Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 44. szám - A községi bíráskodás és a polgári perrendtartás törvényjavaslata. Folytatás

168 Jogesetek Tára. 44 szám. vasárnapra vagy ünnepnapra esik, akkor a polgári per a reá következő köznapon még joghatályosan meginditható. E részben figyelembe veendő az is, hogy a biróságok iktató hivatalai és jegyzői irodái vasár- és ünnepnapokon délután nem működnek: A kir. törvényszéknek a most kifejtettekkkel ellenkező felfogása tehát a határidő megrövidítésére vezet és már ez okból sem felel meg a törvénynek. .Minthogy a jelen esetben az iparhatóság határozatát a felek előtt 1906. évi december hó 1-én hirdette ki s a kihirdetés napját követő S-ik nap 1906. évi december 9-ike vasárnap volt, — a felperes pedig keresetét az 1906. évi december hó 10-ik napján adta be — a felülvizsgálati kérelemnek helyt adni és a felebbezési bíróság ítéletének egyedül a követelési jog elvesztésére alapított elutasító s a felp. részéről megtámadott rendelkezését megváltoztatni kellett. (1908. jun. 25. G. 287. sz.) Ezen esetet azért közöltük, mert ezzel az állásponttal épen ellenkező álláspontot foglalt el a kolozsvári Tábla. A kir. itélö tábla, mint kereskedelmi bíróság a felp.-t keresetével elutasította. Indokok: Felp. kereseti követelését előbb az iparhatóságnál érvényesítette, hol azonban elutasittatván, az 1884: XVII. t.-c. 176. §-a alapján fordult a bírósághoz. Az ipartörvény most idézett §-a szerint, az iparhatóság határozatával meg nem elégedő félnek jogában áll a határozat kihirdetésétől számítandó 8 nap alatt igényeit a törvény rendes utján érvényesíteni. Ez a határidő az iparhatóságtól eldöntött kérdésben bíróság elé vihetés céljából lévén megszabva, a per megindítására meghatározott olyan záros határidő, amelynek elmulasztása nem a kereset elévülését, hanem elenyészését vonja maga után; amiből az folyik, hogy annak elmulasztása nem csak kifő ás folytán, hanem hivatalból figyelembe veendő ; felp. pedig a keresetét az iparhatóság által hozott határozat kézbesítésétől számítandó 8 nap eltelte után, tehát elkésetten adta be; ennélfogva, bár alp. a per tárgyalására nem jelent meg, a kereset az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával elutasítandó s a felp. a sikeres felebbezési költségeiben elmarasztalandó volt. C: A másodbiróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja. = Ugyanígy: Curia 135/905. sz. Jogesetek a marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Kvsztrich János, Jcir. tvszéki biró, táblai tanácsjegyző. A felülvizsgálati eljárásból. A kereseti jog hiánya ugyanis csak kifogásra és nem hivatalból vizsgálandó s egyik pertársnak szabad-e kifogást magára nézve el is ejteni a mi természetszerűleg az illető perlekedésnek a pertársakra vonatkozó eltérő eldöntését vonhatja maga ntán. A bizonyító erőre vonatkozó bírói meggyőződés szabályszerű kifejezése jogszabálysértés nem lehet, - s ennélfogva az 1883. XYIII. t.-c. 197. § ának szabálya alá nem vonható, — felülvizsgálat tárgyát nem képezheti. G. 99—1908. polg. szám. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla özv. M. Sándorné gyámsága alatt álló M. Gyula kiskorú, valamint S. Ferencné M. Berta felperesnek, a „Magyar gazdák vásárcsarnok-ellátó szövetkezete" cég és L. István alperesek ellen, folyamatba tett alperesek felebbezése folytán sommás perében itélt : A felebbezési bíróság Ítéletét, s ezzel együtt az elsőfokú bíróság ítéletének felülvizsgálattal élő I.-ső rendű alperes e vonatkozó rendelkezését részben és akként változtatja meg, hogy I.-ső rendű alperest a megítélt 518. K. 66. fül. tőkét, s annak 1907. február 22-ik napjától számítandó 5% kamatát nem felperesek kezéhez fizeti, hanem az Ítéletekben megszabott idő alatt és következmények terhe mellett az elhalt M. Sándor hagyatéka részére a kézdivásárhelyi kir. járásbíróságnál köteles. birói letétbe helyezni; egyebekben azonban a felülvizsgálati kérelemnek helyet nem ad. Indokok : A felebbezési bíróság Ítéletében foglalt tényállásból s a fölhívott haláleseti ív adataiból kitűnik az, hogy felperesek az elhalt M. Sándornak gyermekei s ezen az alapon vélelmezhető törvényes örökösei, s hogy a pertárgya követelés az elhalt M. Sándor követelését képezte. Minthogy az 1894. évi XVI. t.-c 90. §-ban foglalt rendelkezés szerint az örökös minőségben igényt támasztók összeségének jogában áll az örökhagyót megillető követeléseket az örökösödési eljárás befejezte előtt is per utján behajtani felpereseket, kik eddigelé egyedül támasztanak örökösödési igényt, s kik a — kereset tanúsítása szerint erre nézve egyetértésben vannak — a fent kifejtettek szerint megillette a jog, hogy a hagyatékot illető követelés érvényesítése céljából, saját felperességök alatt alperesek ellen fellépjenek. A kereseti jog hiánya cimén emelt alperesi panasz tehát nem alapos. Minthogy azonban a felhozott adatokból az is nyilvánvaló,, hogy M. Sándor hagyatéka birói eljárás tárgyát még nem ktlpezte s eként felperesek az optk. 547. § ának meglelclő örökösödési nyilatkozatot nem tettek, s csak a perbeli kereset megindítása által jelentik be Örökösödési igényüket; ennek a pernek keretébon pedig nem állapitható meg az, vájjon felperesek az örökhagyónak kizárólagos örökösei-é? s hogy ennek hagyatékában nincs-é másnak is valamely más igénye? Minthogy igy a hagyaték a meghalt birtokában levőnek tekintendő, u<iy az első, mint a felebbezési bíróság tévesen, — az optk. 547. §-ában foglalt anyagjogi szabályt sértetöleg rendelkezett aként, hogy alperesek a megítélt tőkét és kamatát közvetlenül felperesek kezéhez fizessék. Mert a kifejtettekből folyóan, felperesek joga ebben a perben csak arra terjed ki, hogy a M. Sándor hagyatékához tartozó kereseti követelését egyelőre a hagyaték javára érvényesítését, biztositsák; magát a követelésre jogosított hagyatékot azonban ők még nem képviselik, s az optk. 547. §-a értelmében az örökösödési bíróság előtt tett formaszerü nyilatkozatig, másokat kizáró jogkörrel is képviselhetnék, s még kevésbbé jogosultak a hagyatéki vagyont birtokba venni, s a felett szabadon rendelkezni; ennélfogva a behajtott követelés kézhez vételére sincs joguk, ez magát a követelésre jogosított hagyatékot illeti meg. Ennélfogva ezt a követelést nem is lehet felperesnek kezében fizetendőleír megítélni, hanem csak akként, hogy azt alnerpsek a hagyaték részére, birói letétbe helyezzék el. Minthogy azonban L. Sándor II. r. alperes perorvoslattal már az elsőfokú bíróság ítéletét sem támadta meg; s e miatt reá nézve már az elsőfokú bíróság Ítélete jogerőre emelkedett; az elmarasztalás alakjára vonatkozó, a fent kifejtettekből kifolyó rendelkezést csak a felebbezéssel és felülvizsgálati kérelemmel élő I.-ső rendű alperes irányában lehetett megtenni. A kir. ítélőtábla ugyanis, a felebbezési bíróság álláspontjával egyezöleg ugy találja, hogy az elmarasztalás kérdéses alakjára vonatkozó perkérdés nem oly egységes, hogy az a pertársakra nézve csak egyformán volna eldönthető. A kereseti jog hiánya ugyanis csak kifogásra és nem hivatalból vizsgálandó, s egyik pertársnak szabad e kifogást magára nézve el is ejteni, a mi természetszerűleg az illető perkérdésnek a pertársakra vonatkozó eltérő eldöntését vonhatja maga után. Egyébként a felülvizsgálati panasznak elfogadható alapja nincsen. M. Sándorné mint a kiskorú M. Gyula felperes gyámjának eskü alatt történt kihallgatása nem sért eljárási szabályt, sőt épen az 1893. évi XVIII. t.-c. 95. §. harmadik bekezdésében kifejezett törvényrendelkezésen alapszik. Nem alapos az a panasz sem. hogy tényállás megállapításánál a számla adatait figyelembe jogszabálysértéssel vették volna. Ez ténykérdés, Az 1893. XVIII. t.-c. 64. §-a a bírónak a bizonyitó adatok figyelembe vétele tekintetében a szabad mérlegelés jogát adja; csak azt szabta elő, hogy a meggyőződését előidéző indokot tüzetesen fejtette ki, s kötelező bizonyítási szabályt ne sértsen. Az indokolás tekintetében kötelezettségének a felebbezési bíróság eleget tett. A számla adatainak figyelembe vétele nedig kötelező bizonyi ási szabályba nem ütközik. S Ezek szerint tehát a támadás csak a birói mérlegelés /eredményének helyessége a bizonyíték bizonyitó ereje ellen f irányul, a mi pedig minthogy a bizonyitó erőre vonatkozó birói