Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 41. szám - Az ügyészség pénzkezeléséről

41. szám. Jogesetek Tára 157 ban szabályozott módon, de a helyszínén és a kiküldött által teljesítendő. Tekintve, hogy jelen esetben a kielégítési végrehajtás végrehajtást szenvedőnek összes ingó vagyonára és követeléseire Kéretett s a végrehajtás ilyen értelemben el is rendeltetett; tekintve, hogy az I. bíróság által a kiküldött az ekként elrendelt kielégítési végrehajtás foganatosításával megbízatott s megbízása körét tul nem lépte, az eljárás megsemmisítésének az az indoka tehát, hogy a kiküldött a végrehajtást szenvedő országgyűlési képviselő napidija és lakbér illetményének lefoglalására nem volt illetékes, meg nem állhat. Ezért az elsöbiróság végzését megváltoztatni, a foganatosított végrehajtásról felvett jegyzőkönyvet tudomásul venni, az eljárás körül felmerült költségeket megállapítani s végrehajtást szenvedettet a sikerre vezetett felfolyamodás költségeiben marasztalni kellett. Jogesetek a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Kusztrich János, kir. tvszélci biró, táblai tanácsjegyző. Végrehajtási eljárásból. Bár az iparhatóság - az 1884. XVII. t.-cz. 141. §-a szerintinaga hajtja végre határozatait, a végrehajtásnak az iparhatósági határozat alapján ingatlanokra való elrendelése a bíróság hatáskörébe tartozik, mert az ingatlan-végrehajtás kérdését sem az ipartörvény, sem a miniszteri rendelet nem szabályozza. 3040. sz. A marosvásárhelyi ítélőtábla a járásbíróság végzését megváltoztatja, a kézdivásárhelyi városi tanácsnak, mint iparhatóságnak 32/905. sz. határozata alapján a kielégítési végrehajtást 560 korona tőke stb. erejéig, M. M. ellen, ennek.... ingatlanaira H. K. javára elrendeli és a járásbíróságot további szabályszerű eljárásra utasítja. Indokok: Igaz ugyan, hogy az 1884. évi XVII. t.-cz. 141. §-ának 5. bekezdésében foglalt rendelkezés szerint az iparhatóság határozatát maga hajtja végre; de sem az idézett t.-cz., sem az ennek végrehajtása tárgyában kiadott 39,266. számú földmivelés-, iparés kereskedelmi miniszteri rendelet olyan intézkedést nem tartalmaz, mely az iparhatóságnak eljárását ingatlanra vezetendő végrehajtás elrendelésére és foganatosítására nézve szabályozná, abban az esetben, ha határozatának tárgyát magánjogi igényre vonatkozó elmarasztalás képezi. Ily irányú rendelkezés irányában az idézett rendelet 12. §-ában foglalt abból a rendelkezésből, hogy az iparhatóság Ítéletének kártérítési követelést megállapító része a fennálló törvényes szabályok értelmében hajtandó végre, kétségtelenül az következtethető, hogy a magánjogi — de részben kártárités jellegével biró igény felett hozott iparhatósági határozatnak végrehajtása ingatlanokra vonatkozólag az 1881. évi LX. t.-cz. 1. §-ának h) pontja alá eső kérdést képez s ingatlanokra vonatkozólag a végrehajtás elrendelésére a biróság hivatott. A kir. Curia: A felfolyarnodás visszautasittatik, mert a másodbiróságnak a végrehajtás elrendelése kérdésében hozott végzése ellen az 1881: LX. t.-cz. 140. §-ában foglalt rendelkezéshez képest felfolyamodásnak helye nincs. Ügyvédi rendtartáshoz. Oly megállapodás, midőn a fél maga részére a pertárgynak esak egy részéhez való igényt tart fenn, egyébként pedig a perbeli minden követelést, még pedig számszerű meghatározás nélkül az ügyvédnek engedi át, annak fejében, hogy ez a perköltségeket a magáéból fedezi, a pertárgy átengedésének, az ügyvéd részéről a pertárgy magához váltásának tekintendő, ennélfogva érvénytelen ügyletet foglal magában, s igy az annak alapján eszközölt tkvi bejegyzés is eredetileg érvénytelen. 1555—1908. polg. szám. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla Sz. Anna felperesnek, M. J. alperes ellen, szerződés érvénytelenítése és jár. iránt folyamatba tett rendes perében felperesnek felebbezése folytán, itélt. Az elsőfokú biróság Ítéletét megváltoztatja; felperest feljogosítja, hogy ezen Ítélet alapján s ennek jogerőre emelkedése után, a prázsmári 5716. sz. tjkvben A + 1. rend. 13414—13419. hrsz. alatt felvett ingatlanok 1/3. részére B. 6. sorszám alatt alperes javára eszközölt tulajdonjogi bejegyzésnek eredeti érvénytelenség alapján való torlését az illetékes tkv. hatóságnál kéivényi uton kieszközölhesse. j Indokok: Az 1905. évi március 31. napján kelt B. alatti okirat alakilag szabályszerűen és ügyvédi jutalomdijról van ugyan kiállítva, de a per összes körülményeiből kétségtelenül kitűnik, hogy ebben az esetben alperes részéről az 1874: XXXIV. t.-c. 57. §-ában tiltott pertárgy magához váltás történt. N. Elek és B. Vazul tanuk vallomása alapján, továbbá alperes saját perirati előadása alapján is az a tényállás állapitható meg, hogy a vagyontalan felperes pere vitelével alperest bizván meg, pervitel közben felperes és alperes ugy állapodtak meg, hogy a pertárgya fejében felperes pernyerés esetén megelégszik a pertárgy ingatlan 2/3 részével, a pertárgy 1/3 része és a perből behajtható és számszerűleg meg sem jelölt, bár már ekkor ismert — minden más járulék: elvont haszon és perköltség alperest illesse. Ily megállapodás, midőn a fél maga részére a pertárgynak csak egy részéhez való igényt tart fenn, egyébkent pedig a perbeli minden követelést, még pedig számszerű meghatározás nélkül az ügyvédnek enged át, annak fejeben, hogy ez a perköltséget a magáéból fedezi, ami alperes perirataiból szintén kétségtelenül kitetszik, a megállapodás egyrészt a megbizó fél részéről a pertárgy átengedésének, az ügyvéd részéről I a pertárgy magához váltásának tekintendő. Erre mutat az 1906. évi március 29. napján kelt okiratnak az a tartalma is, mely szerint a pertárgy 2/3 részével felperes jelenti ki magát az alperes által kielégíttetnek. E magához váltás ebben az esetben még annál inkább fennforgónak tekintendő, mert hogy a felek a pertárgy 1/8 részét és az akkor már több évi elvont hasznot, melyeknek értéke a megítélt perkötséggel együtt 4000 koronát felülhaladott, ügyvédi jutalomdíj fejében megállapítani nem akarhatták, kitűnik abból, hogy ily magas jutalomdij kikötés a S. perben teljesített egyszerű perviteli teendőkkel, az ott. kifejtett munkával, valamint a hagyatéki eljárásban és a telekkönyvi biztosítás körül teljesített eljárással és költségeivel semmi arányben sem áll. Minthogy pedig ezek szerint a B. alatti okirat tilos és ennélfogva érvénytelen ügyletet fogUl magában, s igy az annak alapján eszközölt tkvi. bejegyzés is eredetileg érvénytelen; s minthogy az első birói Ítéletben helyesen kifejtetteknél fogva alperes sikeresen sem az 1900 évi november 2. napján sem I az 1906. március 29. napján kelt okiratokra nem hivatkozhatik, felperes törlési keresetének a tkvi rendtartás 148. §-a alapján helyet adni, alperest megfelelő alakban elmarasztalni s a perköltség megfizetésére kötelezni kellett. 1908 évi szeptember hó 1-ső napján. Bérleti joghoz. A bérleti szerződést köfni szándékozó felek a bérlemény területén összejöttek, ott az akkori bérlő azokat a főpontokat, melyek mellett a bérleményt ő birja, előadta, a bérbeadó azonban ennek megtörténtekor a tárgyalást azzal a nyilatkozattal szakította meg, hogy a szerződési feltételeket irásba foglalja s a szerződni akaró alpereseknek elő fogja terjeszteni, ezek pedig ebben megnyugodtak, ezenfelül még csak az történt, hogy II. r. alperes a lakás miként használatára vonatkozólag kijelentett egyéb kívánságához alperesek hozzájárultak. Ezek a körülmények még ha foglaló adatott és elfogadtatott is szóbeli szerződést nem állapítanak meg s csupán alkudozásoknak tekinthetők. 1908. G. 96, szám. A marosvásárhelyi kir. itétőtábla P. Ferencz és neje felpereseknek, B. Ármin és neje alperesek ellen bérleti jogviszony megállapítása s jár. iránt folyamatba tett sommás perében alpereseknek felülvizsgálati kérelme és felperesek válaszirata folytán ítéletet hozott : A felülvizsgálati kérelemnek helyet nem ad ; s alpereseket végrehajtás terhével kötelezi, hogy felpereseknek 8 nap alatt 32 korona felülvizsgálati költséget fizessenek.