Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 39. szám - A már elrendelt végrehajtás és a végrehajtási novella - Tettestársaság a B. T. K. 400.§-ának 2. pontja szerint minősülő és büntetendő közokirathamisitás büntettében

344. 9<r£ ff. évfolyam. :?9. szám. Kolozsvár, Ii>08. szeptember 13. A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVASÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK BATÁROZATTÁRÁVAL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK HIVATALOS LAPJA. FŐMUNKATÁRSAK: Dr. Tóth György, Kusztrich János, Uir. iörv.-széki biró. Ítélőtáblai tanácsjegyző. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ ; Dr. Papp József ügyvéd, ü. kamarai titkár. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KOLOZSVÁR, Deák Ferencz-utcza 42. sz. Meg-jelen minden vasárnapon. ELŐFIZETÉSI DIJ : Negvedévre 4 Kor. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez, Előfizetések s hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendők. TARTALOMJEGYZÉK: A már elrendelt végrehajtás és a végrehajtási novella. Irta: dr. Biró Balázs ügvvéd. — Tettestársaság. Irta: Fekete Gábor a kolozsvári tábla elnöke. KÜLÖNFÉLÉK. A kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtáblák elintézett ügye MELLEKLET : Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. fl mór elrendeli uégreifsjtés és a tóplisjtísi noveüo. Irta: Dr. Kiró Balázs ügyvéd. Az eldöntendő kérdést az képezi, hogy a végrehajtási novella életbelépése előtt elrendelt végrehajtás foganatosithatú-e az uj mentességekre tekintet nélkül az életbelépés után is, minden további birói aktus nélkül igen-e vagy sem? E kérdés nagy praktikus jelentőségére felesleges a figyelmet felhívni. Ismeretes, hogy a végrehajtási novella által előidézett nagy gazdasági megrázkódtatásnál fogva, a végrehajtási végzések özönével hevernek a végrehajtóknál s bíróságoknál. A hitelezők s ügyvédek felhasználják a szigorú jog röviden meghosszabbított idejét s foganatosíttatják a végrehajtásokat. A végrehajtók nem tépelődnek, banem lázasan dolgoznak. A végrehajtási jegyzőkönyvek a bíróság elé kerülnek s legalább itt előbb-utóbb a körvonalozott kérdés döntés alá kerül. A feleletadásnál első sorban konstatáljuk azt, hogy nem vitás miszerint a Vhn. 31. §-nak 1. pontja szerint a törvény megadta a jelzett esetben azon kedvezményt, hogy bejelentés nélkül és a 2., 3., 6—9. és 11—14. §§-ai az uj törvénynek ne alkalmaztassanak. A vita tárgyát csak az ezen kedvezményes foganatosítás előfeltételeinek ki által leendő konstatálása képezi ? Sem a törvény, sem a végrehajtás és az átmeneti intézkedések tárgyában kiadott mínisteri rendelet határozott intézkedést nem tartalmaz. Mindenesetre elég furcsa, hogy a minisztérium figyelmét ez a kérdés kikerülte, de tény, hogy a gyakorlati élet eme most mindennapi nagy szüksége kifejezett szabály nélkül maradt. A ministeri rendelet 2. §-a csak annyit mond, hogy a Vhn. hatálybalépte előtt megszerzett zálogjog hatályban marad. A 4. §. meg azon elvet állapítja meg, hogy a bejelentésre szoruló igényeknél az értesítés egymagában nem biztosítja azt a jogot, hogy a végrehajtás majd a mentességek tekintetében a régi törvények szerint foganatosittassék, hanem a végrehajtást elrendelő biróság lesz majd hivatva végrehajtató kérelmére a végr;hajtást elrendelő végzésben határozni. Arról azonban említés sem tétetik, hogy a végrehajtó a végrehajtást a nála lévő végzés alapján a régi törvény szerint foganatosíthatná. Ezzel szemben tény, hogy az uj törvény életbelépett és kötelező szabályt képez. A végrehajtó ezen tul nem teheti magát. Az nem a végrehajtó functioja, hogy megállapítsa, miszerint konkrét esetben oly előfeltételek forognak fenn, a melyek az uj törvénynyel szemben a régi érvényét hosszabbítják meg. A végrehajtó csak az életbelépett törvény alapján járhat el, ha ellenkező birói felhatalmazás hiányzik. Ha tehát az uj törvény mentességeit tekintetbe nem veszi, előterjesztésnek van helye, vagy ha ezzel az érdekelt fél nem él, a biróság a jegyzőkönyvből kitűnő adatok alapján a foganatosítást megsemmisítheti. A szabály eszerint az. hogy a végrehajtatónak külön kérnie kell a bíróságtól annak kimondását, hogy az uj törvény mentességei a konkrét esetre nem terjednek ki s a meutességre tekintet nélküli foganatosítás csak az esetben történhetik meg, ha a biróság az iratokat foganatosítás végett eme rendelkezéssel adja ki a végrehajtónak. Mindenesetre ezen kérés előterjesztése nincs a 30 napi határidőhöz kötve, mert ez a bejelentéssel össze nem tévesztendő. Amint a bejelentés esetén kedvezményezett igénynél is e kérés magaidején előterjesztendő s e felett a bíróságnak dönteni kell a bejelentés megtörténte dacára is, úgy kell dönteni a jelen esetben is. Ha tehát a végrehajtás a Vhn. hatálybalépte előtt is rendeltetett el, most már csak abban az esetben foganatosítható a régi szerint, ha erre külön birói végzés hozatott, ellenesetben a végrehajtó eljárása szabálytalan. Lehet ez nehézkes, okozhat ez felesleges költséget, ezidöszerint más megoldást helyes alapon találni nem lehet. Minthogy azonban már is a végrehajtások nagy tömege foganatosíttatott és pedig a jelzett szabályszerű eljárás mellőzésével, kívánatos volna, kézenfekvő praktikus okokból, hogy a birói gyakorlat abban az irányban alakuljon ki, hogy a kedvezmény előfeltételeinek szabályszerű előzetes megállapítása helyett a jelzett esetben az utólagos vizsgálattal elégedjék meg és a foganatosított végrehajtások ne semmisittessenek meg tisztán az előzetes birói határozat ki nem kérése miatt. Mindenesetre, mert bíróságainknál meg van a hajlandóság a formális és szigorú törvénymagyarázathoz, nem fog ártani, ha a hitelezők és ügyvédeik végrehajtás foganatosítása előtt a Vhn. végrehajtása tárgyában kibocsátott ministeri rendelet 4. §-a szerint a körvonalozott esetben is a bíróságtól a felhatalmazás megadását kérik, hogy ezzel a szigorú magyarázattal járó jogkövetkezmények kikerülhetők legyenek. X TettBstáMáy J^h B. T. K. 100. §-ának 3. pontja szerint minősülő és büntetendő közokiraí hainisií ás bűntettében. Sommás polgári perben a fél által esküvel erősitett, a B. T. K. 315. §-a aEá eső és a 316. g. szerint büntetendő hamis tanuzás büntethetőségének megszűnése a B. T. K. 331. §-ának 1. pontja alapján. Irta: Fekete Gábor, a kolozsvári tábla elnöke.* 1. Az alább közölt esetben megállapított tényállás szerint Jakab Lajos ingatlanait a vételár felvétele mellett eladta Ákácsos Ferencz és nejének. Mielőtt ezek a tulajdonjogot magukra kebeleztették volna, Jakab Lajos ezen ingatlanok egyikét újból eladta Ákácsos Sámuelnek s tőle is megkapta a vételárt. Ezen utóbbi eladás alkalmával eladó ugy Ákácsos Sámuel második vevővel, mint Németh Sándor és Komporály Mózes szerződési tanukkal tudatta, hogy ezen ingatlant már korábban örökáron eladta Ákácsos Ferencz és nejének. Az uj vevő ennek daczára * Megjelent a Büntetőjog tárának 1908. évi 23. számában.