Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 43. szám - A községi biráskodás és a polgári perrendtartás törvényjavaslata

I. évfolyam. 13. szám. Kolozsvár, ÍOOS. október 11. LYRESZI1061K0ZL0HY A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVASÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK HATÁROZATTAR AVAL. A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK HIVATALOS LAPJA. FŐMUNKATÁRSAK: lír. Tóth György, Ku szíri eh János, kir. törv.-széki birő. • Ítélőtáblai tanácsjegyző. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ : Dr. Papp József ügyvéd, ü. kamarai titkár. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KOLOZSVÁR, Deák Ferencz-utcza 4S. sz. Meg-jelen minden vasárnapon. ELŐFIZETÉSI ÖIJ: Egész évre 16 Kor. Félévre 8 Kor. Negyedévre 4 Kor. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez, Előfizetések s hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendők. TARTALOMJEGYZÉK : A községi bíráskodás és polgári perrendtartás törvényjavaslata. Irta: dr. Stern Manó. — Vitás kérdések a végrehajtási novellában. KÜLÖNFÉLÉK. A kolozsvári és marosvásárhelyi kir. ítélőtáblák elintézett ügye. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir, ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. X 9 Községi birásHodas és a polgári perrendtartás Irta: dr. Stern Manó ügyvéd. Az 1868. évi LIV. t.-cz. életbe lépte óta állandóan kisért a peres eljárás reformja s a törvényhozás az 1881. évi LIX. az 1893. évi XVIII. t.-cz. rendelkezéseivel az eredeti perrendtartást részben módosította. A reform czélja a szóbeliség és közvetlenség utján a peres eljárás alaposabbá, olcsóbbá és gyorsabbá tétele. Az 1881. és 1893. évi sommás eljárási törvények csak részleges reformot tartalmazván, mélyreható változást nem idézhettek elő, mivel a törvényszék hatáskörébe tartozó perekben az Írásbeliség fenmaradt. így a gyökeres reform szüksége még mindig aktuális. A polgári perrendtartás törvényjavaslata egységesen akarván szabályozni, az egész perjogot öleli fel. Az indokolás szerint bevallott czélja az eljárás egyszerűsítése s a felsőbb bíróságok tehermentesítése. Ezen czélt pedig a járásbíróságok hatáskörének kiterjesztése utján éri el. A szóbeliség a törvényszékek elsöbirósági ügyeiben való behozatala s az ügyek nagy részének ezek hatásköre alól való kivonása az ott lefolytatott perek gyors elintézését lehetővé teszi, azonban ezzel szemben az ügyek azon részében, melyek a járásbíróságok hatáskörébe utaltatnak, ezeknek tulhalmozottsága következtében az eljárás hosszabbá lesz. Ugyanis az a statisztikai kimutatások szerint a mai hatáskör szerint eljáró bíróságok ügyforgalma mellett a járásbíróságoknál a kereset beadása és az első tárgyalási határnap közti időköz átlag 1 hónap a contradict. tárgyalás alapján lefolytatott perek átlagos befejezési ideje az első tárgyalási határnaptól számított 3 hó, vagyis a járásbíróság előtt lefolytatott perek átlagos tartama 4 hó. Ez már oly hosszú idő, mely a jogszolgáltatás gyorsaságának elvével össze nem egyeztethető. Azonban a javaslat törvényerőre emelkedése esetén az átlagos időtartam tetemesen megnyúlik, mert a javaslat az értékhatárt 1000 koronáról 2500 koronára emeli, kiterjeszti a hatáskört az összes bérleti és haszonbérleti perekre a kereskedelmi törvény 259. § 4., 5. pontjaiban felsorolt, a kereskedelmi eljárás 6. § 3., 6., 7., 9., 10. pontjaiban felsorolt ügyekre és váltóperekre, vagyis oly ügyekre, melyek eddig kizárólag a törvényszékek hatáskörébe tartoztak. Ezen hatásköri kiterjesztés előreláthatólag a járásbíróságok ügyforgalmát mintegy 60 %-kal meg fogja szaporítani. Ily mérvű munkaszaporulat, nagyon természetesen, ugy a határnapok kitűzése, mint a tárgyalások inegtarthatására, lényeges befolyással lesz. Az eljáró birő, ki eddig a kitűzött tárgyalásokat a kitűzött határnapokon be tudta fejezni, az ügyek tömege miatt kénytelen lesz a perrendtartásban adott azon jogával élni, hogy a tárgyalást hivatalból elhalasztja, illetve az első tárgyalási határnapon érdemleges tárgyalást nem tart. Ez azután visszahatással lesz a később érkező ügyekre, ugy, hogy az első perfelvételi, nemkülönben érdemleges tárgyalási határnapok kitolódjak s az ügyek elintézési tartama lényegesen meghosszabbodik, a tárgyalások száma az egyes ügyekben növekszik s igy az eljárás az eddiginél hoszszabb és költségesebb lesz. A javaslat a hatáskör kiterjesztése folytán beálló munkaszaporulattal szemben saját czéljának a gyorsaság és olcsóság elérésére semmi intézkedést nem tartalmaz, holott erről gondoskodnia kellene. Az egyik megoldási mód t. i. a bíróságok illetve a birák létszámának szaporítása szóba sem jöhet, mert oly mérvű szaporítás, mint a mily mérvben a járásbirósági ügyforgalom szaporodni fog, lehetetlen. így hát más megoldási mód keresendő s ezt nem lehet egyébben feltalálni, mint a hatáskör kiterjesztése folytán beálló munka szaporulattal szemben ennek megfelelő mennyiségű ügy elvonása által legalább is az eddigi munkamennyiséget fentartani. Az ügyek egyrészének a jbíróságok hatáskörétől való elvonása folytán támadt ügy complexum elintézését természetesen már létező intézményre kell bizni, mivel ezek részére uj bíróság vagy hatóság felállításánál sokkal egyszerűbb s nem drágább lenne a birák, illetve bíróságok létszámának szaporítása. Azon hatóságok, a melyekre ezen ügyek elintézését bizni lehet, a javaslat szerint is a községi elöljáróságok. Elvi szempontból a javaslat ettől nem zárkózik el, mert a 755—766 §§-ban a községi bíráskodást szabályozza. Azonban a szabályozás módja, ezen czim indokolása azt mutatja, hogy pusztán a'mai jogáílapot fentartása szempontjából lett ezen czim a javaslatba iktatva s az nem czélozza a járásbíróságok tehermentesítését s az e czimben szabályozott eljárástól a javaslat nem vár semmit. Ily kiindulási pontból eszközölt intézkedések természetesen nem is érhetik el azt a czóit, melyet elérendőnek vélünk, azonban a községi bíróság czélszerü berendezése utján ezt elérhetjük. Az igazságszolgáltatásnak a közigazgatástól való szétválasztásának elve teljes merevségben sehol sem vitetett keresztül. A kisebb érdekű ügyekben nem is szükséges annak keresztülvitele, mert hiszen ezen elv czélja az, hogy az igazságszolgáltatás függetlenittessék minden befolyásolástól s részrehajlatlan legyen. A kisebb értéket tárgyazó ügyekben az érdekek nem oly imminensek, nem oly értékűek, hogy ezekben befolyás igénybe vehető lenne s az ily ügyekben szereplő egyének nem olyanok, hogy az eljáró hatóságokat befolyásolhatnák. Itt tehát a pártatlanság, a részrehajlatlanság veszélyeztetve nincs. Gyakorlati szempontból kérdést képezhet az, hogy a bíráskodással megbízandó közegek birnak-e elég képességgel az ügyek ellátására. A kissebb ügyekben bíráskodás elsősorban kinevezendő bekebirákra lenne bízandó s csak ott, a hol alkalmas békebiró nem található lenne, a bíráskodással a községi, elöljáróság felruházandó. A békebiró minősítéséhez elegendő lenne ugy, amint azt a javaslat 756. §-a tervezi, megfelelő értelmiség kikötése. A kisebb értékű ügyek oly mindennapi jogviszonyokból