Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 47. szám - A bíróságok tehermentesítése. 2. [r.]

47. szam. Erdélyrészi Jogi Közlöny Mindazon ügyek, a melyek a czégjegyzés vezetésével összefüggésben állanak, ott intézhetők el a legteljesebb megnyugvással, a hol az ezzel kapcsolatos ipar ügyek, illetve nyilvántartási ügyek amúgy is elintéztetnek. A kit az érdekel, hogy valamely kereskedő czége be van-e jegyezve, erről ép ugy meggyőződhetik az iparhatóságnál, avagy kereskedelmi és iparkamaránál, mint a bíróságnál. A kereskedőre nézve még egyszerűbb, ha ö czégét is ott jegyezteti be, a hol iparigazolványát nyeri, vagy a hol egyéb kötelezettségei vannak, a czégbejegyzési kötelezettségről az iparhatóság, kereskedelmi iparkamara értesiti a bíróságot, holott egyszerűbb volna, ezen hatóságok valamelyike vezetné a czégjegyzéket. A bíróság a kereskedői czégek körüli hatásköre jogosan csak arra szoritkozhatik, hogy a bejegyzésre való s czég használatára való jogosultságot megállapítja. Vagyis a czéghasználás tekintetében felmerülő vitás kérdések, valamint arra, hogy társaság czégjegyzékbe bevezethető-c. A czégjegyzék vezetése a mai jogállapot szerint nem jogmegállapiló ténykedés, hanem csakis az érdekelt felek nyilatkozatainak tudomásul vétele. Ily körülmények között egyáltalában nem szükséges az, hogy ezen egyszerű regisztráló ténykedésre oly komplikált eljárás mellett a bíróság igénybe vétessék. Annál kevésbbé van erre szükség, miután a leglényegesebb részre t. i. az aláírás hitelesítésére amúgy is kir. közjegyző közreműködése vehető igénybe. A részvénytársaságok és szövetkezetek bejegyzésnél az alapszabályokat tudomásul vevő intézkedés szintén olyan természetű, mely nem igényel bírósági beavatkozást, mert ez is administrativ jelleg. tVI>£|fiyii/f (*tir: fllUL^dj l/ifi". í' i'/i'.! •!'•> A telekkönyvi ügyek hovátartozandóságának kérdése nehezebben döntendő el a különböző telekkönyvi rendszerek elvi álláspontja miatt, mivel oly felfogások is vannak, hogy a telekkönyvi bejegyzés maga állapítja meg az ingatlanra vonatkozó jogot. A mi telekkönyvi rendszerünk alapját képező optkv. 431. §-a oly rendelkezést tartalmaz, mely magában véve azt a látszatot kelti, mintha a mai jogállapotunk szerint ingatlanra vonatkozó jogot kizárólag telekkönyvi bejegyzés utján lennének megszerezhetők s telekkönyvi bejegyzés nélkül, vagy ellenében ingatlanra vonatkozó jog nem is szerezhető. 477. A kérdés megoldása czéljából legelső sorban tisztába kell jönni a telekkönyv czéljával, rendeltetésével, a mihez viszont feltétlenül szükséges-atelekkönyv keletkezése, fejlődése történetének ismerete. Az egyéni tulajdonjog keletkezésével az ingatlanokra vonatkozó tulajdonjog határjelekkel, határkövekkel tanúsíttatott. A tulajdonjogi változásokat, mivel ezek magán a földbirtokon megjelölhetők nem voltak, valamelyes erre alkalmas módon kellelt nyilvánvalóvá tenni, a mit legelső sorban a németek a nép* biróság előtt való nyilvános kijelentéssel eszközöltek. A népesség szaporodásával a birtokváltozások is gyakoriabbakká lettek s ennélfogva ezeket pusztán emlékezetből nyilváníttatni nem igen lehetett, ezért szokásba jött a birtokátruházásokat irásba foglalni, majd később külön e ezélra vezetett jegyzőkönyvbe iktatni. A pénzforgalom és hitel igénybevételének elterjedésével szokásba jött ezen ingatlanokra vonatkozó jegyzőkönyvekbe a/, ingatlanokra adott kölcsönöket is bevezetni. Ezen jegyzőkönyvből fejlődött ki a mai telekkönyvi intézmény. Nem czélom ezúttal a telekkönyv fejlődését tárgyazni, mivel a telekkönyv czéljának, rendeltetésének megismeréséhez a fent vázolt kezdetleges fejlődési folyamat tökéletesen elegendő. Ezen fejlődési folyamatból ugyanis nylvánvaló az, hogy a telekkönyvi intézmény az ingatlanok forgalmának tanúsítása az azokra adott kölcsönök nyilvántartása czéljából keletkezett. Világos tehát, hogy a telekkönyv czélja, rendeltetése az, hogy az ingatlanokra vonatkozó dologi jogok fennállásának bizonyítékául szolgáljon. Ezen különös és nyilvánossággal kezelt bizonyítékra azért volt és van szükség, mert az ingó dolgokra vonatkozó dologi jogok érvényesítéséhez szükséges átadás az ingatlanoknál nem eszközölhető, valamint az ingatlan birtoklása nem lehetséges oly mérvben, mint az ingóké. A telekkönyv tehát eredeti czélját tekintve nem egyéb, mint bizonyítéka, de nem jogmegállapitó okirat. Ezen állítás helyessége kitűnik minden néven nevezendő telekkönyvek bejegyzési szabályaiból, melyek mindannyian abban megegyeznek, hogy telekkönyvi bejegyzés alapját csakis törvényesen megengedett és bizonyos formában megkötött ügyletek képezhetik, valamint abból is, hogy a telekkönyvi hatóságok a bejegyzés alapját képező okiratok valódiságát nem vizsgálják, s a kellő alakban jelentkező szabályszerűen felszerelt bejegyzési kérelmet elutasítani jogosítva nincsenek. 16 által beperesitett s az eladott ingó általa le is foglaltatott : a tulajdonjog fentartottnak tekintendő. Indokok. 3900—1903. i. táblai szám. Felperes az alperes czég részére szállított gépek tulajdonjogát a vételárnak teljes lefizetéséig fentartotta, a mely feltételhez kötött szerződést a fennálló törvények nem tiltván, az érvényesnek tekintendő. Miután alperes beismerése szerint a kérdéses gépek vételárába csak 1024 koronát fizetett, a 3024 K vételár teljesen lefizetve nem lévén: felperesnek az A. alatti szerződésben fentartott tulajdonjoga alapján a csődtörvény 42. §-a értelmében, a tulajdonát képező gépek visszaadását, illetve az azokért befolyt érték kiadását a csődtörvény 43. §-a értelmében kérni jogosult. Az aránylagos tömegköltségek nem voltak beszámíthatók, mert a kérdéses gépek nem képezték a csődtömeg vagyonát és mert alperes oly kiadás felmerültét nem bizonyította, mely a dolog természete szerint a felperes által visszakövetelt gépek, illetve az azokért befolyt értéket terhelné. Alperesek az az érvelése, hogy felperes alperes cégtől a vételár fedezetére váltót kapott s az általa bepereltetett s a kérdéses gépek felperes által végrehajtásilag lefoglaltattak, figyelembe nem jöhet, az A. alatti szerződés szerint felperes tulajdonjoga a vételár teljes kifizetéséig fentartatván: kétséget nem szenved, hogy a kérdéses váltó nem fizetésül, hanem csak fedezetül adatott, ennélfogva ha felperes a váltót beperesitette és végrehajtást is vezetett, miután annak rendén a vételár iránti követelése kielégítést nem nyert, a fizetés meg nem történte miatt alperes cég a kérdéses gépek feltétlen tulajdonjogát nem szerezte meg. (Curia 1903. október 1-én 1197—1903. v. sz. a. kelt helybenhagyó ítélet.) 13 36. §. 439—1895. I. A csődtörv. III. fejezetében szabályozott megtámadási perben a keresetnek szabatoson körülirt és kellő határozottsággal megjelölt valamely jogcselekmény hatálytalanítására kell irányulnia, minélfogva a nem határozott tényekre, hanem csak következtetésekre alapított kereseti kérelemnek, mely a hatálytalanítani kívánt jogcselekményt kellő határozottsággal nem jelöli meg. hely nem adható (kir. Curia 647—1894.) 2H. g. 2911—901. sz. Tényállás. Vb. R. A. az 1898. okt. bó 8-án kelt szerződéssel T. Á-tól megvásárolta az alábbinak tulajdonát képező raksorai erdők kihasználási jogát 1903. évi augusztus hó 31-ig terjedő időre. R. A. a fa kihasználási jogot illetően szerződésre lépett Sz. és Társa bpesti céggel oly képen, hogy az a cég köteles volt a fákat R. A. felügyelete alatt feldolgoztatni és a vételárt havonkénti elszámolás alapján neki megfizetni. Ugyanez alkalommal R. A. az emiitett cégnek eladta a raksorai fürészgyárát azzal, hogy eladó 1903. aug. 31-én köteles lesz azt visszaváltani és a fürészgyár ellenértékét illetményeiből (amelyeket a fák ára fejében a cégtől kapott volna) megfizetni. Ez a szerződéses viszony foganatba is ment. Az üzem folytatása közben R. A. az öt illető jogokat az 1900. nov. 8-án kelt szerződéssel átruházta apósára R. R. alperesre. 1901. jun. 11-én R. A. ellen a csőd megnyittatott. Csődtömeggondnok az 1900. XI. 8-án kelt szerződésre nézve csődtömeg támadási keresettel lépett fel R. R. ellen. Az I. biróság a szerződést a csődhitelezőkkel szemben hatálytalannak mondotta ki.