Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 38. szám - A m. kir. közig. bíróság egy elvi határozata

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KJR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVl JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 38. számához. Kolozsvár, 1908. szeptember 6. Jogesetek a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Dr. Tóth György, kir. törvsz. biró. Kötelmi jogból. Midőn a vételtárgya ingók csak átvételkor viszgáltattak felül s a meg nem felelök ekkor már különválasztattak, ebből önként következik, hogy vételi ügylet csnpán a valóban megtartott, ingókra jött létre s ennélfogva felperes ha az ingókat alperes visszatartotta az árát, mint vételárat, nem követelheti. 1908. G. 102/3. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság W. János felperesnek B. Károly és V. János alperesek ellen 451 K. 60 fill. iránt folyamatba tett sommás perében, felperesnek felülvizsgálati s alperesnek csatlakozási kérelme folytán ítéletet hozott: A kir. Ítélőtábla felperes felülvizsgálati s alperes csatlakozási kérelmének helyet nem ad. a felülvizsgálati eljárási költségeket kölcsönösen megszünteti. Indokok. A felebbezési bíróság Ítélete ellen a felperes adott be felülvizsgálati kérelmet az 1893. XVIII. t.-c. 185. §. a. és c. pontjai alapján anyagi és alaki jogszabálysértést panaszolva. Alperesek kellő időben beadott válasziratukban a felülvizsgálati kérelemhez csatlakoztak, szintén alaki és anyagi jogszabály sértés miatt panaszolva. A kir. ítélőtábla ugy a felülvizsgálati, mint a csatlakozási kérelmet alaptalannak találta. A felebbezési bíróság az ítélete alapjául vett tényállást a perbeli összes adatok és bizonyítékok mérlegelésével állapította meg s az 1893. évi XVIII. t.-c. 64. §. rendelkezésének megfelelőleg ítéletében tüzetesen kifejtette azokat az okokat, amelyek meggyőződését előidézték. E tényállás szerint felperes 1907. év elején alpereseknek a nagyszebeni uj temető körül felállítandó kerítéshez 374 darab cölöpöt szállított, darabját 2 K. 40 fill. értékben, melyek közül alperesek 156 darabot, mint meg nem felelőt, el nem fogadtak, minek folytán felperes azokért három izben 30 K. 40 fill összértékű 6 fuvart és 4 napszámost küldött, de elsőrendű alperes a cölöpök elvitelét megtiltotta. E tényállás az előrebocsátottakra tekintettel az 1893: XVIII. t.-c. 197. §. rendelkezése értelmében a felülvizsgálati eljárás rendén is irányadó s abból helyesen vonta le a felebbezési bíróság azt a jogi következtetést, hogy a kifogásolt 156 darab cölöpre nézve peresfelek között adásvételi szerződés létre nem jött, mert ama tényből, hogy a szállított cölöpök az átvételkor vizsgáltattak felül s a meg nem felelők ekkor már különválasztattak, önként következik, hogy vételi ügylet csupán a valóban megtartott cölöpökre nézve keletkezett. Ennek elismerése foglaltatik felperes ama tényében is, hogy a kifogásolt cölöpökért rendelkezésre bocsátás nélkül elküldött. Ebből folyóan nem sértett anyagi jogszabályt a felebbezési bíróság, mikor azt a jogi álláspontot foglalta el, hogy felperes a visszatartott cölöpök árát adásvételi szerződés jogalapján nem követelheti, mert adásvételi szerződés létre nem jővén, abból természetszerűleg kereset jog sem származhatott, felperes pedig, közte és alperesek közt létező jogviszony valódi természetének megfelelő s az ingók kiadására irányuló kereseti kérelmet elő nem terjesztett. Ez utóbbi szempontból helytelen a felperesnek az az álláspontja , hogy a vételár iránti kérelemben, mint több-ben a kiadás iránti kérelem, mint kevesebb bennfoglaltatik, mert a vonatkozó perjogi szabály csak ugyanazon jogcímen követelhető teljesítésnél nyerhet alkalmazást, már pedig a kifejtettekből nyilvánvaló, hogy a létre nem jött adásvételi ügylet, melyre felperes keresetét egyedül alapítja, a kiadás iránti kérelemnek jogalapja nem lehet. Nem sértett eljárási jogszabályt a felebbezési bíróság, mikor a felperes által vitatott ama körülményre, hogy alperesek a kifogásolt cölöpöket a kerítésbe felhasználták, a bizonyítást nem rendelte el, mert adásvételi ügylet nem létében, alperesek e ténye szintén csak külön, a felperes által a perben nem érvényesített jogalapot adna kártérítés követelésére. Mindezek alapján felperes felülvizsgálati kérelmét el kellett utasítani. Az elől előadott tényállásnak okszerű következménye az, hogy alperesek a felperes által a vétel tárgyát nem képezett cölöpök átvétele végett tett sikertelen eljárásaiért felperesnek kártérítéssel tartoznak. Nem sértett tehát anyagi jogszabályt a felebbezési bíróság, mikor ennek megfelelően alpereseket az okozott kár megtérítésére kötelezte. A perköltségekre vonatkozó rendelkezés az 1893. XVIII. t.-c. 110. §. intézkedéseinek megfelelvén, e tekintetben a felebbezési bíróság eljárási jogszabályt nem sértett s így a csatlakozási kérelem e részben is alaptalan. Ez okokra tekintettel a csatlakozási kérelmet is el kellett utasítani. A felülvizsgálati eljárással felmerült költségekre s az ügyvédi munkadíjra vonatkozó rendelkezés az 1893. XVIII. t.-c 110. 168. 204. s az 1868. LIV. t.-c. 252. §-án alapul. 1908 évi június hó 13. napján. Jogesetek a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Kusztrich János, kir. tvszéki biró, táblai tanácsjegyző Ügyvédi rendtartáshoz. Az 1874 évi XXXIV. t.-e. 62. §-ának a. b. és c. pontjaiból arra kell következtetni, hogy a megbízott ügyvéd, pasztán az általános ügyvédi meghatalmazás alapján egyezség kötésére nem jogosult, — hanem egyezséget csak akkor köthet, — ha ennek megkötésére az ügyvédi meghatalmazványban különösen fel van jogositva. 2095—1908. polg. szám. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla F. Éni Miklósnak, N. N. ügyvéd mint ügygondnok által Képviselt F. Éni Ráfira hagyatéka elleni végrehajtási ügyében végzést hozott. A kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzését megváltoztatja F. Éni Miklóst, 1907. Sp. I. 569/5. sz. a. kielégítési végrehajtás elrendelése iránt beadott kérelmével elutasítja, az 1908 évi jul. hó 1-én foganatosított birtokba helyezést jogkövetkezményeivel együtt hatályon kivül helyezi; kimondja azonban, hogy a felfelfolyamodás költségét az ügygondnok viseli. Indokok. A brassói kir. tszék előtt; 1907. D. 417/8. sz. alatt kötött azt az egyezséget, — melynek alapján F. Éni Miklós kielégítési végrehajtást kért — F. Éni Miklóssal — dr. N. N. mint F. Éni Ráfira hagyatéka részére, az optk. 811 §-a alapján kirendelt ügygondnok kötötte. Az optk. 811. §-a alapján kirendelt ügygondnok is az 1868. LIV. t.-c. 268. §-a alapján kirendelt ügygondnok tekintete alá esik. Az 1868. LIV. t.-c. 268. §-a szerint a kirendelt ügygondnok jogai a fél által rendelt ügyvéd jogaival azonosok. Az 1874. XXXIV t.-c. 82. §-a értelmében, a fél ügyvédje