Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 37. szám - Automobilkárok

I. évfolyam. 37. szám. Kolozsvár, I8Ö&. augusztus 30. ERDELYRESZI30GI KÖZLÖNY A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK HATÁROZATTÁRAVAL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI. BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK HIVATALOS LAPJA. FŐMUNKATÁRSAK: Dr. Tóth György, Kusztrich János, kir. törv.-széki biró. Ítélőtáblai tanácsjegyző. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ : Dr. Papp József ügyvéd, ü. kamarai titkár. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KOLOZSVÁR, Deák Ferencz-utcza 43. sz. Megjelen minden vasárnapon. ELŐFIZETÉSI DM: Négyedévre 4 Kor. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez, Előfizetések s hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendók. TARTALOMJEGYZÉK : Automobilkárok. Irta: dr. Kolosvánj Bálint, egy. tanár. — A büntető novella életbeléptetése. KÜLÖNFÉLÉK. A kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtáblák elintézett ügyei MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. % nutomobilhípok. Irta: Dr. Kolosváry Bálint egy. tanár. A culturalis haladásunk minden — búr még oly apró kis mozzanata is — a gazdasági és társadalmi életérdekek szövevényébe ujabb és ujabb kérdéseket von bele, melyeknek a positiv jog szempontjából való megoldása, körülményekhez képest a sürgős, illetőleg kevésbbé sürgős feladatok közé tartozhatik. Ha nem is annyira minálunk, de mindenesetre a külföldön az utóbbi években az előbbiek sorába került a gépkocsik, motorkocsik és hasonló természetű .,erőjármüveku (.,Krafttahrzeugen") okozta balesetek és károkért való magánjogi felelősség különleges szabályozása is. A közlekedésnek ezek a legmodernebb eszközei t. i. melyek mögött alig évtizedes múltjuk daczára ma már egy hihetetlen gyorsasággal fölvirágzott iparág áll — a ma fennálló jogrend eszmekörében több tekintetben idegenszerű jogviszonyok keletkezésére voltak befolyással. Ezek a nóvumként szereplő jogviszonyok az egyetemes jogrendszer majd mindenik ágazatával kapcsolatba juthatnak. A magánjogban az automobilok stb. által okozott károkért való felelősség kérdését s annak mikénti szabályozását tolják előtérbe; s következően szükségessé teszik az ált. magánjog és az esetleges speczialis automobil-jog közti viszonynak meghatározását; a közigazgatási jogot a kérdés közbiztonsági és utrendészeti vonatkozásai érdeklik; beleszól az automobilközlekedés szülte jogvizsonyok szabályozásába a büntetőjog ; — az adóztatás szempontjából a pénzügyi jog; — s mert minél gyorsabb, minél kötetlenebb a közlekedés, annál inkább szűkülnek az egyes országok határai: rendezendő végül az automobilok nemzetközi jogállása is. A kérdések ezen egész komplexumából egyet kell kiemelnünk, melyben az „automobiljog" sedes materiae-je fekszik, s ez az automobil károkért való magánjogi felelősség. A büntető s közigazgatási jog szempontjából való rendezés másodlagos természetű, habár kétségtelen, hogy a magánjog állásfoglalására különösen a megelőző közigazgatási jogi szabályozás nem közömbös. Mégis mindenesetre a magánjog eszmekörében, azaz az egyre szaporodó balesetekben és károkban kell keresnünk a ma gazdasági és forgalmi életének a technikai tudományok ezen legújabb vivmányával való azt az érintkezési pontját, hol a szembenálló érdekek kiegyenlítésére a megfelelő megoldás általában véve még hiányzik. Különösen is áll ez mireánk, az Optk. hatályterületére nézve. Ha ugyanis egy automobil ma és itt, a különben sok oldalról megcsonkított régi osztrák törvénykönyv területén elüt egy embert, halált vagy testi sértést, illetőleg munka- és keresetképtelenséget okoz; ha megbokrositja a közutakon közlekedő jármüvek elé fogott vagy szabadon járó állatokat, s az ily eshetőségekkel könnyen társuló elgázolások, törések stb. révén i kárt teszen és fölmerül a kérdés: ki viselje és ki térítse meg j azt? az Optk. 1295. §-a adja meg rája a következő feleletet: ., Mindenki jogosítva van a kártevőtől azon kár megtérítését I követelni, melyet az neki vétke által okozott.1' Azaz ez az álláspont, a jól ismert, hagyományos fölfogásI nak világos érvényrejuttatása; kártérítés jogellenes cselekmény I nélkül — hacsak a törvény bizonyos esetekben kivételesen nem intézkedik — nincs. Ilyen kivételes intézkedés volna szükséges az automobil károknál is. Tekintve már most, hogy a jogellenesség leglényegesebb tényálladéki momentuma az alperes vétkessége okvetlenül bizonyítandó; tekintve, hogy ez a bizonyitás önkéntérthető nehézségénél fogva az automobil baleseteknél gyakran már a ténykérdések egyikénéi-másikánál is (ki volt az automobilos, hol és milyen körülmények közt történt a baleset, hogfariToh t le stb.) már íeniwkadhati.. tekintve viszont azt a könnyűséget, melylyel az automobilos a prima facie bizonyítható vétkesség alól is exculpálhatja magát: alig lehetne mondanunk, hogy ez az álláspont a közönséges méltány- és jogérzéket kielégíteni. Tény való, hogy az Optk. a .,véletlen baleset"-nek ép oly tág érvényesülési kört engeo, mint akár csak a római jog tette: mai jogviszonyaink közt pedig a jogfejlődés iránya épen az ellenkező felé halad. A felelősség szigorításának egyébként tárgyi indokai is volnának. A ptkv. álláspontja nem lehet megfelelő már csak azért sem, mert a codex oly időben keletkezett, melyben az automobilok s az azok bármely irányú felhasználásával kapcsolatban előállható jogviszonyok a törvényhozó előtt teljesen ismeretlenek voltak. A gépkocsik technikai tökéletesítése, továbbá korántsem képes lépést tartani azzal a rohamos fejlődéssel, a mit felhasználásának és alkalmazásának elterjedése mutat. Ezzel az a veszélyhozhatóság, mely a mai gépkocsik természetének még feltétlenül benrejlő tulajdonsága még egyre fokozódik. Szokásos indok az is. hogy az automobil, mint közlekedési eszköz a közutakat minden egyéb jármüvei szemben privilegizálja. Sebességénél fogva ugyanazon idő alatt sokkal nagyobb terjedelemben foglalja le a közutakat, mint a többi közlekedési eszközök. Megjelenése, kormányzásának a gép kétsségtelen egyénies tulajdonságaitól való függősége; az egyes gépeknél a gyorsaságban való rendkívüli különbségek, stb. a közutakon lefolyó összes többi közlekedést arra utalják, hogy az automobil-közlekedés elől ugy igyekezzenek minden akadályozó körülményt elhárítani, mintha a maguk és az automobil biztonságáról egyedül volnának kötelesek gondoskodni, s nem egymáséról kölcsönösen. Az állattartást majd minden törvényhozás többé-kevésbbé szigorított felelősség alá helyezi az állatokozta kárért; mennyivel indokoltabb ekként a tárgyilagos felelősség elvének érvényesítése a gépkocsi közlekedéssel járó balesetek és károk esetében. Végül pedig a mi külföldi példákra leginkább reagáló magyar törvényhozásunk szempontjából talán a leggyakorlatiasabb érv: az automobilok szigorú magánjogi felelősség alá vetése külföldön ma már vagy megvalósult, vagy a megváló-