Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 44. szám - A községi bíráskodás és a polgári perrendtartás törvényjavaslata. Folytatás

170. Jogesetek Tára 44. szán;. Az a felülvizsgálati panasz, hogy dr. F. Sándor tanú úgyis, mint felperesi képviselő, ugy is, mint hitelező érdekelt s tanú yaliomása nem lett volna eljárási szabály megsértése nélkül a tényállás megállapitásnál figyelembe vehető, azért súlytalan, mert alperes egyáltalán meg sem kísérelte kimutatni, hogy mely eljárási szabály "volna e ponton a felebbezési bíróság által megsértve, a kir. ítélőtábla pedig e kérdés körül jogszabálysértést nem észlel. Az 1893. XVIII. t,-czikk nem zárja ki azt, hogy a biró az érdekelt tanú vallomását is figyelembe vegye s bizonyítékul az idézett t.-cz. 64. § értelmében mérlegelve, elfogadja. Ha tehát a biró a keresetben eljárva, az érdekeltnek látszó tanú vallomására mégis súlyt fektet, nem csak nem sért eljárási szabályt, hanem ellenkezőleg, az idézett eljárási szabályt helyes alakban alkalmazza. Alaptalan alperesnek ugyancsak a tényállás ellen irányuló az a panasza is, mely szerint felülvizsgálati kérésében azt állítja, hogy a felebbezési biróság az A. alatti okiratnak az „ügyvédi költség" kitételét helytelenül értelmezte akként, hogy annak értelme alá a perenkivüli ügyvédi költség is bemagyarázható volna. Ez a panasz is súlyt nélkülöző már azért, mert felperes erre vonatkozólag sem jelöli meg azt az értelmezési jogszabályt, melyet megsértve látna. A kir. ítélőtábla pedig épen nem lát okirat értelmezésére vonatkozó szabálysértést abban, hogy az ügyvédi költség kitétele alatt, a felebbezési biróság a perenkivüli eljárásban felmerült ügyvédi költséget is értetőnek találta, mert az okirat tartalmát és az optkv. 914. és 6. § szerint való értelmezési szabályokat tekintve, az ügyvédi költségnek ily kiterjedtebb értelmezése H-mmiféle értelmezési szabály által kizárva nincsen. Sőt, minthogy az ügyvéd feleket — az 1874. XXXIV. t.-cz. 38., 54., 58. §-ai értelmében — mind -peres, mind perenkivüli ügyekben képviselhet s ezért jutalomdijt és költségmegtéritést igényelhet, az ügyvédi költség szavak alatt, rendszerint a perenkivüli eljárás költségét is érteni kell. Ami pedig azt a megállapitást magát illeti, hogy alperes a perenkivüli 1024 korona 79 fillér költség megfizetését tényleg cl is vállalta, ez a tény nem csak az A. alatti okirat érteimezese, hanem tanúvallomások alapján is levén megállapítva, mint ténykérdés, csupán azon az alapon támadható meg sikerrel, hojjy valamely jogszabály megsértésével van megállapítva (1893. XVIII. t.-cz. 197. §). Ámde jogszabálysértést a fentiek szerint alperes ki nem mutatott s azon a ponton, hol a megállapítás, mint az okirat értelmezésnél felülvizsgálható, jogszabálysértést a kir. Ítélőtábla sem talált, egyébként pedig a felebbezési biróság a tényállást a rávonatkozó minden peradat tüzetes mérlegelésével s indokainak megfelelő előadásával állapította meg, minélfogva az ily uton nyert ténybeli meggyőződése felülvizsgálat alá nem vonható s j azért az előre bocsátott ténvállás a felülvizsgálat szempontjából is irányadó. (1893. XVIII. t.-cz. 64., 197. §.) Az ekként irányadó tényállás szerint alperes felperesnek dr. F. Sándor irányában fennállott perenkivüli költség czimén járó 1024 korona 74 fillért tevő. a B. alatti szerint III. alatt feltüntetett tartozása kifizetését felperessel szemben magára vállalta, minélfogva ez a tartozás felperes és alperes jogviszonyában alperes tartozásának tekintendő. A felebbezési biróság ítéletében nincs ugyan megállapítva, de a felülvizsgálat során már nem vitásnak tekinthető tény, hogy e tartozást mégis a kereseti összeg erejéig felperes czég fizette ki. Ekként kétségtelen, hogy felperes, az optkv. 1358. és 1423. §-ai alapján az alperes helyett fizetettnek tekintendő kereseti töke megtérítését — anyagjogilag jogszerűen igényli s hogy a felebbezési biróság, bár nem megfelelő törvényhelyre (902. §) hivatkozással, de mégis a helyesen alkalmazandó (1893. XVIII. t.-cz. 203. §-a) anyagjogi szabályoknak megfelelőleg döntött, midőn alperest fizetésre kötelezte. Alperesnek a jutalomdij-levél hiányára alapított érvelései figyelembe már azért sem voltak vehetők, mert ebbe1 az esetben nem előzetes megegyezésen alapuló jutalom-dij kikötéséről, hanem a már teljesített perenkivüli munkálatokért és azokkal felmerült kiadások fejében felszámított ügyvédi dij és költség-követelés utólagos elfogadásáról van a felebbezési biróság Ítéleti tényállása szerint szó, mely tényállás ebben a részében nem is támadás tárgya. Ily utólagos kötelezésre pedig az 1874. XXXIV. t.-cz. 54. § utolsó kikezdése nem alkalmazható. Ezek szerint alperes felülvizsgálati kérelme sikertelen. A felülvizsgálati költség viselése, valamint a képviseleti költség megállapítása tárgyában tett rendelkezés alapját, az 1893 XVIII. t.-cz. 204., 168. és 108. §-aiban találja. 1908. évi szeptember 16. A polgári törvénykezési eljárásból. Felperes ugyanazon a tényalapon, melyen a törlési pert indította, hogy tudniillik alperesnek vele szemben fennállott végrehajtás követelése teljesen ki van fizetve, megindította volna a végrehajtási megszüntetési pert is, de felperes zálogjog törlése iránt indított keresetet, még helyes és indokolt is volt felperes részéről e törlési perhez való érvényesítése. Indokolt, mert ezt a székhelyi bíróságánál indíthatta, a hol pontosabb pervitelt fejthetett ki, helyes, mert a peráratokból kétségtelen tény, hogy alperes végrehajtási joga már csak a felperesiek arra az ingatlanára nehezedett, melyet eazel a törlési perrel kívánt mentesíteni. 2212—1908. polg. szám. * A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla M. Demeter és Chi. Zsuzsanna felpereseknek Sz. Ödön alperes ellen zálogjog törlése s jár. iránt rendes perében felperesnek felebbezése folytán itólt : Az elsőfokú biróság ítéletét megváltoztatja, alperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy felperesnek 15 nap alatt 200 koronaper és 25 korona felebbezési költséget fizessen. Indokok: Felperesnek az elsőfokú biróság Ítéletében foglalt helyes jogi fejtegetése szerint e törlési perhez kétségtelen joga volt, midőn tehát e törlési per alperessel szemben teljesen sikeresnek tekintendő, felperest nem érheti hátrány a perköltség elvesztése által pusztán a miatt, hogy a per megindítására való jogával élt. Igaz, hogy felperes ugyanazon a tényalapon, melyen a törlési pert indította, hogy tudniillik alperesnek vele szemben fennállott végrehajtási követelése teljesen ki van fizetve, megindil/y^ii volna a végrehajtás megszüntetési pert is, de az se lehet rA nézve hátrányos következéssel, ha első sorban nem ezzel a másik jogával élt is, mert ezáltal alperest jogaiban épen nem korlátozta sem törvényes szabályba nem ütközött. E mellett azonban még helyes és indokolt is volt felperes részéről e törlési perhez való jogának első sorban való érvényesítése. Indokolt, mert ezt a székhelyi bíróságánál indíthatta, hol pontosabb pervitelt fejthetett ki, helyes, mert a per iratokból kétségtelen tény, hogy alperes végrehajtási joga már csak^a felperesnek arra az ingatlanára""nehezedett, melyet ezzel a töjr^ lési perrel kívánt mentesíteni. Az pedig, hogy alperes a megszüntetési perben hozott ítéletekből a megállapítható tényállás szerint a törlgsi per megindítása után felperes most szóban forgó ingatlanára árverést kért, midőn tudhatta, tudnia kellett, hogy követelése részint a kezéhez befolyt 820 korona gép vételárral, részint a felperes által fizetett 1951 koronával már előbb, 1905 évi október 17. napján megszűnt s ez a körülmény felperesre nézve szükségessé tette, bogy most már az ugyanazon joga érvényesithetése végett a gyorsabb segélyt nyújtó jogeszközt a végrehajtás megszüntetési keresettel élés jogát is igénybe vegye, felperes hátrányára jogszerű !eg szintén nem róható fel. Mert ez a körülmény csak alperes jobb tudása ellenére való eljárása folytán következett be, a végrehajtás megszüntetési pernek is megindítására felperest jogainak az alperes jogtalan támadásával szemben való hatályos megvédhetése indította, mert ily védelmet, az árverés megakadályozására nem alkalmas zálogjog törlési per nem nyújthatott. Ezekből folyólag a végrehajtás megszüntetési perre a költségek viselése kérdésében a nem jóhiszeműen eljárt alperes előnyére sikeresen támaszkodni semmi irányban sem lehet, a jelenlegi törlési perben pedig felperes teljesen pernyertesnek tekintendő, irányában tehát-a teljesen pervesztes alperest a perköltség viselésére kötelezni kellett. Felperes felebbezési sikerre vezetett alperes felebbezése a kifejtettek értelmében alaptalan; ehez irányult a felebbezési költség viselése kérdésében e határozat. Ezek szerint a perköltség iránt tett rendelkezés a 1868. LIV. t.-c. 251. §. értelmében a képviseleti költség megállapítás; a 252. §. alapján történt. 1908. évi szeptembet hó 18-ik napján.