetén a bíróság, illetve intézkedő hatóság a tényállás megállapítása után hozza meg a határozatot. A törvénykezés minden ágában ugy a polgári, mint a büntető eljárásban a hol czélszerüségi okokból jog megállapító végzés pusztán alakilag elbírált okirat alapján hozatik meg, ezen végzés elleni jogorvoslat nem a felfolyamodás, hanem kifogás, vagy ellenmondás s a jogorvoslat magában véve nem a határozat hatálytalanítását eredményezi, hanem az anyagi igazság czélzó kontáradiktorius eljárást. A telekkönyvi bejegyzés nem jogmegállapitó tény, hanem csak bizonyíték, azt bizonyítják az anyagi jogszabályok és az erre vonatkozó birói gyakorlat. Ugyanis a jogot kimondó birói határozattal szemben a határozat meghozatalát megelőző tényeket felhozni nem lehet, a telekkönyvi bejegyzéssel szemben azonban a törlési perek, tulajdon pereknél a bejegyzést megelőző tényeket igen is fel lehet hozni, sőt a bejegyzés érvénytelenítése a tulajdonjog megítélése épen ilyen tényeken alapul. A külömbség az eljárás módjában is van, mert birói ítélettel kimondott jog érvényteleníthető ugyan, de csak kivételes