Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 47. szám - Egyetmás a kikötésekről

47. szám. Jogesetek Tára 181 megléte esetén nem gátolhatja meg az 1881. LX. t.-c. 161. §. 1-sö bekezdése alkalmazását, az első bíróság végzését mégis megváltoztatni kellett, mert a B) 15 alatt vagyon közösség megszüntetése iránti per van feljegyezve, az ily per azonban az igény jogerejü eldöntéséig az árverés elrendelésére az 1881. évi LX. t.-c, 161. §. 1-ső bekezdésében irt tulajdonjog igényjogi j minőségével nem bír, mert ezen B) 15 alatt feljegyzett, per a | 151. §. utolsó bekezdésében irt tulajdoni pert nem képez, minélfogva a B). 15 alatti perfeljegyzés, habár korábbi a C) 6 alatt szerzett végrehajtási zálogjog bejegyzésnél, egymagában az árverési kérés elutasítására törvényes okot nem képezhet, önként rtetvén, hogy az árverés elrendelése esetén is, a B) 15 alatt poljegyzett per sérelmére nem szolgálhat s ennek a kijelentése fmellett lesz elrendelendő. 1908. évi október hó 1. napján. Jogesetek a marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Kusztrich János. kvr. tvszéki biró, táblai tanácsjegyző A zárlat kértléséhez. A midőn a fennálló követelés bírósági ítélettel végérvényes ! megállapítást nyert és a hitelezőnek a kielégítési végrehajtáshoz való joga megnyílt a követelésnek a megelőző elvén álló zárlat által biztosítása céltalannak tekintendő, nem az 1881. LX. t.-c. 338. §-a szerint illetékes bíróság j hatáskörébe tartozik. 2337—908. polg. szám. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla Z. Ferencnek és B. Istvánnak, N. Domokos és neje, M. Ágoston és Magyar Erdőipar részvénytársaság ellen, zárlat elrendelése s jár. iránt folytatott ügyben végzést hozott. A kir. ítélőtábla a felfolyamodásnuk helyet nem ad. Indokok : A zárlati kérés tényalapját képezi és felek között nem is vitás, hogy zárlatot kérők a zárlati kérés beadását megelőző időben, 1908. március 7-én, a zárlat által biztosítani célzott, záiogjogilag bekebelezett követelésre nézve már kielégítési végrehajtási kérést is adtak be. A miből világos, hogy az a követelés az 1881. LX. t. c 237. §. f) fontjának felállított előfeltételeken tulmenőleg nem csak lejárt, per alatt álló s e szerint még vitás, hanem megítélt, végrehajtható sőt kielégítési végrehajtás alatt álló volt. Az 1881. LX. t.-c. 2o7. és következő szakaszaiban szabályozott zárlat elrendelésének, az elől felhívott szakasz a), f) pontjai szerint még vitás, de már valódinak és fennállónak mutatkozó rendesen nem készpénzbeli követelés leendő érvényesithetéséhez szükséges kielégítési alap előleges biztosítása végett van helye. A mint azonban a fennálló követelés bírósági Ítélettel végérvényes megállapítást nyert és a hitelezőnek a kielégítési végrehajtáshoz való joga megnyílt a követelésnek a megelőzés elvén álló zárlat által biztosítása céltalannak tekintendő, mert a hitelezőnek módjában áll az 1881. LX. t.-cz. alapján a kielégítési végrehajtási eljárás keretében, egyenesen a kielégítés biztosítása végett (1881. LX. t.-c. 211. és 164. §§. (végrehajtási zárlatot (felh. t.-c. 208. §. s illetőleg 164. §-a) kieszközölni ; elrendelése azonban nem az 1881. LX. t.-c. 238. §-a szerint illetékes bíróság hatáskörébe tartozik. Minthogy pedig egyfelől a bíróság jogilag céltalan eljáráshoz segédkezet nem nyújthat, másfelől pedig a végrehajtási zárlat elrendelése még ha zárlatot kérők kérelme arra alkalmas* lenne is, hatáskörén kivül esik, kétségen kívül áll, hogy az elsőfokú bíróság elutasító rendelkezése helyes. 1908. évi október hó 1-ső napján. Felülvizsgálati eljárásból. Az hogy a felebbezési bíróság jogi álláspontját megváltoztatta és bogy miként változtatta meg? tisztán a bírói gondolkodás és bírói elhatározás megnyilvánulása, a mely a 1 felülvizsgálat körénegészen kivül esik, mert a bírói gondolkodás és elhatározás folyamatát sem anyagjogi, sem eljárási jogszabály nemrendezheti. G. 1908—109. szám. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla mint felülvizsgálati bíróság S. Hermann s társai felpereseknek, B. Gábor és társa alperesek ellen 645 kor. s jár. iránt sommás perében, felperesek felül vizsgálati kérelme folytán itélt : A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyet nem ad Indokok : Felperesek felülvizsgálati kérelmükben az 1893 : XVIII. t.-c. 185. §-a a) és c) pontjai felhívásával anyagi és eljárási jogszabálysértés miatt panaszolnak. Panaszaik minden ponton alaptalanok : Anyagi jogszabály megsértése miatt azért panaszolnak, mert a felebbezési bíróság az 1908. január 30-ik napján "megtartott felebbezési tárgyaláson a bizonyítás elrendeléseken megnyilvánult jogi álláspontjával ellentétben, a kihallgatott tanuk vallomását nem vette figyelembe és ezt meg nem indokolta, valamint nem indokolta meg azt sem, hogy elfoglalt álláspontját miért változtatta meg: továbbá anyagjogi sérelemként panaszolják azt is, hogy a felebbezési bíróság a kötelezvény cimü okirat tartalmával egyező szerződés megállapodás létrejöttét állapította meg, holott a szóbeli megállapodás peresfelek között az volt, hogy a bérösszeget a legeltetett marhák és juhok számaránya szerint fizetik. Ezek a panaszok azonban valósággal nem anyag jogból folyó sérelmek ellen irányulnak, hanem a felebbezési bíróság eljárását érintik. Az hogy a felebbezési bíróság jogi álláspontját megváltoztatta és hogy miként változtatta meg? tisztán bírói gondolkodás, és b rój elhatározás megnyilvánulása, a mely a felülvizsgálat körén egészen kivül esik, mert a birói gondolkodás és elhatározás folyamatát sem anyagjogi sem eljárási jogszabály nem rendezheti; azt pedig, hogy a panaszolt birói gondolkodás és birói elhatározás eredménye milyen anyagjogi szabályt sért, felperes meg nem jelöli; és ilyen jogszabálysértést a kir. ítélőtábla sem észlelt. Ugyancsak a felfejtett szempont alá esik a felebbezési bíróság minden olyan okfejtése, a mely mellékténykörülményekre mint birói meggyőződését megerősítő adatokra van alapítva. A bizonyítékok mérlegelését illetőleg pedig a felebbezési bíróság jogával élt (1893. XVIII. t.-c. 64. §.) a midőn azt legjobb meggyőződéséhez képest e bizonyítás egész tényleges tartalmának szorgos méltatása alapján vonta le s midőn eként jogával élt, jogszabályt nem sértett meg, hanem csak alkalmazott. Hogy pedig a felebbezési bíróság a bizonyításra vonatkozó felhívott 64. §. alkalmazása közben törvényes indokolási kötelessége ellen lényeges ponton vétett volna, arra adat nincs. A D. Gábor Györgyé, D. János Györgyé és B. Miklós tanuk vallomását megfelelőleg méltatta, az által indokolási kötelességének eleget tett; a mérlegelés eredménye a fentiek szerint a felülvizsgálat körén kivül esik. A L. Dávid tanú vallomásának ügyeimen kivül hagyása pedig a fenforgó esetben lényeges eljárási jogszabálysértést kétségen kivül azért nem képez, mert vallomásának tartalma a döntő ténykörülményre vonatkozólag felperes közlésén alapszik. Eljárási jogszabálysértést felperesek kifejezet'.en abban panaszolnak, hogy a felebbezési bíróság a felebbezési tárgyaláson csatolt külön iratban felhozott ténykörülményekre a megnevezett tanuk kihallgatását nem rendelte el. A külön irat szerint felperesek a további bizonyítással azt célozták igazolni, hogy alperesek hány marhát és juhot legeltettek és hogy a marhák és juhok legeltetéseért és a kaszálók becsértéke fejében egyenként milyen összeg volt „kikötve." Ezek a ténykörülmények azonban, — az ítélet ebbeli megállapítása mellett, hogy peresfeluk között az 1907. április 11-én kelt okirat tartalmával megegyező szóbeli szerződés jött létre,— minthogy a külön irat szerint állított eltérő megállapodás időpontja sincs megjelölve kétségen kivül közömbösek, mert azok a felebbezési bíróság Ítélete szerint megállapított tényalap meggyőződésére és bizonyítására még akkor sem lennének alkalmasok, ha a külön irat szerinti bizonyítás teljes sikert érne.