Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 44. szám - A községi bíráskodás és a polgári perrendtartás törvényjavaslata. Folytatás

44. szám. Jogesetek Tára 169 meggyőződés szabályszerű kifejezése jogszabálysértés nem lehet s ennélfogva az 1893. XVIII. t.-c. 197. §-ának szabálya alá nem vonható, felülvizsgálat tárgyát nem képezheti. Azt a tényállapitást, hogy L. István elsőrendű alperes részéről megbízott kereskedelmi meghatalmazott volt, ennek jogkörébe tartozott a vidéken a szövetkezet részére almát vásárolni, s ezt megbízója részére elszállítani, a felülvizsgálattal élő alperes nem támadta meg, s igv ez a ténymegállapítás az 1893. XVIII. t.-c. 197. §-hoz képest e helyen is irányadó. E megállapításból valamint az 1875. XXXVII. t.-c. 43. és 49. §-nak rendelkezéséből következik, hogy a kereskedelmi meghatalmazottnak jogkörébe tartozott az, de hogy az alma beszerzése' elszállításra való elkészítése, kocsiba rakása, — vételárelőlegek adása s elszámolása tárgyában, a vételre megbízottakkal a szükséges mellék megállapodásokat, — mellék ügyleteket megkösse, mert a megbízás tárgyát képező ügylet természetéből folyik, hogy azt másként a megbizott nem végezhette. Nem bír tehát alappal az a panasz, hogy a felebbezési bíróság anyagjogi szabály megsértésével tévesen döntött volna, a mikor a L. István alperes által kötött ügyletet s a L. által utóbb létesített elszámolást, első alperesre is kötelezőnek mondotta ki: a felebbezési birósás döntése ez irányban helyes, az 1875. évi XXXVII. t.-c. 43. és 49. §-aiban foglalt jogszabályoknak megfelel. • A felebbezési bíróság tételének részleges megváltoztatása első alperest sem jobb. sem rosszabb helyzetbe nem hozza, reá nézve tehát maga a változtatás közömbös; a miből következik, hogy felülvizsgálati panasza lényeges sikerrel nem járt. A felülvizsgálati költséget eként — az 1893. XVIII. t.-c. 204. és 168. § hoz képest, — maga elsőrendű alperes viseli. A perköltség fizetésére vona'kozó rendelkezést a kir. Ítélőtábla nem tartotta megváltoztatandónak, mert a kifejtettek szerint felperesek saját személyükben perrel föllépni jogosultak voltak, a perköltség részükről merült föl, —- tehát annak saját kezükhöz való megtérítését —• mint pernyertesek az i. t.-cikk 109. és 168. §§-aihoz képest jogosan igényelhetik. Az ügyvédi járandóság megállaniMsát tárgyazó rendelkezés alapját az 1868. LIV. t.-c. 252. §-ában találja. 1908. évi szeptember hó 15. napján. Az ügyvédi dijak kérdéséSiez. Az ügyvédi munka díjazásra csak értékének arányában tarthat igényt (1868. LIV. t.-cz. 35í£T§-a.) mindkét peres fél felülvizsgálati kérelme nyilvánvalóan helytelen alapokra van fektetve, a felperesnek a válaszirata teljesen czéltalan. Miután kellő szakértelem mellett előre volt látható, hogy szerkesztésük fogyatékossága miatt sikerre nem vezethetnek, következésképen díjmegállapításhoz alapul nem szolg alhatnak. 1908. G. 104.—3. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla mint felülvizsgálati bíróság G. Jeremiásné F. Mária felperesnek, özv. C. Györgyné P. Mária alperes ellen, 1000 K tőke s járulékai iránt folyamatba tett alperes által megújított sommás perében, felperesnek és alperesnek felülvizsgálati kérelme folytán itélt : A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelmeknek helyet nem ad. A peresfelek képviselőinek a felülvizsgálati eljárásból kifolyólag dijat és költséget megbízóik irányában sem állapit meg. Indokok : Felperes felülvizsgálati kérelmét az 1893. XVIII. t.-cz. 185. §-a a) és c) pontjára alapítja és a felebbezési bíróság ítéletének megváltoztatása mellett, az elsőfokú bíróság Ítéletének helyben hagyását, esetleg feloldást kér. De indokolásában főként a kihallgatott tanuk vallomásának, a saját szempontjából mérlegelése mellett, a megállapított tényállást támadja. A tanúvallomások mérlegelésének eredménye azonban felülvizsgálat tárgyát nem képezheti (1893. XVIII. t.-cz. 64. és 197. §§) minthogy a bíróság a bizonyitékok mérlegelése tekintetében törvényes bizonyítási szabályokhoz csak a törvényben kijelölt esetekben van kötve, ilyen eset pedig ezúttal fenn nem forog ; és a felebbezési bíróság a felhívott 64. §-ban meghatározott indokolás kötelezettségének eleget tett. Jogszabálysértés tehát ily körülmények közt, — bármilykép alakult legyen a ténykérdés tekintetében a bíróság meggyőződése, épen mert a szabad mérlegeléssel az idézett jogszabálvt csak alkalmazta, — meg nem állapitható jogszabálysértés hiányában pedig felülvizsgálatot sikerrel kérni nem lehet. Felperes ugyan mellesleg azt is panaszolja, hogy alperesnek eskü alatt történt kihallgatása és esküre bocsátása sem volt helyes, úgyszintén azt is, hogy a bizonyitékok mérlegelése helytelen, az^ indokolás nem megfelelő; azonban azt, hogy a felebbezési bíróság e közben milyen jogszabályt sértett meg, avagy hagyott figyelmen kívül, azt az Í893. XVIII. t.-cz. Í90., 185. és 197. §-áí által reá rótt kötelezettség ellenére felperes meg nem jelöli; s a kir. Ítélőtábla ilyen irányban jogszabálysértést nem észlelt. Alperes felülvizsgálati kérelmében kizárólag azért panaszol, hogy a felebbezési bíróság felperes rosszhiszeműség megállapításának elmellözésével az alapperbeli Ítéletnek alperest a költségben elmarasztaló rendelkezését hatályon kívül miért nem helyezte. Ez a panasz is alaptalan. Mert a rosszhiszeműség megállapítása tárgyában alperes a per során kérelmet elő nem terjesztett, s vonatkozólag a perben tényállítás sincs. A felülvizsgálati kérelemben erre nézve felsorolt uj körülmények pedig nem tartoznak azok közé, a m.Jyek az 1893. J XVIII. t.-cz. 197. §. utolsó bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban is érvényesíthetők; mert nem valamely lényeges eljárási szabály alkalmazásának mellőzésére, hano'n az ügy érdemleges elbírálására vonatkoznak, uj kifogás ténya ipjait képeznék. Az ügyvédi munka díjazásra csak értékének arányában tarthat igényt. (1868. LIV. t.-cz. 252. §-a.) Ebben az esetben mindkét peres fél felülvizsgálati kérelme nyilvánvalóan helytelen alapokra van fektetve s felperesnek a válaszirata teljesen czéltalan. Kellő szakértelem mellett előre volt látható, hogy szerkesztésük fogyatékossága miatt sikerre nem vezethetnek. Következésképen díjmegállapításhoz alapul nem szolgálhatnak. 1908. évi szeptember hó 22-ik napján. | Minthogy az ügyvéd feleket — az 1871. XXXIV. t.-cz. 38., 51., 58. §-ai értelmében — mind peres, mind peren kívüli ügyekben képviselhet s ezért jutalomdijt és költségmegtéritést igényelhet, az ügyvédi költség szavak alatt, rendszerint a perenkivüli eljárás költségét is érteni kell. Midőn a már teljesített perenkivüli munkálatokért és azokkal felmerült kiadások fejében felszámított ügyvédi dij és költség követelés utólagos elfogadásáról van szó, az 1871. XXXIV. t.-cz. 51. § utolsó kikezdése nem alkalmazható. 1908. G. 102. szám. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla G. és K. czég felperesnek, dr. Sch. József ügyvéd alperes ellen, 724 K 79 fillér tőke és jár. iránt folyamatba tett sommás perében, alperesnek felülvizsgálati kérelme és felperes válaszirata folytán itélt. A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad s alperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy felperesnek. 8 nap alatt 34 korona felülvizsgálati költséget fizessen. Indokok: A felebbezési bíróság ítéletében tényálláskért D. Jaka.:. V. Béla és dr. F. Sándor tanuk vallomása és az A. alatti okirat értelmezése alapján az van megállapítva, hogy a B. alatti jegvzékben III. alatt fölsorolt 1024 korona 79 fillért tevő perenkivüli ügyvédi költségnek megfizetését, a mely költség követelésnek a kereseti összeg részét — maradványát — képezi s a mellyel a nevezett ügyvéd irányában, utólagosan is elismert tartozásként felperes czég volt adós, a felperessel szemben alperes magára vállalta olykép, hogy azt ő fogja dr. F. ügyvédnek megfizetni. E tényállás ellen alperes részéről intézett felülvizsgálati támadások alaptalanok.