Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 29. szám - A per szünetelése a felebbezési bíróság előtt

116. Jogesetek Tára 29. szán;. megtérítését a beruházó — mint megbízás nélkül való ügyvivő, az optkv. 1037. §. értelmében követelheti, ha t. i. a beruházások a másik fél világos túlnyomó hasznára vezettek. De minthogy azonban a felebbezési bíróság ténymegállapításai szerint a földtulajdonos az építkezésekről tudott s így felperes jóhiszeműsége nem kétséges, s minthogy továbbá a felebbezési bíróság a beruházások hasznosságát megállapította; a miből következik, hogy azok az alperes világos és túlnyomó hasznára vezettek: a felebbezési bíróság döndtése anyagjogilag helyes, alperes marasztaltatása a optkv. 1037. §. alapján is megáll, s ennélfogva az anyagjogi szabálynak nem helyes megjelölése a felebbezési bíróság ítéletének sem megváltoztatására, sem feloldására okul nem szolgálhat. Alperes többi panaszát illetően a kir. tábla osztja a felebbezési bíróság jogi álláspontját; mert a kereseti 1000 koronás értékhatáronbelöl a keresetnek a beültetett gyümölcsfák két fenyőfa és egy szin értékének megtérítésére az ellen kérelem előadása után való kitetszése az 1893. XVIII. t.-cz. 31. §-ába nem ütközik, mivel felperes a keresettel érványesitelt jogalap megváltoztatása nélkül annak megállapítására ujabb tényeket hozhat fel; mert a 6 hónap alatt való elévülés kifogásának a kárt ítélőtábla által alkalmazott optkv. 1037. §-ra tekintettel nincs alapja s mert a kamatok a bérleti jogviszony megszűntének kezdőpontjától 1907. évi május hó 24-től helyesen Ítéltettek meg, tekintettel arra, hogy az építmények e nappal jutottak alperes birtokába, s igy késedelme e naptól kezdődött. Mindezeknél fogva az elfogadható alappal semmi irányban sem biró felülvizsgálati kérelmet el kellett utasítani. A sikertelen felülvizsgálat költségét alperes maga viseli. Az ügyvédi járandóság megállapítása az 1868. LIV. t.-cz. 252. ^-ában találja alapját. 1908. évi május hó 12. napján. A csődjogból. A bérletiigylct felperes és a közadós közt a csőd elrendelése előtt keletkezett, a esőd kiütésekor s a kereset indításakor még' fenállott s a csőd megnyílta mán ebbe az ügyletbe a közadós helyett a csődtömeg lépett be. ennélfogva annak teljesítésére irányzottan eredő bármily követelés tömegtartozást képez. 1908. G. 50—3. szám. A marosvásárhelyi királ, i ítélőtábla a lissai görög keleti egyházközség felperesnek, G. Albert csődtömege alperes ellen, 1200 korona és jár. iránt folyamatba tett sommás perében, felperesnek felülvizsgálati kérelme és alperesnek válaszirata folytán végzett. A felebbezési bíróság ítéletét feloldja; kimondja, hogy felperes kereseti követelését nem tartozik, mint csődhitelező bejelenteni s csődbejelentés utján érvényesíteni; ennek következtében a felebbezési bíróságot további szabályszerű eljárásra s a pernek érdemleges eldöntésére utasítja; a mikor a felebbezési bíróságnak a felett is kell döntenie, hogy az aiább megállapított felülvizsgálati költséget a peres felek melyike tartozik viselni. Indokok: Az 1881. évi XVII. t.-cz. 48. § 2-ik pontja szerint a csődtömeg tartozásának tekintendők; a közadós két oldalú szerződéséből eredő követelések — amennyiben az ügylet a csödnyitás előtt keletkezett, azt a tömeg átvette s a teljesítésnek a csőd megnyitása után kellett történnie. A felebbezési biróság ítéletében megállapított tényállásból és az abban felhívott eredeti szerződés adataiból kitetszőleg, felperes, a vagyonbukott G. Albertéi, a csődnek 1905. évben történt elrendelése elótt több évvel, kötötte a kereseti követelés jogalapját képező bérleti szerződést; hogy e szerződés 5. pontja szerint a kibérlett épületeken a szükséges javításokat a bérlő volt köteles a maga költségén teljesíteni, a 7-ik pont szerint a bérlet megszűntekor a bérleményt abban az állapotban volt köteles a bérlő átadni, a milyenben átvette s végül, hogy a kérdéses bérszerzödés — felperes fölmondása és a felmondásnak a tömeg képviselete részéről való elfogadása folytán a keresetindítás után — 1907. évben — megszűnt. A kereseti követelés tényalapja pedig az, hogy alperes, a szerződés 5. pontja szerint kötelezett javításokat nem teljesítette, azokat felperes volt kénytelen végeztetni s az ezzel fölmerült 1200 korona kiadásának megtérítését most alperestől követeli. A tényállás emez adatai teljesen fedik az 1881. évi XVII. t.-c. 22. § és a 48. § 2-ik pontjának rendelkezéseit. A bérletügylet felperes és a közadós közt a csőd elrendelése előtt keletkezett, a csőd kiütésekor s a kereset indításakor még fennállott s a csőd megnyílta után ebbe az ügyletbe a közadós helyett a csődtömeg lépett be, Utóbbi szempontból közömbös, hogy a csődtömeg képviselete ennek az ügyletnek átvétele felöl tett és kifejezett nyilatkozatét, sőt az is közömbös : bir-e tudomással a tömeggondnok ennek az ügyletnek létezéséről vagy nem ? mert az 1. törv. 22. §-a első bekezdése imperative jelenti ki azt, hogy ilyen ügyletnél a csödnyitás napjától kezdve a csődtömeg lép a közadós helyébe, tehát a törvény erejénél fogva a csődnyitás napjától a csődtömeget szükségkép a közadós helyébelépettnek kell tekinteni. Az 1881. XVII. t.-cz. 48. § 2-ik pontjából kitetszőleg pedig a 22. § ban tárgyalt ügyletből annak teljesítésére irányzottan eredő bármily követelés (mert a követelés minemüségére nézve az idézett törvényhely különbséget nem tesz, csak azt szabja elő, hogy a szerződésből eredjen, tehát a szerződésnek teljesítését célozza) tömegtartozást képez, ha az ögylet — mint ebben az esetben — a csődnyitás előtt keletkezett, a csődtömeg az ügyletet átvette s a teljesítés idejét a csődnyitás megelőzte. Nyilvánvaló ennélfogva, hogy a kereseti követelés, tekintettel arra, hogy az nem a szerződés megszüntetéséből (időelőtt történt felmondásból) folyó kártérítési követelést, hanem a szerződés teljesítésének a csődtömeget, mint a szerződésbe belépő felet is terhelő kötelezettség elmulasztásából eredő igényt helyettesítő követelés, valódiság esetén a csődtömeg tnrtozásának minősítendő s igy anyagjogi szabályba, az 1881. XVI1. 48. §-ába és 22. §-ába ütközik a felebbezési blróseg ítéletének felülvizsgálatot kérő felperes által sérelmezett az a megállapítása, hogy a kereseti követelés tömegtartozást nem képez, hanem oly személyes követelést, melyet felperes az 1881 évi XVII. t.-cz. 126. §-ának megfelelően a csődtömegbe való bejelentéssel köteles érvény esiténi. A felülvizsgálati panasz tehát ez irányban alapos. Nem áll meg a felebbezési biróságnak az a kijelentése sem, hogy abban az esetben is, ha a kereseti követelés tömegtartozásnak volna tekinthető, akkor is a kereset elbirálásá nem a járásbíróság, hanem az 1881 évi XVII. t.-cz. 152. §-ához képest a csődbíróság, mint ügybiróság hatáskörébe tartoznék. Mert az i. t. 152. § 153. és 170. §-a második bekezdéséből kitetszőleg a jelen kereseti követelés nincs a csődbíróság, mint ügybiróság hatáskörébe utalva, hanem annak elbirálására hatáskörrel a törvénykezési rendtartás sverint illetékes biróság. A csődbíróság — mint ügybiróság — hatásköréhez ugyanis csupán azok a keresetek tartoznak, melyeket a törvény világosan oda utal. Az 1881. XVII. t. cz. 145. §-a azonban, — habár a csődhitelezők követeléseinek érvényesítését is felöleli, — ezekre, a visszakövetelési igényekre és a külön kielégítési joggal biró hitelezőkre kiterjedöleg csak elvként mondja ki, hogy ilynemű igények csődön kivül ugyan, de rendszerint a csödbiróság előtt érvényesitendők. De a mint a fentebb említett elv alul a törv. már a 153 §-ban is kivételt állapit meg, ugy, és épen a tömeg hitelezőre (tömegtartozás, tömegköltség) nézve a törvény, 170 §-ában szintén kivételt állapit meg. Igy tehát a tömegtartozást képező igényeknek per utján való érvényesítését a törvény a csődbíróság hatáskörébe nem utalja. Ezek szerint a kereset helyesen lett a fogarasi kir. járásbúóság előtt megindítva, s azt a felebbezési biróságnak érdemlegesen kellett volna elbírálnia. Minthogy azonban a felebbezési biróság az ügy érdemét érintőleg, kizárólag annak meghatározására szorítkozott, hogy a követelés tömegtartozás-é vagy sem, ellenben a követelés jogosultságának és terjedelmének bírálatát teljesen mellőzte, s erre nézve tényállást sem állapított meg : a kir. Ítélőtábla nincs abban a helyzetben, hogy az ügy érdemében a törvénynek megfelelő ítéletet hozzon, s ennélfogva az 1893. évi XVIII. t. cz. 204. §. második bekezdését kellett alkalmazni. A felülvizsgálati költség viselését — valamint a felülvizsgálati eljárásból folyó ügyvédi járandóság megállapítását tárgyazó intézkedések alapjukat az 1893 : XVIII. t. cz. §. utolsó kikezdésében és az 1888. LIV. t. cz. 252. §-ában találják. 1908. évi április hó 28-ik napján.