Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 38. szám - A m. kir. közig. bíróság egy elvi határozata

146 Jogesetek. Tára. 38 szám. csak azon intézkedések megtételére jogosult, melyek a reája bizott ügy rendes vitelével és befejezésével egybe vannak kötve. Ezek közé az egyezség megkötése nem tartozik. Az 1874. évi XXXIV. t.-c. 62. §-ának a. b. és c. pontjaiból arra kell következtetni, hogy a megbízott ügyvéd, pusztán az általános ügyvédi meghatalmazás alapján egyezség kötésére nem jogosult — hanem egyezséget csak akkor köthet, — ha ennek megkötésére az ügyvédi meghatalmazványban különösen felvan jogosítva. Eszerint az 1874. évi XXXIV. t.-c. 62. §-a, az optk. 1008. §-ának azt a rendelkezését, mely szerint egyezség kötésére, az ügyletnek e nemére szóló különös meghatalmazás szüksége nem érinti. Mindezekből az következik, hogy dr. N. N. pusztán ügygondnoki minőségből folyóan, F. Éni Ráfira hagyatékát kötelező egyezséget nem köthetett. Az általa ennek ellenére jogosultság nélkül megkötött egyezség tehát hatálytalan s igy ezen egyezség nem tartozik az 1881. LX. t.-c. I. §-ának d. pontjába meghatározott végrehajtható egyezségek közé, az erre az egyezségre alapított kielégítési végrehajtási kérelem tehát alaptalan. A felfolyamodás ugyan sikeres, de minlhogy dr. N. N. annak ellenére, hogy felfolyamodásában maga vitatja, miszerint ő egyezséget jogérvényesen nem köthetett, mégis egyezséget kötött, — s ezzel a felfolyamodásra maga is okot szolgáltatott, — a felfolyamodás költségét az ellenféltől jogosan nem követelheti. 1908. évi augusztus hó 25-ik napján. A végrehajtási eljárásból. Midőn a felfolyamodásra nem a a végrehajtást szenvedő szolgáltatott okot: a fel folyamod ás költségével a végrehajtástszenvedő nem terhelhető. 2109—1908. polg. szám. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla St. Ábrahámnak, B. Mór elleni végrehajtási ügyben következő végzést hozott. A kir ítélőtábla — az elsőbiróság végzésének, a végrehajtás foganatositási költség összegére vonatkozó felfolyamodással megtámadott részét megváltoztatja akkép: hogy a végrehajtás foganatosításáért, a 22 K. 60 fill. bírósági végrehajtói és 2 K. 40 fill. becsüs díjon felül, — a végrehajtató képviselőjének közbenjárásáért csak 10 koronát, mindössze tehát 35 koronát állapit meg, s kimondja, hogy a felfolyamodás költségét a felfolyamodó maga viseli. Indokok: Az elsőbiróilag megállapított 55 koronába, az a 30 korona is bele van számítva, — mely a végrehajtató képviselőjét, — a végrehajtásnál történt közbenjárásáért a végrehajtatóval szemben megilletné. A felfolyamodással megtámadott végzés igy magának a végrehajtatónak érdekeit is érinti, felfolyamodással tehát maga a végrehajtató is élhet. A végrehaj tatónak felfolyamodását, a mennyiben ez a fel folyamodásból kivehetőleg a végrehajtató képviselője részére a végrehaj tatóval szemben megálapitott közbenjárási dijat illeti, a kir. Ítélőtábla alaposnak találta. Mert a végrehajtató tőke követelés csak 35 koronát tesz ki, ehhez az összeghez viszonyítva, a végrehajtató képviselőjének közbenjárásáért elsőbiróságilag megállapított 30 korona tulmagosnak jelentkezik, a cimen 10 koronánál magasabb dijat megállapítani nem lehetett volna. A felfolyamodásra nem a végrehajtást szenvedő szolgáltatott okot, a felfolyamodás költségével tehát a végrehajtást szenvedő nem terhelető. ' 1908. évi augusztus hó 25-ik napján. A hatáskör kérdéséhez. Az 1896 évi XXVI. t.-c. 74. g-ából és az 1879 évi XXXI. t.-c.-nek ebben felhívott 186 és 191. §§-aiból kétségtelen, hogy ez a közigazgatási hatóság hatáskörébe csak a későbben tutajozási engedélyt nyert jogosultak által a korábban tutajozás! engedélyt nyerő jogosult részére fizetendő évi járulék megállapítását tárgyazó határozatot, de nem a malomtulajdonosok által a tutajozás folytán szenvedett kár megtérítése iránti igényt utalja. 1908. H. 7. szám. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság V. Trifán (Jánosné) felperesnek az első szász régeni tutajkereskedő társulat U. .János és ennek gyámsága alatt álló kk. Ü. Gizella, Ilona és István Csikvármegye alperesek ellen, 706 K. 20 fill. s jár. iránt a folyamatba tett, sommás perében, felperesnek felfolyarnondása folytán, végzést hozott. A kir. Ítélőtábla, a felebbezési bíróság végzését megváltoztatja az elsőbiróság ítéletét feloldhatónak és a továbbbi eljárást megszüntethetőnek nem találja, kimondja, hogy a keresetbe vett jog érvényesítése polgári perutra tartozik, s a felebbezési bíróságot további szabályszerű eljárásra és az eddigi perköltség valamint most megállapított felfolyamodási költség viselésére is kiterjedő érdemleges határozat hozatalára utasítja. Indokok. Felperes az alperesek részéről gyakorolt tutajozás és az alperesektől felállított vízduzzasztó működése által neki mint malomtulajdonosnak okozott kár megtérítését követeli. E kárigény érvényesítése polgári perutra tarozik. Mert nem forog fenn az 1879 évi XXXI. t.-c. 200 §-ában meghatározott az az eset, a melyre nézve a malomtulajdonos részéről, a tutajozás által szenvedett kár összegének megállapítását az idézett törvényszakasz, a közigazgatási hatóság hatáskörébe utalja. Az idézett t.-c. 200. §-ának abból a rendelkezésből ugyanis, hogy ha a tutajozás másként nem eszközölhető, a malomtulajdonosok kötelesek beleegyezni abba, hogy üzletük bizonyos a tutajozási engedélyben előre meghatározott, vagy a hatóság által később megállapítandó időszakban és a tartam alatt szüneteljen, s hogy e szünetelésért a tutajozást gyakorlók, a hatóság által megállapítandó kártérítést még a szünetelés előtt megfizetni kötelesek; az következik, hogy a közigazgatási hatóság a tutajozásra engedélyt nyertek által a malomtulajdonosok részére fizetendő kártérítést csak akkor állapithatja meg, ha a tutajozás engedélyezése előtt, minden esetre azonban még a tutajozás tényleges megkezdése előtt a tutajozási engedélyért folyamadók az 1879. évi XXXI 200. §-a alapján kérték, hogy a közigazgatási hatóság a malomtulajdonosokat üzletüknek bizonyos időszakban és tartam alatt való szünetelésére kötelezze, ennek a kérelemnek az elintézésével egyidejűleg határozhat, csak a közigazgatási hatóság praeventiv intézkezés gyanánt a malomtulajdonosok részére előzetesen fizetendő kártérítés felett is. Felperes keresete azonban, nem erre, a közigazgatási hatóság által esetleg előre megállapítandó és fizetendő kártérítésre; hanem a m. kir. földmivelési minister 52364/1. 4. 1890. számú határozatával alperesek részére adott tutajozási engegély 6. pontjában foglalt annak a kikötésnek alapján, hogy az engedményezett teljes kártérítési kötelezettséggel tartoznak a tutajozás által okozható bárminemű kárért és az 1879. XXXI. t.-c. 201. §-a alapján az alperesek által előzetes kártérítés nélkül tényleg gyakorolt tutajozás és a tutajozás céljára felállított vízduzzasztó működése folytán keletkezett tényleges kár megtérítésére irányul. Az ilyen keresettel éivényesitett, nem az 1879. évi XXXI. t.-c. 200. §-án hanem az 1879. évi XXXI. t.-c. 201. §-án alapuló kárigény felett való határozathozatalt, sem az 1879. évi XXXI. t.-c. 201 §-a sem más törvény a közigazgatási hatóság elé nem utalja; mint külön törvénnyel közigazgatási hatáskörbe nem utalt vitás magánjogi igény felett tehát a bíróság dönt. A felebbezési bíróság végzésének indokolásában az 1879 évi XXXI. t.-c. 200. §-án felül felhívott 1896. évi XXVI. t.-c. 74. §-ára vonatkozással kiemeli a kir. Ítélőtábla, hogy a felebbezési bíróság ezt a törvényszakaszt is nyilván helytelenül alkalmazta. Mert e törvényszakaszból és az 1879. évi XXXI. t.-c.-nek ebben felhívott 186. és 191. §§-aiból kétségtelen, hogy ez a közigazgatási hatóság hatáskörébe csak a későbben tutajozási engedélyt nyert jogosultak által a korábban tutajozási engedélyt nyerő jogosult részére fizetendő évi járulék megállapítását tárgyazó határozatot, de nem a malomtulajdonosok által a tutajozás folytán szenvedett kár megtérítése iránti igénvt utalja. 1908. évi augusztus hó 6-ik napján. v