Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 44. szám - A községi bíráskodás és a polgári perrendtartás törvényjavaslata. Folytatás

450. Erdélyrészi Jogi Közlöny 44. szám. 9 községi bíráskodás és a polgári perrendtartás törvényjavaslata. lila: dr. Stern Manó ügyvéd. /^Folytatás és vége.) A javaslat indokolása szerint a községi bíráskodás ellen fennállásának ideje óta panaszok merültek fel, a békebirói intézmény eredményeket nem mutatott. Ez igaz. azonban ez nem teszi indokolttá azt. hogy a javaslatot követve fentartsuk a községi bíráskodást és békebirói intézményt a régi keretben oly szabályozással, a mely a panaszok alap-okát még szaporítja. A békebirói intézmény számbavehető eredményeket nem ért el, mert egyáltalában nem volt elterjedve. Az elterjedés hiánya a jogi képzettség minősítésének feltételében rejlett, mivel városokban amugyis városi tisztviselők bíráskodnak s így e helyeken békebiróra szükség nincs, a községekben pedig jogvégzett egyén aki az 1877. évi XXII. t.-cz. rendelkezései szerint kineveztetése esetén más foglalkozást nem űzhet, nem akadt. A községi bíráskodás ellen felmerült panaszok alapoka pedig az, hogy a bíróságok nem jártak el kellő gonddal, kellő figyelemmel a hozzájuk utalt ügyekben. Nem járlak el s nem is járhattak el. mert az elöljáróságoknak ily ügyek elintézése egyáltalában semmi gondot nem okoztak. Ugyanis a bizonyítás eszközei korlátoltak, a kimondott ítélet a meg nem elégedő fél egyszerű nyilatkozatával teljes hatályát veszti, ennélfogva az elöljáróságokból kiveszett ezen ügyekben a felelősség tudata. Maguk a felek is a községi bíróság előtti eljárást csak kísérletnek tekintik s nem veszik komolyan s a tapasztalat mutatja, hogy ott, a hol a felek a követelés behajtására komolyan gondolnak, a fizetési meghagyásos eljárást veszik igénybe. Másrészt a hanyagságra és az ügyek iránti közömbösségnek oka abban is rejlik, hogy a községi bíráskodás felett ellenőrzés ugyszólva nincsen. Az igazságügyi felügyeleti hatóságok nem ellenőrizhetik, a közigazgatási felettes hatóságok pedig nem törődnek a községi bíráskodással. Ezért merültek fel panaszok a községi bíráskodás ellen s ezzel szemben a felelősség tudata, az ellenőrzés felügyelet fenforg ása, a határozatok hatályossága okozza azt, hogy a felsorolt törvények alapján községi elöljáróságok elé utalt ügyek kifogástalanul intéztetnek el. A javaslat, mint már jeleztem, a községi bíráskodást fentartja, a panaszok alapokát képező rendelkezéseket azonban nem változtatja meg, sőt még szaporítja. Szaporítja azzal, hogy a 761. §-ban megengedi a félnek, hogy ha a községi bíróság 30 nap alatt nem határozott, akkor a járásbíróság előtt inditiiatja meg az ügyet. A gyakorlatban ennek az lesz az eredménye, hogy a községi elöljárósok. hogy a bíráskodás terheitől teljesen megszabaduljanak a kereset előterjesztésétől számított 31-ik napra fognak tárgyalási határnapokat kitűzni s így beáll majd a járásbíróság előtt való érvényesithetés feltétele. A kisebb értékű ügyekben való bíráskodásnak a járásbíróságok hatásköre alól való kivonása csak akkor bir jelentőséggel, ha az feltétlen és ki nem játszható. Ez okból törlendő a 758. §. azon intézkedése, hogy felperesnek distantia loci esetében követelését a járásbíróság előtt is érvényesítheti, törlendő a 758. §. utolsó bekezdése sa761. §. A facultativvá tételnek a javaslat indokolása szerint czélja az, hogy azok a kisebb ügyek, a melyeket a felperes a távolabb eső községi bíróság előtt, a melynél a képviseltetéssel járó költségek meg nem állapittatnak, alig érvényesíthetett a helyes jogszolgáltatás előnyeiben részesüljenek. Ez a czél ezáltal elérhető ugyan, azonban ezzel szemben a járásbíróságok munkaköre nagyon meg fog szaporodni. Ugyanis a kisebb ügyek túlnyomó részét a kereskedők és iparosok követelései szolgáltatják, akik leginkább városokban, nagyobb községekben laknak. Többnyire a járásbíróságok székhelyén s ügyleteik a járásbíróságok területére terjednek ki. Már most a járásbíróság székhelyén lakó kereskedő, iparos összes követeléseit, a járásbíróság területén, de a székhelyen kívül lakó egyének ellen a járásbíróság előtt fogja érvényesíteni, ezáltal a kisebb ügyek túlnyomó része a járásbíróság elé kerül. Azon felperesekre nézve pedig, kik nem laknak a járásbíróság székhelyén, kik más bíróság területén laknak, ezen intézkedés semmi előnyt sem biztosit, mert akár távoleső községi bíróság, akár távoleső járásbíróság előtt kénytelen perelni, az egyaránt nehéz. Azt pedig, hogy ily kisebb ügyekben az ellenfél terhére költségtöbblet meg legyen állapitható, a hitelezőjétől távol eső adós rovására méltánytalan megkülönböztetést okozna s ellentétbe jutna a mai jogállapottal, mely szerint ily ügyekben képviseltetési költség a járásbíróság által sem ítélhető meg. A könnyebb perelhetést felperes részére illetékességi szabály felállítása által lehetne olykép biztosítani, hogy kimondatnék, miszerint kereskedő, iparos, munkás, üzlete munkája körében kötött ügyleteiből eredő követelését azon községi bíróság (békebiró) előtt is érvényesítheti, a melynek területén az ügylet köttetett vagy teljesítendő. Ezzel szemben alpereseket meg kell védeni az alaptalan pereltetés ellen s correcturaként ki lenne mondandó az, hogy a midőn felperes alperes lakóhelyét, vagy tartózkodási helyétől eltérő bíróságnál érvényesített követelésével, vagy annak egy részével elutasittatik, alperes részére költségekben marasztalandó. Ezen intézkedés ellen nem lehet kifogást emelni, mert a ki követelést érvényesít, annak tudnia kell, hogy az fennáll-e vagy sem s ha alaptalanul követel, úgy méltán viselheti jogtalan eljárásának következményeikép a költséglízetés általi károsodást. Azonban ez elegendő lenne biztosítékul arra, hogy nem fognak az adós lakóhelyétől eltérő bíróság előtt alaptalan kereseteket előterjeszteni, mint eddig tették 40 koronán aluli ügyekben, a melyekben az alperesek inkább kifizették a követelést, mert a meg nem térülő képviseltetési vagy megjelenési költségek többre ringtak volna, mint az érvényesített követelés. A 758. §. utolsó bekezdése a mai jogállapotnak megfelel s következménye a mai jogállapot fentartása lenne. Ugyanis azt látjuk, hogy az 1893. évi törvény hasonló intézkedése idézteelö a járásbíróságok 40 korona értéken aluli ügyeinek nagymérvű szaporodását. A jogkereső közönség ha módját tudja, nagyon is hajlandó lesz ezentúl is a községi bíróságot, illetve békebirót kikerülni s igy a kissebb ügyeknek a járásbíróság hatáskörén alul való elvonása csak irott malaszt lenne. A 761. §. törlésének indokait már előterjesztettem, ezeket ismételni teljesen fölösleges. Csakis ily módon, a hatáskörnek kikerülhetlenül kizárólagossá való tétele utján lehet a békebirói intézményt illetve községi biróságot a jogszolgaltatás hasznavehető, célszerű részevé tenni s járásbíróságokat tehermentesíteni. A peres eljárás olcsósága, gyorsasága szempontjából mutatkozik szükségesnek az ügyek bizonyos körének a járásbíróságok hatásköre alól való kivonása. A kérdés tehát már most az, mely ügyek elbírálása bizható a békebirák, illetve községi elöljáróságokra s mily hatáskör biztosítandó ezeknek, hogy a járásbíróságok tehermentesítésének czélja eléressék. A jogszolgáltatás érdeke szempontjából a hatáskör megállapításánál figyelembe veendő az az érdek, mely az ügyek elintézéséhez fűződik, azon érték, a melynél az ügy költségeket nem bir el s a képzettségnek, jogi tudásnak mérve, mely az ügyek elintézéséhez szükséges. Ezen szempontok figyelembe vételével, tekintve a javaslat 758. §. első bekezdését, azt látjuk, hogy ez a mai jogállapot fentartásával a hatáskört szűkre szabja s az értékhatárt igen alacsonyra teszi. Az értékhatár igen alacsony s nem áll arányban a javaslat járásbirósági értékhatárával. A járásbíróság értékhatárának megállapításánál a javaslat indoklása szerint dönti") szempont gyanánt az vétetett figyelembe, hogy az 1868., 1881., 1893. évi törvényczikkek meghozatala óta a gazdasági viszonyok változtak s ezeknek folyományként az értékek növekedtek, vagyis nagyobb értékhez fűződik ma azon érdek, mely a régebbi viszonyok között kisebb értékhez fűződtek, valamint azt is tekintetbe veszi a javaslat, hogy a vagyonjogi perekben előforduló jogviszonyok nem függnek a per tárgyának értékétől, jobbára ugyanazon jogviszonyokat kell a nagyobb értékű perekben megbírálni, melyek a kisebb értékű perekben is előfordulnak. Nagyon természetes, hogy ezen indokolás nemcsak a járásbíróság elé utalt ügyek értékhatárának megállapítására szólnak, mert ezen igazságok, nem csak 1000 koronától 2500 koronáig érvényesek, hanem más összegekre is. Ennélfogva a kisebb, a járásbíróságok hatásköre alól elvonandó ügyek értékhatára is ugyanoly arányban emelendő fel, mint a járásbíróságok elé tartozó ügyek értékhatára. Ezen értékhatár 100 korona. 100 korona megfelelő értékhatár azért, mert a meggyökeresedett közfelfo. i szerint ezen értéket meg nem haladó ügyek ma is fedik a kisebb ügyek fogalmát. Ezen értékhatár traditionalis, mivel az 1877. évi XXII. t.-cz.-ben ez volt a kisebb polgári peres ügvek értékhatára, a bélyeg- és illetékszabályokban is ez az értékhatár, a sommás perekben is ez a fellebbezés értékhatára s ugyancsak ezen összeg erejéig vannak a községi elöljáróságok az 1898. II. 1899. XLI., XLIIÍ. stbbi törvényekben intézkedési joggal felruházva. Végül megfelel ezen összeg, mert a járásbíróságok hatásköre 1000 koronáról 2500 koronára, vagvis 150 °/o kai emeltetett fel 40 koronáról 100 koronára való felemelés ugyanily arányn.