Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 43. szám - Vitás kérdések a végrehajtási novellában

164. Jogesetek Tára 43. szán. gyógytartamu ragályos betegséggel is megfertőztette s ezért a B. T. K. 23."). §-ának 2. pontja alapján, a B. T. K. 91. §-ának alkalmazásával és tekintettel a B. T. K. 96. és 99. §§-aira, összbüntetésképen tiz évi fegyházra s a B. T. K. 250. §-a alapján tiz évi hivatalvesztésre, mint mellékbüntetésre Ítéltetik. Indokok : Közvádló, miután T. Tanaszie elsőrendű vádlott (másodrendű vádlott apja) a főtárgyalás folyamán, annak negyedik napján megszökött, azt a vádat, melyet a vizsgálat adatai alapján vádiratában {elállított, a póttárgyaláson csupán T. Vaszilie másodrendű vádlott (elsőrendű vádlott fia) ellen emelte.... A törvényszék megállapította, hogy B. Lukréczia 1903. év őszén, ki akkor életkorának 11. évét sem töltötte be, mint ilyen T. Tanaszie és felesége kérésére ép testtel, tiszta lélekkel és szűz szeméremmel eltelve, mint családtag és nem mint cseléd szolgai minőségben lépett be a T. Tanaszie és felesége házába, mely reá nézve a fennálló rokoni köteléknél fogva különben sem volt idegen, megállapította, hogy K. Lukréczia az édesanyja és T. családja között létrejött egyetértő megállapodás folytán nevelésre, felügyeletre és gondviselésre került a T. Tanaszia házához : megállapította, hogy T. Tanaszie sértett B. Lukrécziát házához menetele után nemsokára gyulafehérvári lakóházából Hari községben levő birtokára magával vitte, hol 1904. év elején, húsvét és pünkösd közötti idötájt az életkorának 12. évét még be nem töltött leánykát, ki koránál fogva akarata nyilvánítás ira különben is képtelen állapotban volt, erőszakkal és rábeszéléssel arra kényszeritette, hogy vele házasságon kívül nemileg közösüljön; megállapította, hogy sértett B. Lukréczia 1904. év ősze és karácsonya közötti időben Hari községből T. Tanaszie intézkedése folytán Gyulafehérvárra jött vissza, hol T. Vaszilie másodrendű vádlott felügyelete alá került, ki már az első estének éjjelén, az atyja, az elsőrendű vádlott által gyakorolt módon — sértettet a vele yaló házasságon kívüli közösülésre színién rcákényszeritette, még pedig akkor, a mikor másodrendű vádlott kankóbántalomban szenvedő beteg volt. s ez a betegség közösülés utján sértettre is átterjedt: megállapította, hogy vádlott T. Vaszilie nem törődve azzal, hogy sértett tőle a közösülés utján ragályos betegséget kapott, s hogy attól még meg nem tisztult, sértettet azzal az ámítással, hogy betegsége csak ugy gyógyulhat meg, ha a közösülést folytatja, ujabb és ujabb közösülésre kényszeritette még akkor is, midőn sértett gyógykezelés alatt állott; megállapította,, hogy sértett a ragályos betegséget 1904. év végén kapta s abból a főtárgyalás megtartása napjáig, tehát két évnél hoszszabb időn át sem gyógyult ki, sőt a végleges meggyógyulásig még körülbelül két-három hónap válik szükségessé és megállapította, vádlott T. Vászilienek ezen kérdésére vonatkozóan is tett tagadásával szemben azt. hogy nemcsak atyja, a szökésben levő elsőrendű vádlott, hanem ö maga is tudta, — tudnia kellett, — hogy sértett tőlük, s illetően tőle közösülés következtében minő ragályos betegséget kapott s végre megállapította dr. P. Ignácz budapesti orvos jelentéséből és vádlottnak ahoz csatolt két leveléből s ezen levelekben foglalt beismerésükből, hogy a sértett betegsége 1904. év végén vette kezdetét.. . . Mindezeknél és annálfogva, mert a főtárgyaláson a megszerzett és felolvasott születési bizonyítvány adataiból megállapítható volt, hogy sértett B. Lukréczia 1904. év őszén életkorának 12-ik évét még be nem töltötte, s hogy abban az időben, midőn sértett állítása szerint 1904. év ősze és karácsonya közötti időben a másodrendű vádlott felügyeletére volt bizva, s hogy az erőszakos nemi közösülést sértetten, mint akarata nyilvánítására képtelen és az ő felügyeletére bizott leánykán követte el, továbbá, mert az is megállapittatott, hogy másodrendű vádlott, ki beismerése szerint, abban az időben kankóbajban szenvedő beteg volt, a sértettel közösülést vele tovább és többször folytatta, annak következtében sértettet hosszú időn át tartó, két és fél év után is győgyulatlan állapotban levő betegségnek tette ki, vádlottat a B. T. K. 232. § ának 1. és 2. pontjába ütköző és a B. T. K. 23ő. §-ának 2. pontja szerint minősülő erőszakos nemi közösülés bűntettében és ezzel anyagi halmazatban álló, a B. T. K. 301. §-ában meghatározott súlyos testi sértés bűntettében bűnösnek kellett kimondani. Vádlott részéről a főtárgyaláson védelme során felhozott elévülési kifogás, mint alaptalan, figyelmen kívül hagyandó volt, először azért, mert özv. B. Vasziliené. ki ez idő szerint sértettnek törvényes képviselője, a leányán elkövetett büncselekj mény megtorlása végett 1906. év július 31-én, vagyis kevéssel j azután, hogy arról a leányától értesült, tett a városi közgyám előtt feljelentést, melyet a közgyám az árvaszék utján a törvényszékhez terjesztett fel. E szerint, minthogy sértett édesanyja I meg* nem czáfolt előadásából azt állapította meg a törvényszék, hogy ő a bűncselekmény elkövetéséről 1906. év pünkösd előtti napon értesült, az indítványt, melyet magánvád esetén is három hónap alatt (a B. T. K. 113. §.) volt jogosítva előterjeszteni, nem lehet elkésettnek tekinteni. •Másodszor figyelmen kívül kellett hagyni vádlott kifogását azért is, mert a jelen vádnál a B. T. K. 235. §-ának 2. pontjában meghatározott eset forog fenn. Ugyanis be van ismerve, igazolva van, hogy vádlottak a bűncselekményt olyan személy ellen követték el, ki az ö nevelésükre, felügyeletükre és gondviselésükre volt bizva. Igaz, hogy a sértett nevelése, felügyelete és gondviselésének elvállalására, T. Tanaszie, a megszökött elsőrendű vádlott tette a kötelező nyilatkozatot, de annak a nyilatkozatnak kötelező ereje kihat j másodrendű vádlottra is, mmt elsőrendű vádlott fiára és családja J tagjára, jelen esetben annál is inkább, mert a bűncselekményt első- és másodrendű vádlott, apa és fiu csaknem egy időben, ! egymást felváltva, követték ei. Ezenkívül, minthogy másodrendű vádlott a bűncselekményt sértett ellen Gyulafehérvárt akkor követte el, midőn sértett Hari ból hosszabb tartózkodásra Gyulafehérvárra visszakerült, melyalkalommal sértett mint családtag, úgyis mint 12 éven aluli gyermek, nem a cselédek felügyeletére, hanem másodrendű vádlott gondviselésére volt bizva az elsőrendű vádlott által. S mivelhogy a bűncselekményt ezen alkalommal sértetlen, mint a felügyeletére bizott személy ellen követte el, a B. T. K. 235. §-a 2. pontjának esete másodrendű vádlott ellen is fenforog. Az elévülési kifogásával tehát már ezen oknál fogva, de azért sem élhet, mert a főtárgyaláson másodrendű vádlott beismerte, hogy sértettet az elsőrendű vádlott megbízásából megvizsgálás végett Budapestre, dr. P. Ignácz orvoshoz vitte fel, mely alkalommal — sértett állítása szerint — vele másodrendű vádlott erőszakkal közösült. De mindezektől eltekintve, a B. T. K. 339. §-ának 1. pontja alapján alaptalannak volt tekintendő az előterjesztett kifogása azért, mert, harmadszor: másodrendű vádlott ellen az erőszakos n^mi közösülés büntette az elkövetés helyére és idejére nézve összefüggő, hivatalból üldözendő, más bűntett elkövetése is fenforog. Ugyanis meg van állapítva, hogy sértett ellen T. Vaszilie vádlott is az által, hogy öt ragályos betegséggel eltöltötte s ennek következtében három évig tartó egészségi zavart okozott neki, hivatalból üldözendő s a B. T. K. 301. §-ába ütköző súlyos testi sértést követett el. ehez képest az elévülési kifogás a a B. T. K. 230. §-ának 1. pontja értelmében nem jöhet figyelembe. A miért is tekintettel arra is, hogy vádlott megelőzően nem volt büntetve, s hogy a bűncselekmény elkövetésére az elsőrendű vádlott eljárása folytán volt felbiztatva, s tekintettel még arra is, miszerint e főtárgyaláson meghallgatott szakértők előadásából megállapíthatóan a sértett teljes kigyögyulása nincsen kizárva, más oldalról arra is tekintettel, hogy vádlott ellen súlyosító körülmény nem forog fenn, a büntetést a B. T. K. 235. §-a alapjárt ugyan, de a 91. §. alkalmazásával és a 96. és 99. §§-okra tekintettel kellett kiszabni. (1907. május 17-én 2376. sz.) A kolozsvári kir. Ítélőtábla : A törvényszék ítéletének a cselekmény minősítéséről és ebből folyólag büntetésről rendelkező része is a B. P. 423. §-ának 2. bekezdése értelmében a B. P. 385. § ának 1. b) pontja alapján megsemmisíttetik s T. Vaszilie vádlott bűnösnek mondatik ki a B. T. K. 232. §-ának 2. pontja szerint minősülő s ugyanezen §. szerint büntetendő erőszakos nemi közösülés bűntettében, melyet az által követett el, hogy Gyulafehérvárt 1904. év április hónapjának első felétőt kezdödöleg 1905. év november hó közepe tájáig, B. Lukréczia sértettel, ki 1904. évi április hó első felében 12. életévét még be nem töltötte és így akaratának nyilvánítására képtelen volt, házasságon kívül nemileg közösült s ezért a B. T. K. 9l.§-ának alkalmazásával, a B. T. K. 232. §-a alapján két évi fegyházbüntetésre és a B. T. K. 250. §-a alkalmazásával hároin évi hivatalvesztésre Ítéltetik. Indokok : A védelem által a felebbviteli főtárgyaláson is felhozottakra tekintettel kifejezést ad a tábla azon álláspontjának, hogy az I eljárás megindításához szükséges magáninditványt a B. T. K. I 112. §-ában előirt időben előterjesztettnek találta, mert B. Lukréczia