Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 42. szám - A bérleti viszony megallapitása iránti per hatáskör kérdése

162. Jogesetek Tára 42. szán;. váltójogi előzőkkel szemben, mint egyszerű magánjogi kezes jelentkezik. E felperesi jogi nézet az elörebocsátottakon felül még azért sem állhat meg, mert ennek birói elfogadása és megállapítása egyenesen a váltótörvényben szabályozott elévülések mindenkori figyelmen kivül hagyására és illetve az ezek folyományaként elenyészett igények érvényesítésére és az ezekre alapított kifogásokból származó jogok mindenkori sikertelenségeié vezetne és Yégeredményben jogot adna a forgatónak arra is, hogy visszkereseti igényének elévülés okozta elenyészése után a szintén egyszerű kezesekké lett előző forgatókat itt sikeresen keresettel támadhassa meg. Minthogy tehát válló visszkereseti igényének elévülés folytán beállott elenyészte után felperes követelésének a váltótörvény 90. §-a értelmében egyedüli jogszerű alapja I. r. alperes irányában csupán az a tény lehet, hogy az eredeti váltóügyletben kibocsátóként szerepelt I. r. alperes az ügyletből kifolyólag felperes kárára gazdagodott-e? és ha igen, mily mértékben gazdagodott? Minthogy ez egyedüli ügydöntő tény megállapithatására a per adatai bizonyítékot nem szolgáltatnak, ezt még csak nem is valószínűsítik; minthogy e tény a II. és III. r. alperesek tanúként! kihallgatása utján sem volna megállapítható, mert ezeknek érdekükben áll e per hátrányait magukról I. r. alperesre hárítani, minthogy mindezek figyelembevételével felperes keresetének I. r. alperes irányában jogszerű alapja nincs : ezért őt ez alperes irányában keresetével egészben elutasítani kellett. A marosvásárhelyi kir. tábla: Az elsőfokú bíróság ítéletének felperest elutasító sérelmezett részét helybenhagyja. Indokok: Felperes kereseti igénye, amint eZ a kereset tartalmából kétségtelenül kitűnik, a váltótöke s kamata, azaz 1500 K 44 fillér erejéig, gazdagodás czimén az 1S76: XXYlí. t.-cz. 90. §-ára; az ezen felüli 241 K 05 fillér követelés erejéig pedig, mivel felperes, állítólag mint kezes, alperesek helyett fizetést teljesített, az osztrák polgári törvénykönyv 135S. §-ára van alapítva. Alperes részéről a kereset ellen érvényesített az az ellenvetés, hogy az idézett 90. § nemcsak elévült váltót tételez fel, hanem az is szükséges, hogy az elévülés a gazdagodás czimén követelő félnél következett legyen be, semmi törvényes alappal nem bir. Alappal bir azonban alpereseknek az az ellenvetése, hogy a 90. § helyes alkalmazása" mc^lett^.kercsetnek csak akkor van helye, ha a váltójogi iVeny mar valamennyi váltókötelezett' ellen clévüttr*" * "* "' 'f<j*>-'>w-"&*K**^K''' Ha az elévülés egyik vál ókötelezett ellen már beállott ugyan, de van még váltókötelezett, ki ellen a váltóbirtokos váltói jog utján még felléphet, gazdagodási keresetnek helye nincs, mert az, hogy felperes károsodása beállott-c, amely a gazdagodási keresetnek egyik előfeltételét képezi, még meg nem állapitható. A jelen esetben, tekintettel arra, hogy az óvás felvétele 1903. év február hó 5-én történt, az 1876: XXVII. t.-cz. 85. ij ában előirt három havi elévülési idő a kibocsátóval szemben fég lejárt ugyan, de az elfogadókkal (II. és III. r. alperessel) szemben az idézett t.-cz. 84. §-ában előirt elévülési idő a váltó Lejártától, 1903. évi február 1-től a keresetnek 1905. évi deczember hó 9-én történt benyújtásáig még nem járt le. És ezért felperes, a fent kifejtett jogi álláspontból kifolyólag, 1905. évi deczember hó 9-én gazdagodási keresettel ugyan még fel nem léphetett. Minthogy azonban a per folyama alatt ez az elévülési idő lejárt, e kifogás, tekintettel a m. kir. Curiának 32. számú döntvényében kimondott jogelvre is, tárgytalanná vált és a kereset korai megindítása legfeljebb a perköltség viselésérc bírhatna befolyással. Minthogy azonban a perköltségben is elmarasztalt H. és III. rendű alperesek nem felebbeztek, az elsőrendű alperes perköltségében pedig felperes el van marasztalva, e kifogás most már ez idő szerint minden irányban súlytalan. Felperesnek gazdagodásra alapított kereseti igénye meg nem ítélhető, mivel felperes köteles volt az 1868: LIV. t.-cz. 152. «j-a értelmében a gazdagodásra vonatkozó tényállítását bebizonyítani, t. i. azt, hogy alperes a takarékpénztártól a pénzt felvette, vagy hogy a pénzt felvevő abból alperesnek is juttatott valamit. Önként értendő, hogy alperes nem köteles, amint azt felperes allitja, a váltóbirtokos egész kárát, tehát pl. a kamatot stb. megtéríteni, hanem csak azt, amit kapott, és amit nem szolgáltatott. Felperes azonban állításait nem bizonyította. A kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét indokolása alapján helybenhagyja. E jogesethez a Dr. Fabinyi Ferencz szerkesztésében megjelenő Hiteljogi döntvénytár az alábbi megjegyzéseket fűzi: Gazdagodási perben is igazolja a hitelezői minőséget az üres hátirat. (Curia 1840/1891., Grill Diár V. 232. lap, 681.) Dtár uj f. XXI. 338. lap. Szükséges, hogy az elévült váltónak ezimzett okirat a váltó minden lényeges kellékével ellátva a váltóviszony megállapítására váltójogilag alkalmas legyen, s a váltóbirtokosnak e minősége váltójogilag és az eredeti váltó birtokával mutattassék ki. (Győri tábla 7830/1890. Márkus Dtár. IV. 501.) A gazdagodást külön kell bizonyítani. (Curia 181 1893. Grill Dtár. V. 686., 233. lap.) Gazdagodási keresetnek nincs helye oly elfogadó vagy kibocsátó ellen, aki ellenértéket nem kapott. Dtár uj f. XXX. 78. lap. Nincs kizárva az oly forgató ellen, ki elsősorban kibocsátóként szerepel, és csak formailag forgató a legitimáczió czéíjából. (Curia 1455/1904. Magyar Dtár X. 237.) — A kibocsátó gazdagodása még nincs megállapítva azzal, hogy a kapott értéket a váltóbirtokostól megkapta, hanem csak akkor, ha azt az elfogadónak ki nem szolgáltatta. (Curia 308/1897. Grill Dtár V. 235. lap 691.) — Váltókezes ellen gazdagodási keresetnek a váltótörvény 90. §-a alapján nincs helye. Dtár uj XXII. 62. lap. Köztörvény alapján perelt elévült váltó alapján egyetemlegesség nem érvényesíthető. (Curia 5624/1894. Polg. Törvk. XXIX. 3.) — A felperes mulasztására visszavezethető ás az ellene folytatott perben felmerült per- és végrehajtási költségekkel a váltóadós a váltótörvény 90. §-a alapján ellene indított gazdagodási perben nem terelhető. Dtár III. f. XVII. 231. lap. — Ilyen perben csak a keresetindítástól jár késedelmi kamat. (Curia 1178/1886. Dárday—Túry, Igazságügyi Törvtár IV/A. 64. 1.) — Gazdagodási kereset csak azt a hitelezőt illeti meg, kinek magánjogi követelése nincs, ós a váltóigéret hatályosságának ideje alatt sem volt a váltóadós ellen, akár azért, mert köztük magánjogi viszony egyáltalában nem keletkezett, akár azért, mivel a válló éppen a köztörvényi tartozás megszüntetése végett adatott. Az, aki váltói fedezet mellett kölcsönt vett fel, azt a váltó elévülése után is visszafizetni tartozik, s igy sem a váltó elévülése által, sem a váltói ügylet megkötése következtében nem gazdagodik. Hiteljogi Dtár I. 196. Házassági jogbáfi. Ideiglenes női tarifás ir;uií folytat ott perekben a kifejlődött joggyakorlat szerint a nő, ha a házassági együttélés racgszakáfására a férj szolgáltatott is okot, tartásdíjat nem igényelhet akkor, ha az együttélés megszakitá£an£ánolyan életmódot folyt.it, a mely a közerkölcsbe ütközik és a háztartási kötelesség súlyos megsértéseként jelentkezik. 1908. G. 103. szám. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla mint felülvizsgálati bíróság itélt : A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok : ideiglenes női tartás iránt folytatott perekben a kifejlődött joggyakorlat szerint a nő, ha a házassági együttélés megszakítására a férj szolgáltatott is okot, tartásdijat nem igényelhet akkor, ha az együttélés,., megszakítása után olyan óletrpódot folytat, mely a közerkölcsbe ütközik és a házastársi kötelesség súlyos megsértéseként jelentkezikT**Wir Ebben a perben a felebbezési bíróság az 1893. XVIII. t.-cz. 197. §. szerint itten irányadó tényállásként megállapította azt, hogy felperes és Cl. B. János között a házassági életközösség megszakítása utáni, időben is benső vagyoni viszonyokat is felölelő szerel mi*##astl¥fy áll fenn. Felperesn^TTínegállapitás szerint a tartósság jellegével biró ez a viszonya, épen azért, mert közfelfogás szerint, kétségtelenül közerkölcsbe és a nőnek házastársi hűség iránt fennálló kötelezettségébe ütközik: még az esetben is megfosztaná felperest tartás iránt támasztott igényének jogos voltától,yha a házas-1 sági életközösség végleges megszakítása előtti időre a Cl. B^. Jánossal folytatott volna, a köteles házastársi viszony ellen nem vétett volna. Ebből az álláspontból okszerüleg foly, hogy ebben a perben már közönbös az, , vájjon alperes felperesnek a házassági közösség megszakítása előtti időre a Cl. B. Jánossal folytatott viszonyait elnézte vagy azért meg is bocsátott? A mennyiben a felebbezési bíróság ítéletéből fentebb kiemelt tényállás megáll: ennek következésképen tartásdijat felperes már abból az okból nem követelhet. A kiemelt tényállás pedig megáll, mert felperes azt felülvizsgálati kérésében meg sem támadta. A felülvizsgálati kérésben az 1893. 185. §-a a) és c) pontjainak felhívása mellett felperes az ítéletet, a tényállásnak visszamenőleg a házassági életközösség megszakítása előtti időre vonatkozó helytelen megállapítása miatt és azért támadja, hogy a felebbezési biróság az alperessel való és épen a házassági életközösség végleges megszakításáig UrláJLliűnaDi egvüttélésben rejlő megbocsátás tényét figyelmen kivül hagyta? E ponton azonban a támadás a kir. Ítélőtábla előre bocsátott álláspontjának minden irányban súlytalan 1908. szeptember 22 én.