Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 41. szám - Az ügyészség pénzkezeléséről

158 Jogesetek Tára. 41 szám. Indokok: J Megállapítási keresetről és ítéletről levén szó, az általános bírói gyakorlat szerint hivatalból vizsgálandó, hogy ily keresetnek az adott esetben helye van-e ? előfeltételei (1893. XVIII. t.-cz. 16. §.) fenforognak-e? Az elsőfokú bíróságok ítéletei e kérdésre vonatkozólag mit sem tartalmaznak ugyan, de kétségtelen, hogy a keresetben erre vonatkozólag felhozottak alapján a megállapítási keresetnek helyét találták, mert ily értelemben Ítélkeztek. Minthogy pedig e ponton felülvizsgálati panasz nincsen, a kir. ítélőtábla az alsó birósági Ítéletek e részben való hiányának pótlása végett kijelenti: hogy a per megindítására felpereseknek, jogviszonyaink alperesekkel szemben való előzetes rendezésére csakugyan szüksége volt. Mert ebben az esetben, midőn alperesek azt vitatják, hogy felperesek házát tőlük bérbe vették, s felperesek pedig a kérdéses házat a beköltözködési idő előtt másnak akarják bérbe adni, a mely czélra kellő időben a szerződést meg akarták kötni s utóbb meg is kötötték ; nyilvánvaló, hogy felpereseknek jogos érdekükben állott az, hogy cselekvési szabadságuk megszerzésére esetleg harmadik személylyel való perlekedés elkerülhetése végett,, alperesek irányában való vitás jogviszonyuk előzetes megállapítást nyerjen. Az ügynek a felülvizsgálati panaszszal megtámndott érdemére vonatkozólag a felebbezési bíróság ítéletében egyúttal az elsöbiróság ítéletéből elfogadottakra tekintettel, az a tényállás van megállapítva, hogy alperesek felperesnek H. Sándor által bérben tartott szóban lévő bázát, 190& évi május 1-től kezdődő időre kibérelni akarván, e czélból a felek az emiitett lakáson 190H. márczius 5-én összejöttek, s miközben H. Sándor akkori bérlő, a maga szerződése szerint való szerződési főpontokat (bér összege, bérfizetés ideje) előadta, s akként azok alperesekkel közölve lettek. I. r. felperes az alkudozásnak az/.al vetett véget, hogy a szerződést írásba fogja foglalni, abban a szerződés fellételeit részletesen kifejti s alpereseknek azt befogja mutatni. Ebben pedig alperesek megnyugodtak, ugyanakkor azonban, foglalókép 20 koronát I. r. felperesnek átadtak, ki ezt az összeget el is fogadta, ugyanekkor utólag II. r. felperes azt a kívánságot jelentette ki, hogy a lakásban az üzleti alkalmazottak elhelyezhetők ne legyenek, amihez alperesek hozzájárul ak ; harmadnap felperesek az írásbeli szerződést alpereseknek bemutatták, de mert az okiratba 5. és 7. pont alatt az albérlet kizárását s azt a rendelkezést, hogy a ház kizárólag csak lakás czéljára használható, szintén bele foglaltak, ezeket a pontokat s igy az Írásbeli szerződést alperesek el nem fogadták, banem a márczius 5-ödiki szóbeli szerződéshez ragaszkodásukat jelentették ki. Abból a szempontból, hogy e tényállás a feleknek a szer- i zödés létrehozása czéljából végzett tényei, kifejezetten tett vagy hallgatólagos nyilatkozatai tekintetében hiányos volna, felülvizsgálati panasz nincsen. Azok a felülvizsgálati panaszok ugyanis, a melyek a foglaló elfogadásában fekvő bizonyíték tekinteten kívül hagyására és arra vonatkoznak, hogy a felébb, bíróság I. r. felperesnek M. Veldemér uj bérlővel és alperesek részéről felhívott tanúval szemben tett állítólagos nyilatkozatát, a mely nyilatkozat az alperessel való szerződés befejezett megkötésének beismerését tartalmazna, helytelenül mellőzte, nem érintik azt a jelenlegi esetben ügydöntő és felülvizsgálat alá eső jogkérdést; vájjon a feleknek a tényállás szerint a bérleti szerződésnek szóbelileg való megkötésére vonatkoztatható magatartása, nyilatkozataik és tényeik jogi hatásukra nézve alkalmasok-e arra, hogy azoknál fogva a bérleti szerződés már a H. Sándor jelenlétében lefolytatott alkudozás alkalmával valóban létrejöttnek legyen tekinthető. Nem érintik a jelzett körülmények ezt az ügydöntő kérdést azért; mert ha nyilvánvaló és ha be van bizonyítva, bogy a szóbeli alkudozások időpontjában a szerződés az alkudozók közt létre nem jött; ugy annak ellenkezőjét sem a foglaló elfogadása, sem pedig I. r. felperesnek utólagos, harmadik személy előtt tett beismerése nem bizonyíthatja. Midőn tehát, mint ebben az esetben csupán az van megállapítva, hogy a bérleti szerződést kötni szándékozó felek a 'bérlemény területén összejöttek, ott az akkori bérlő azokat a főpontokat, melyek mellett a bérleményt ő birja, előadta, a a bérbeadó azonban ennek megtörténtekor a tárgyalást azzal a nyilatkozattal szakította meg, hogy a szerződési feltételeket irásba foglalja s a szerződni akaró alpereseknek elő fogja terjeszteni, ezek pedig ebben megnyugodtak s midőn ezen felül még csak az történt, hogy II. r. alperes a lakás mikénti használatára vonatkozólag kijelentett egyéb kívánságához alperesek hozzájárultak; nyilvánvaló, hogy ez a tényállás, a feleknek a szerződés létrehozása czéljából követett ily magatartása, tényeik és nyilatkozataik, az optkv. 861. és 863. §-aira tekintettel, egyáltalán nem alkalmasok arra, hogy azoknak az alkudozáson túlmenő szerződést létesítő joghatályt tulajdoníthassunk. Már pedig az egészen világos, hogy mivel a felek szerződést bevégzetten létesítő jogtényeket nem végeztek, s a szerződési kikötések bizonyos részét még további megegyezésnek tartották fenn; alperesek felülvizsgálati kérésükben az optkv. 1094. §-ára sikeresen nem támaszkodhatnak. Az optkv. 1094. §-ának arra az esetre alkalmazható, ha az alkudozást a bérlet tárgyára és a bérre nézve megegyeztek, s ha egyéb kikötésekről nincs szó. De nem lehet a kérdéses 1094. §-t jog és észellenesen akkor is alkalmazni, — ha a bérbeadó például 10 kikötést ad elő, — abból a bérbevonni szándékozó a bérlet tárgyára s a bérösszegre vonatkozókat elfogadja ugyan, de a többi kikötést nem. Ilyenkor a megegyezés egyszerűen létre nem jött, szerződés nincs. A feleknek azok a tényei tehát, melyek a szerződés létrejöttét csak tanúsítani, de nem megvalósítani vannak hivatva, mint ebben az esetben bizonyos pénzösszegnek foglalóként adása és elfogadása, valamint az egyik félnek utólag harmadik személyek előtt a szerződés létrejöttét állító nyilatkozata csupán olyan tárgytalan és ennélfogva lényegtelen körülmények, melyeknek figyelembe vételének mellőzése miatt az 1893. XVIII. t.-cz. 185. §-a értelmében sikeres felülvizsgálati támadást intézni nem lehet. Különösen M. Valdemár és R. Jenő tanuk kihallgatásának elmellőzése miatt sikeres panaszszal alperesek már azért sem élhetnek, mert a ténymegállapításra hivatott birósági tanuk kihallgatását oly tényekre, melyek már megalkotott ténybeli szerződésen nem változtatnának, az 1893. XVIII. t.-cz. 64. §. helyes értelme szerint foganatosítani nem köteles. A szóban levő tanuk által bizonyítani kívánt beismerésre nézve pedig a felebbezési bíróság Ítéletében kinyilatkoztatta s ezzel a tanuhallgatás elmellőzését kellőleg megindokolta, hogy az a beismerés, ha valóban történt volna is, a. bíróságnak mai megalkotott meggyőződésén nem változtatna. Ezek szerint a felebbezési bíróság Ítéletét, mely az irányadó tényállásnak s az itt felhívott anyagjogi szabályoknak megfelelőleg mondta ki azt, hogy a felek között bérleti viszony nem áll fenn ; e helyütt is fenn kellett tartani. Alperesek felülvizsgálati kérelme tehát sikertelen. A felülvizsgálati költség viselése s a képviseleti költség iránt tett rendelkezés alapját az 1893. XVIII. t.-cz. 204. 16^. és 108. §-aiban találja. 1908. évi szeptember hó 7-ik napján. 300. A haszonbérleti jogra a jelzálog- be nem kebelezhető, sem pedig: elő nem" jegyezhető. Marosvásárhelyi T.: M. Gy. adós javára a 2237—1903. tkvi. számú végzéssel a haszonbérleti jog lett bekebelezve: téves tehát az elsőfokú bíróságnak azon megállapítása, mintha a bérleti jogot kebelezték volna be. Az elsőfokú bíróság megtámadott döntése azonban lényegben igy is megáll. Mert a haszonbérleti jog, mint lényegében kötelmi jog, tkvbe bekebelezés folytán (ptkv. 1095.) dologi jognak hatályát nyerheti 1120. és 1121. §-aiban az 1881. LX. t.-c. 181. §-ába és 191. §. második kikezdésében meghatározott vonatkozásban jelentkezik; zálogtárgyul alap természeténél fogva nem szolgálhat. Zálogul ugyanis az optk. 448. §-a értelmében csak oly dolog szolgálhat, mely forgalomban van. A haszonbérleti jog az optk. 1098. §. értelmében alhaszonbérletbe adható ugyan, de a tulajdonos beleegyezése nélkül másra át nem ruházható; forgalomba álló dolognak (jognak) azt tehát minősíteni nem lehet. Az optk. 454. §-a értelmében csak zálogjogra szerezhető alzálogjog, haszonbérleti jog pedig bekebelezés esetén sem válik zálogjoggá, arra alzálogjog sem szerezhető. Haszonbérleti jogra tehát a jelzálog a tkvi rendtartás 63. és 54. §-ainak rendelkezéseire való tekintettel és a fent kifejtettek szerint be nem kebelezhető, sem pedig elő nem jegyezhető. (908. május 6. 1131. sz.)