Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 30. szám - Az 1894. XVI. t-cz. 60. §-ban szabályozott külön jegyzőkönyv alkalmazása a gyakorlatban

I. év folyam. 30. szám. Kolozsvár, 1908. július 19. ERDELVÜESZI1061 KÖZLÖNY A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVASÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK HATÁROZATTÁRÁVAL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK HIVATALOS LAPJA. FŐMUNKATÁRSAK: Dr. Tőth György, Kusztrich Jáues, Ítélőtáblai tanácsjegyzők. SZEFvKESZTÖ ÉS KIADÓ : Dr. Papp József ügyvéd, ü. kamarai titkár. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KOLOZSVÁR, Beák Ferencz-utcza 43. sz. Meg-jelen minden vasárnapon. ELŐFIZETÉSI Bí J: Egész évre 16 Kor. Félévre 8 Kor. Negyedévre 4 Kor. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez, Előfizetések s hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendők. TARTALOMJEGYZÉK: Az 1SÜ4. XVI. 60. §-ban szabályozott külön jegyzőkönyv alkalmazása a gyakorlatban. Irta: dr Tóth György ügyvéd, kir törvényszéki biró. — Jegyzetek a polgári perrendtartási javaslatokhoz. Irta: dr. Mészöly Endre. — A jogszokásokról az osztr. polg. íörványkönyv hatályterületén. Irta: dr. Menyhárth Gáspár ügyvéd, e. m. tanár. KÜLÖNFÉLÉK. A kolozsvári és marosvásárhelyi kir. ítélőtáblák elintézett ügyei MELLEKLET : Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. Kflz m. xvi. t-e! só. §• jegyzÉBnp alkalmazása a gyskeriatban. Irta: Dr. Tőth György ügyvéd, királyi törvényszéki biró. Ez indokolás — bár a legnagyobb tisztelettel fogadjuk is a felsőbb helyről jövő interpretatiokat — még a tekintélyi érv súlya mellett sem tudott meggyőzni az álláspont helységéről. Sót épen abban van a tévedés súlypontja, hogy a két felfogás közötti különbség gyakorlati kivihelöségét ismerte félre. Az örökösödési nyilatkozatokhoz képest ugyanis az örökösök már az örökhagyó jogaiba lépett jogutódok, akik az örökösödési nyilatkozatoknak megfelelően hozandó átadóvégzésre való figyelemmel disponálhatnak a beszavatolandó hagyatékról, de mindig csak ama föltétel mellett, hogy az átadó végzés őket a telekkönyvi hatóságnál intézkedéseik jogossága tekintetében igazolni fogja. Szóval úgy kell fölfogni, mintha az örökösök a telekkönyvben már benn volnának akkor, amikor az örökösödési nyilatkozatok után az ingatlanokról, vagy jutalékokról tovább rendelkeznek. Pl. eladják a nekiök jutott hagyatéki vagyont, vagy természetbeni osztályt (közösség-megszüntetést) kivánnak létesíteni. Az 1894: XVI. t.-cz. 60. §-a értelmében osztály alá bocsátásra jogosítottak, mint a hagyaték tárgyát képező ingatlanokra nézve társ-, vagy más ingatlanokra nézve kizárólagos tulajdonosok amaz előföltétel mellett bocsáthatják vagyonukat osztály (de nem hagyatéki, hanem egymás közötti u. n. természetbeni osztály) alá, hogy az örökhagyó nevén álló ingatlanokra nézve jogosult örökösök megállapítva vannak. Szóval telekkönyvileg csak eszmeileg létező állapotot vesznek alapul az osztályt eszközlők, úgy, mintha az osztály pillanatában akként állana, ahogy az majd az osztály keresztülvitele alkalmával igazolva is kell legyen. A hagyatékot képező ingatlanokra nézve igazoló okmány lesz az átadó végzés, az osztály alá bocsátókra nézve a telekkönyvi állapotnak megfelelő nyilatkozat. Az osztályt létesítő felek (mint részben igazolandó tkvi jogosultak és részben tkvi tulajdonosok, vagy esetleg pénzzel hozzá járulók) most már épen azt a jogügyletet köthetik, amelyet a magánjog korláton belül kötni jogosítva vannak. Ennek a jogügyletnek tkvi foganatosítása tekintetében azonban a tkvi rendtartás 71. §-a értelmében csakis a tkvi hatóság határozhat és ez az egyezség az átadó végzésben nem foghat helyet, mert a hivatkozott törvényszakasz félre nem érthető indokolása szerint is: „valamely élő személy tulajdonául felvett ingatlanra vonatkozó dologi jogszerzés okmányi alapját csakis az illető személy nyilatkozatát tartalmazó irat képezheti." Ez a nyilatkozat azonban kerek-egész és tkvi bekeblezésre alkalmas nyilatkozat kell legyen. A tkvi bírónak ugyanis nem szabad megelégednie azzal, hogy N. N. az X. tjkvben foglalt ingatlanát osztály alá bocsátotta. Azt is kell vizsgálja, hogy ez osztály alá bocsátás után az osztály alá bocsátott. rész kinek és minő jogezimen jut, mert a tkvi rendtartás 52. §. b) pontja értelmében ezidőszerint a jogczim is kimutatandó. Ha az osztály alá bocsátó megfelelő ellenértéket kap, akkor nyilván csereügyletről van szó. Ez a legáltalánosabb s ezért szokták ily osztály esetén azt is fölvenni, hogy a kapott rész egyenlő értékű az osztály alá bocsátott és a~hagyatéki vagyonjutalékkal. Ha ez nem igy áll, akkor egyik-másik ,,kitéritési összeget" kap. De lehet az osztályalá — bocsátó ajándékozó is, legalább annyiban, amennyiben kevesebbet kiván ellenértékül, mint a mit adott. Sőt lehet, hogy egyátalán nem kap semmit, hanem a nevén álló csekély arány-részt osztály alá bocsátja, hogy örököstársai természetben megosztozkodhassanak. Mindezek az ügyletek a hagyaték tárgyalásával bár kapcsolatban, helyesen azzal egyidejűleg történnek, de jogilag semmi esetre sem a hagyaték tárgyalásának keretében. „Ugyanezért szükséges — mondja az indokolás tovább — hogy a hagyatékhoz nem tartozó ingatlanok osztály alá bocsátására vonatkozó nyilatkozat külön okiratban vagy jegyzőkönyvben tétessék meg", de nemcsak az osztály alá bocsátásra vonatkozó nyilatkozat, hanem — amint a 60. §. rendeli — az e tárgybeli jogügylet illetve létrejött megállapodás is, mert — a 60. §. 2. bekezdése rendeli — „a bemutatott okirat, vagy azt pótló külön jegyzőkönyv alapján eszközlendö telekkönyvi bejegyzés végett a hagyatéki bíróság az átadó végzés áttekintésével egyidejűleg keresi meg a'tkvi hatóságot! .... A telekkönyvi hatóság már most az örökhagyó hagyatékára nézve az átadó végzés alapján a tkvi rendtartás 71. §-nak megfelelően kitünteti a jogosult örökösöket és az ekként igazolt tkvi tulajdonosok akaratának megfelelően az átadó végzéssel egyidejűleg áttett eredeti okiratok alapján elrendeli a további bekeblezéseket. A tkvi biró határozottan törvényellenesen járna el — szerény jogi felfogásom szerint — ha élő személy nevén álló ingatlanra vagy ingatlanjutalékra nézve átadó végzés alapján intézkednék, mert hagyatékátadó végzéssel csak az örökhagyó vagyona felett lehet rendelkezni, már pedig viventi nulla successio. Az osztályalá bocsátás esetén létrejött közösség-megszüntetése tekintetében tehát az átadó végzés alapján való bekeblezés föltétlenül megtagadandó és csak a hagyaték átszállásáról rendelkező rész fogadható el bekeblezés alapjául. Ezekből foly, hogy az 1894: XVI. t.-c. 60. §-a értelmében fölveendő külön-jegyzökönyv nem csupán az osztály alá bocsátó nyilatkozatot, hanem magát az élők közötti jogügyletet egész terjedelmében kell tartalmazza. Ez szükségszerű követelménye a 60. §. 2. bekezdésében foglalt ama rendelkezésnek, hogy az érdekeltek az élők közötti