Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 43. szám - Vitás kérdések a végrehajtási novellában

43. szám. .fogesetek Tára 166 sértettnek és képviselője özv. R. Vaszilienénak a főtárgyaláson tett vallomása szerint, sértett képviselője a cselekmény elkövetéséről, leánya előadása alapján, csak az 1908. évi pünkösd előtti napon szerzett tudomást, ettől számítva pedig a feljelentés megtételéig a fenti szakaszban irt három hónap még le nem telt. De még az esetre is, ha a korábban történt erőszakos nemi közösülésekre nézve a tudomásvétel időpontjául a sértett és képviselője nyomozati vallomása alapján 1905. évi február hava vétetik, az inditvány megtétele folytán bűnvádi eljárásnak van helye az alapon, hogy sértetten a nagyenyedi közkórházból kijövetele után, tehát az 1905. évi márczius 19-ét követöleg is vádlott büntetendő cselekményt követett el, a mi arra tekintettel, hogy sértett ekkor már élete 12. életévét betöltötte, a B. T. K. 236. §. szerint minősül, erről pedig törvényes képviselője csak 1906. évi pünkösd előtt szerzett tudomást. Az ügy érdemében: a tábla a sértett R. Lukrcczia és özv R. Vasziliené. valamint R. Vaszilie tanú vallomása alapján, me" Iveket támogat azon körülmény, hogy a vádlott azon időbem midőn sértett kankós betegséget kapott, saját beismerése szerint, ugyanazon betegségben szenvedett, valamint az is, hogy a menynyiben a sértett, a ki a vádlott atyjának a házába, mint rokon, gondozásra volt befogadva, ezen erkölcstelen életmódra valló betegséget mástól és nem vádlottól kapta volna, vádlott és atyja bizonyára nem gyógykezeltetik, hanem tőle gondoskodásukat megvonták volna, megállapította, hogy vádlott sértettel 1904. április hó első felétől 1905. november hó közepe tájáig házasságon kívül nemileg közösült. E cselekmény vádlottat illetően nem minősül ugyan a B. T. K. 235. §-ának 2. pontja szerint, mivel sértett nem az ö, hanem édesatyja nevelésére és felügyeletére volt bizva s ezért e részben az elsöbiróság Ítéletét a B. P. 423. § ának 2. bekezdése értelmében, a B. P. 385. §-ának 1. b) pontja alapján meg kellett semmisíteni, de megállapítja a B. T. K. 232. §-ának 2. pontjában irt bűncselekmény tényálladékát arra tekintettel, hogy sértett, ki 1892. november 2-án született, a cselekmény elkövetésekor még életének 12. évét tul nem haladta. A cselekmény azon részében, mely szerint vádlott november 2. napját követően is nemileg közösült, az ezen időn tul már 12. életévét meghaladott s-értettel. a B. T. K. 236. •§-ában irt megfertőzés bűntettét képezi, mert a tárgyalás során nem merült fel olyan adat, a mely sértett „tisztességes" voltát megdöntené s illetve csak a vádlott és atyja ténykedése folyt be a sérlett erkölcsiségére károsan, e cselekmény azonban az elöl emiitettei eszmei halmazatban áll. Azon körülmény, hogy sértett a vádlottal való közösülésből kifolyóan hosszabb kankóbetegséget kapott, a vádlott terhére külön büntetendőleg a B. T. K. 301. §-ában irt súlyos testi sértés bűntettének tényálladékát nem állapítja meg, mert vádlott szándéka e cselekmény tényálladékának létesítésére nem irányult, hanem az csak erőszakos nemi közösülésnek volt a következménye s e szerint a két jogsértésnek egy akaratelhatározás és egyazon cselekmény képezvén alapját, a sértetten észlelt súlyos testi sértés szintén csak mint eszmei halmazat volt figyelembe vehető s azért az elsöbiróság ítéletét erre vonatkozó részében is meg kellett a B. P. 385. §-án;ik 1. b) pontja alapján semmisiteni, A büntetés kimérésénei a bíróság enyhítő körülményül vette a vádlott büntetlen előéletét, hogy a cselekményt, arra alkalom ! kínálkozván, követte el s hogy arra atyja rossz példaadása által J is indíttatott, melyekkel szemben súlyosító körülmény fenn nem forogván, a B. T. K. 91. § ának alkalmazásával kimért büntetést találta a tábla a cselekmény súlyával, vádlott bűnössége fokával arányban állónak. Egyebekben az elsöbiróság Ítélete vonatkozó indokainál fogva hagyatott helyben. (1907. július hó 24-én, 2196. sz.) A kir. Curia: A semmiségi panasz elutasittatik. Indokok : Vádlott és védője semmiségi panaszt jelentettek be a B. P. 385. §-ának 1. b), c) és 3. pontja alapján, mert a vádbeli cselekmény a B. T. K. 236. §-a szerint lett volna minősítendő, mert a sértett a tudomásvételtől számított három hónapon belül inditvánvát meg nem tevén, a bűnvádi eljárás megindiíhatását kizáró ok megállapítandó lett volna, végre mert a B. T. K. 92. §-a nem alkalmaztatott. Ez a semmiségi panasz azonban, mint alaptalan, elutasítandó volt azért, mert a tábla megállapítása szerint vádlott 1904. évi április hónapjának első felétől kezdődőleg 1905. évi novem ! ber hó közepe tájáig R. Lukréczia sértettel, ki 1904. évi április hó első felében 12. életévét be nem töltötte és igy akaratának nyilvánítására képtelen volt. házasságon kivül nemileg közösült. Ezen megállapításokból kifolyólag pedig figyelemmel arra, hogy azok az erőszakos nemi közösülés tényelemeit magukban foglalják, a tábla a vádbeli cselekményt helyesen minősítette, de helyesen járt el akkor is, mikor a vádlott javára a bűnvádi eljárást kizáró okot fenforogni nem látott, a mellett sem, hogy a sértett és édesanyja vádlott megbüntetését nem a bíróságnál vagy az ügyészségnél, hanem a gyulafehérvári városi árvaszéknél és pedig elkésetten kérelmezte, mert a jelen esetben a tábla megállapítása szerint az erőszakos nemi közösülés bűntettével az elkövetés helyére és idejére nézve eszmei halmazatban összegfüggő és hivatalból üldözendő más bűntett, t. i. súlyos testi sértés büntette is forogván fenn, a B. T. K. 2ó9. §-ának 1. pontja ertelmébén a bűnvádi eljárás a sértett fél indítványa nélkül hivatalból volt megindítandó. A semmiségi panaszt továbbá el kellett utasítani azért is, mert vádlott javára fenforjró és elfogadható azok az enyhítő körülmények, hogy vádlott büntetlen előéletű és hogy annak elkövetésére kétségtelenül az atyja rossz példája is behatással volt. azzal a súlyosító körülménnyel szemben, hogy sértett a közösülés folytán hosszabb betegségbe esett, nem tekinthetők oly nyomatékosaknak, hogy a büntetés kiszabásánál a B. T. K. 92. §-ának alkalmazása indokolt volna. (1907. évi november 19-én, 8910. sz.) Jogesetek a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Kusztrich János, kir. tvszéki biró, táblai tanácsjegyző. A kereskedelmi jogból. Erdélyben az 1875: XXXVII. t.-cz. életbeléptét megelőző időben takarékpénztár kezére adott betéteire nézve* aTlfo" j évi elévülési határidő alkalmazandó: a tpénztárnak belső ügykezelésére vonatkozó az a ténye, hogy üzleti könyveiben felperes betéteinek kamatát évről-évre tőkésítve, felperes követeléseként jegyezte be, az elévülést megszakító jogelismerésének nem minősíthető. Alkotmányjogunk szerint pedig a törvényhozó hatalom korlátlan joga van a { saját maga alkotó jogszabályt is módosítani, eltörölni, törvényének a visszaható erőt megadni. 1908. G. 96/2. szám. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla Cs. Kálmánné Cz. Katalin felperesnek, marovásárhelyi takarékpénztár alperes ellen, 402 K 52. fill. töke és jár. iránt folyamatba tett sommás perében, felperesnek beadott felülvizsgálati kérelme folytán ítéletet hozott: A felülvizsgálati kérelemnek helyet nem ad, s felperest végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy alperesnek 8 nap alatt 30 K felülvizsgálati költséget fizessen. Indokok : Erdélyre nézve a takarékpénztári üzletet, az 1S44. szept. hó 2-án kelt kormányrendeletre hivatkozással 1853. évi július hó 7-én kibocsátott kormányrendelet (Erdélyi országos kormány lap 61. sz.) szabályozta. E kormányrendelet 18. §-ának 3. kikezdése értelmében a takarékpénztári betételekre nézve az elévülési időhatár az utolsó betét időpontjától számítandó 40 évre van megállapítva. Kimondja e kormányrendelet 18. §-a azt is, hogy egyébként az elévülésre nézve az általános rendelkezések alkalmazandók. Az idézett kormányrendelet felsorolt intézkedéseiből nyilvánvaló : 1., hogy hatálybaléptének ideje alatt a takarékpénztári betétekre nézve a 40 évi elévülési időre vonatkozó jogszabály kényszerítő jogszabály volt; 2., hogy mint az osztrák polgári törvénykönyv életbe lépett, az és a többi közt annak 1502. §-a is. mely a törvényben meg-