Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 36. szám - A végrehajtási bejegyzései kitörléséről

392. lErdélyrészi Jogi Közlömy 30. szám. hogy H végrehajtási és más tikvi bejegyzések alapjául szolgáló okiratok küzölt az alaki kellékek tck;nletében különbség nincs. Nem oszthatjuk azt az á^áspontot, amelyet tudtunkkal már a felsőbíróságok is többnyire elfogadtak és amelyet értesülésünk szerint a kolozsvári kir. Ítélőtábla 3027/1907. sz. határozatában ugjj fejezett ki, bog/ miután a tolekköny vezett telkekbe vezetett végrehajtás esetében „a tlkvi jog bejegyeztetésének elrendelése végett a végrehajtást elrendelő bíróság keresi meg a tlkvi hatóságot: ugyancsak a végrehajtást elrendelő bíróság van jogosítva a végrehajtáslúl elállás esetében a bejegyzett tlkvi jog törlése végett is a tlkvi hatóságot megkeresni." A vhtási törvény 136. §-ának első bekezdése nem mondja azt, hogy a vhtást rendelő bíróságnak a Ükví hatóságot a végrehajtási bejegyzések elrendelése iránt kell megkeresni. — hanem csak azt, hogy át keh tennie végrehajtást e'rendelö végzését a a tlkvi hatósághoz avégből, hogy a tlkvi hatóság az eh-endelt végrehajtást foganatosítsa A töivény maga jelöh meg azt, hogy melyik bíróság rendeli el a vhtást, — ho^y melyik foganatosítja azt a telekkönyvezett telkekre és hogy miben á'l ez a foganatosítás. Egyáltalán nem szükséges tehát, hogy a vhtást rendelő biróság a foganatosítás végett megkeresse a tűri hatóságot, az már ennek a törvénynél fogva kötessége ; még kevésbé szükséges, hogy tüzetesen kijelölje azt a bejegyzést (vhatási zálogjog bejegyzése, zálogjogi előjegyzés igazolásának bejegyzése, vagy vhtási jog feljegyzése), amelyből a vhtás foganatosítása á'l, — mert ezt is a törvény határozván már meg, ezt a tlkvi hatóságnak úgyis tudnia ke11. (Feltéve természetesen, hogy a vhtást rendelő biróság eleget tesz a törvény 135. §-ának második bekezdésében előirt annak a. kötelességének, hegy abban az esetben, ha „a vhtás utján behajtandó követelés biztosítása végett a végrehajtás alá veendő ingatlanra a zálogjog már korábban bekebeleztetett vagy előjogyeztetett: ezen körülmény, a bekebelezést vagy előjegyzést rendelő végzés számába való h;va+kozás mezeit megítélendő.) A törvény beszél ugyan ..megkeresett" bíróságról, „megkeresett" t'kvi hatóságról (45. §. első bek.. 13G. §. második bek.), de a megkeresést kifejezetten sem a 19. §-ban foglalt áUa'ános Tenderezéseiben, sem a 136. §. első bekezdésében fogla't különös rendelkezésében elő nem irja. Aligha csalódunk, ha ezt a körülményt nem is annyira annak tulajdonítjuk, hogy a törvény szerkesztésénél a kifejezések szabatosságá-a nem voltak eléggé tekintettel, mint inkább annak, hogy a „megkeresett" l'íejozés a „vhtás foganatosításába i^etékes" kifejezésnél rövidebb. Egyéb^ánt a 136. §. második bekezdése újra felsorolja azokat a vhtási bejegyzéseket, amelyek által a végrehajtás foganatosítandó, — amit bizonyába nem tenne, ha azt tartaná szem előtt, hogy a tlkvi hatóságot valamely :k tüzetesen kijelölt bejegyzés e^endelése iránt keresik meg, mert ebben az esetben azt kei'ene mondani, hogy a megkeresett t'kvi hatóság, amennyiben fkvi akadá'y fenn nem forog, a megkeresést teljesíteni köteles. Hált hogy ha a végrehajtást rendelő biróság végrehajtási jog feljegyzése iránt keresné meg a t'k/i hatóságot és ez azt látná, hogy a behajtandó követelés biztosítása végett a zá'ogjog a telekkönyv-ben bejegyezve nincs: me^özhetné-e a végrehajtási zálogjog bekebelezésének elrendelését abból az okból, hogy a megkeresésen tnl nem terjeszkedhetik? Bizonyára nem. Ugyancsak nagyot nézne a végrehajtásnak ingóságokra leendő foganatosítására hivatott biróság, ha a vhtást rendelő biróság a végett kcscsné meg, hogy az ingóságokat azoknak a helyszínén leendő összeírása áltál foglaltassa le! Bizonyosan ti'takoznék az ellen a feltevés e^en, hogy ő nincs tisztában azzal, bogy a vhtást miképen foganatosíttassa. A vhtási törvény 136. §-a rendelkezéseinek félreértése azonban olyan gyakorlatot hozott létre, hogy immár a telekkönyvi hatóságok iák eszébe sem jut méltatlankodni a miatt, hogy a végrehajtást rendelő bíróságok minden végrehajtást rendelő végzésükben kitárulják őket a végrehajtás foganatosítására nézve.* Sőt most már ott tartunk, hogy ezeket a kioktatásokat egyenesen magyarázatokba használják fel, meit — amint láttuk — tisztán ezekre alapítják azt a következtetést, hogy miután a vhtási bejegyzéseket a telekköny vi hatóság megkeresés fohtán rendelte el, azokat csakis megkeresés folytán törölheti is ki! Az örökösödési eljárásról szóló 1894: XVI. t.-cz. 72. és 75. g-aival szintén nem indokolható, de széltében szokásos az is, hogy a hagyatéki b'róság a L1 k\ L hatóságot az özvegyi jog bekebelezése iránt megkeresi. Szerencsére az — ugylátszik nem mindig; következetes — gyakorlat ebből már nem következtette azt, hogy a 1 Meges'k pedig, hogy ez a kilar'tás ilyenformán hangzik: megkereste'.!^ a.tUk*i hatóság, hogy a vhtási zá'ogjogot jura nézve kehelezzc he, hogy a vé/rehajtást szenvedők az önkéntes ái verést íümi tallóznak! tlkvileg bejegyzett özvegyi jogot a tlkvi hatóság csak a hagyatéki biróság megkeresésére törölheti ki. Nem ismerünk oly tlkvi jogi szabály t, amely szerint a tlkvi bejegyzés kitörlését csak az legyen jogosítva kérni, aki a bejegyzést kérte. A vhtási eljárásban sem lehet szabálynak tekinteni, hogy a végrehajtást csak az a biróság szüntetheti meg, amelyik azt elrendelte. Ha ez szabály volna, akkor az ingóvégrehajtás foganatosítása végett kiküldöttnek a vhtási törvény 79. §-a a'apján a tkvi balósághoz intézett megkeresése folytán bejegyzett alzálogjog kitörlése is csak a kiküldött megkeresésére volna elreudo'bető. A végrehajtási törvénynek épen a kolozsvári ki'/. ítélőtábla által — felemlített határozatában — hivatkozott 45. §-a szerint, abban az esetben, ha a vhtaló követelése az ingókra foganatosított árverés során kielégítést nyert, a vhtást elrendelő biróság a végből keresi meg a tkvi hatóságot, hogy „a végrehajtás megszüntetésével a netalán teljesített vhtási bejegyzések törlését eszközöltesse". Tehát ebben az esetben is a tkvi hatóság szünteti meg a végrehajtást. A vhtási bejegyzések kitörlését a vhtás megszüntetésének folyamányaképen szintén a tkvi hatóság rendelvén el: a „megkeresés" végeredményben nem egyéb arról való élesítésnél, hogy a vhtás utján behajtandó volt követelés kielégítést nyert. Má** a vhtási törvény 141. §-ának második bekezdése ezt egész világosan 1-fejezi, szólván ekképen: „Ha a másod biróság a végrehajtást elrendelő végzést megsemmisítette, feloldotta, vagy a végzés megváltoztatásával a végrehajtási kérelmet elutasította: a végrehajtási zálogjog bekebelezése, az előjegyzés igazolása, i"etö'eg a végrehajtási jog feljegyzése, hivata'ból törlendő és e végből az i'lető telekkönyvi hatóság értesítendő". Vagyis a villást rendelő biróság a végrehajtást megszüntető okot közli a tkvi hatósággal és ez hivatalul intézkedik a végrehajtás megszüntetése iránt. A „megkeresés" k;íejezését kü'önbcn a vhtási törvény csak elvétve haszná'ja, „átirás, áttétel, értesítés" helyett. „Megkeresésről" — e szó valódi értelmét tekintve — nem is lehet szó a vhtást elrendelő és a vhtást foganatosító bíróságok között. A megkeresés ugyanis olyan cselekményekre irányul, melyeket a megkereső hatóságná1 kei'ene teljesítem, de ezt banaj okból (nehézségek, távolság, célszerütlenség stb.) nem teszi, hanem az i"elö cselekményt más hatósággal teljesítteti vagy más hatóság segélyével, közreműködésével, közvetítésével teljesiti. A végrehajtási- eljárásban a végrehajtási csélekmények nincsenek szabály szerint a perbíróság, i'ietve a vhtási törvény 2. §-ának 2—5. bekezdése'ben kijelölt bíróságok teendőivé téve, hanem meg vannak osztva a vhtást elrendelő és a vhtást foganatosító bíróságok között, mert azok egy részére a törvény a vhtást elrendelő, másik részére a vhtást foganatosító bíróságot mondja i'letékesnek (1. pl. 35., 46., 76., 82., 83., 89., 92., 104.7 109., 114., 116., 117., 118., 121., 123-125., 132., 133. §§.) Már pedig ha valamely cselekmény teljesítésére valamely biróság ü'etékes, azt ebből az illetékességből folyóan jogosított és kötelezett teljesíteni, nem megkeresés folytán. Hahottuk azt az észrevételt is, hogy miután engedményezés a végrehaj lás folyamán a vhtási törvény 13. és 17. §-ai szerint csakis a vhtást rendelő bíróságnál mehet végbe: az engedményes könnyen kijátszható, ha a vhtási zá'ogjcg kitörléseért közvetlenül a tlkvi hatósághoz lehet fordiüm. Szerintünk azonban ez még de lege ferenda sem indokolhatja kellően azt, hogy a tk vezett telkekre vezetett végrehajtást a tkvi hatóság csak a vhtást rendelő biróság megkeresésére szüntethesse meg. Eltekintve attól, hogy elfogadható okot nem lehetne felhozni amellett, hogy miért részesítsük fokozottabb oltalomban annak a követelésnek engedményezését, amely vhtási zálogjoggal van biztosítva, szemben azokkal a követelésekkel, amely zálogjogi bekebelezéssel vagy előjegyzéssel a vhtás elrendelése előtt már biztosítva voltak: az engedményest a vhtást elrendelő bíróságnál is éppen ugy meg lehet előzni, mint a tkvi hatóságnál, mert arról, aki megtenni akarja, bajos feltenni, hogy kijátszási szándéka csak az engedményezés után keletkezett. Utalnunk kcH végi'i arra a képtelenségre, amelyet a jelenlegi ferde gyakorlat előidézett. Ott ugyams, ahol ezt a gyakorlatot követik, derüre-borura megtörténik az, hogy a vhtási bejegyzésekre is k;terjedö törlési engedélyek alapján csnpán a vhtást megelőzőleg foganatosított zálogjogi bckebelezé-t vagy előjegyzést törlik ki, a vhtási jog feljegyzése, illetőleg az előjegyzés igazolására vonatkozó bejegyzés azután ott marad magában a tkvbcn, — kitudja meddig!