Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 29. szám - Figyelmen kivül maradott existentiák - Felmentés gondatlanságból okozott bűncselekmény esetén

29 szám. Erdélyrészi Jogi Közlöny 331 módon, hogy a tanú választására kell bizni, hogy mindkét féltől aránylag, vagy a szerinte fizetőképesebb egyik féltől akarja-e diját felvenni; egyetemleges marasztalás zavarólag hat a perköltségek kiszámítására. (Szakértő 364. 355., tolmács 230. 295. §§.) A tanudijak behajtásakos az eszményi bélyegilletékre a szegényjogon perlőkre vonatkozó szabályok lennének alkalmazandók, vagyis csak utólagos bélyegilleték és csak a kötelezett féllel szemben rovatnék ki és a végrehajtás egyébként is könynyüvé és olcsóvá teendő. 316. §. Kiegészítendő azzal, hogy a közokiratok ellen bizonyítás tekintetében nem tesz különbséget, hogy a közokirat a perben keletkezett-e vagy nem, ha nem az alakszerűségek megtartása, (249. §.) hanem meg nem tartása, (pl. 504. § 5.) vagy utólagosan irásba foglalt határozatok tartalma a bizonyítás tárgya. Ellenesetben kétséges, hogy a bíróságok az ellenbizonyítást (v. ö. bp. 332. §. ut.) ily esetben megfogják-e engedni. (402. §.) 317. §. Hiába kívánunk a kézjegyhez hitelesítést, csak lesznek hitelesítetlen kézjegyü okiratok, vagy, miként most a váltónál, más által aláirt okiratok és csak ki kell az ügyleti tanukat hallgatni, mint eddig. Olyan országban, a hol egyes megyék 85 °/o-a analfabéta, behozandó lenne az ujjlenyomat rendszer. A telekkönyvek a tényleges állapotokkal egyrészt azért nem egyeznek meg, mert a hagyatéki eljárás hivatalból csak jutalékok bekebelezéséről gondoskodik, másrészt pedig azért, mert élők közti átruházásoknál a tehermentesen megvett darab föld helyett ezen és más földekből való megterhelt jutalékokat kebeleznek be. — Utóbbi esetek csökkenése czéljából e § azzal egészítendő ki, hogy: telekkönyvi szám szerint megjelölt ingatlant tárgyazó okiratnak az ingatlan szomszédolt vázrajzát és azt is kell tartalmaznia, hogy az okirat készítője annak tartalmát a feleknek miként magyarázta meg. 354. §. Ha a szakértő a véleményadás alul azon okból mentetik fel, mert dijai megkapása iránt nincs megfelelő előleggel biztosítva, helyébe mást csak akkor kell kinevezni, ha a hivatkozó fél igazolni tudja, hogy előleg nélkül is hajlandónak mutatkozott véleményt adni. 398. §. Ez az előzetes irásbafoglalás hírhedt §-a. Szerencsére általánosan nem követik, (v. ö. 309. §. jegyz.) 399. §. A törvényszéki eljárás is szóbeli lévén, felesleges és nehézkes dolog az ité'etnek a jelenlevőkkel is Írásban közlése, 400. §. hanem a jogorvoslati határidőnek a teljes irásba foglalás után bizonyos ideig nyitva tartása már helyes lenne, mert az irásba foglalás remélhetőleg igy megtörténne 3 illetve 8 nap alatt. Ha pedig az Ítéletet írásban közlik, felesleges a külön ítélethirdetésre idézés. (Folytatjuk.) X Figyelmen kiviil moradott existentiák. Irta: dr. Rónai János, balázsfalvi ügyvéd. A végrehajtási novella előterjesztésének fő indokát képezi: a „kis existeníiák" megvédése a hitelezők ellenében, kik mind túlhatalmas és veszedelmes elemekként vannak feltüntetve. A czél nemes és a védelem csakugyan szükséges. Ámde a nagy buzgalom túlzásokra vezetett, melyek közül legnagyobb hiba az általánosítás. Túlzás feltételezni azt, hogy minden hitelező túlhatalmas előnyben van az adóssal szemben. Hiba, észre nem venni, hogy van sok hitelező, a ki nem üzletember és kinek nem tartozik hatáskörébe a hitelezés. A nagy társadalom nem áll csupán két rétegből: egy hatalmas uzsorás osztályból és egy széles körű szegény tömegből. Hiszen minden nap észlelhetjük, miként kénytelen a kisiparos és kiskereskedő saját eladósodása és megszorulása árán is a megrendelő és vevő feleknek hitelt nyújtani és nem ritkán a cseléd (!) is azon helyzetbe jut, hogy bére benn marad a gazdánál addig, mig ez fizetésképtelenné válik. De nem ritka azon eset sem, hogy az arra hajlammal birok, hol úgynevezett dolus civilistől sarkalva, hol dévajságból, hol egyenesen büntetendő cselekvény, jogtalan elsajátítás, sikkasztás, csalás, lopás, vagy rablás, súlyos testi sértés, vagy emberölés által, másokat megkárosítva, egyéneket vagy egész családokat az ínség örvényébe taszítva, polgári vagy bűnvádi per utján, kisebb-nagyobb összegű kártérítésre marasztaltatnak. Lehet-e ilyen esetekben józanul azt mondani, hogy a hitelező fél tényleges helyzete elönyösebb, mint a kötelezetté? — Szabad-e azt állítani, hogy a meglopott, kifosztott felek a tolvaj és rabló urak kárával gazdagodni, az atyjuktól megfosztott árvák a derék késelő legényeket kizsákmányolni akarnák? Nézzük milyenné alakul az ilyen ;,hitelezőu szerencsétlenek helyzete a végrehajtási novella életbeléptetése után? Ha a pernyertes károsult az elitélt bűnös ellen végrehajtást akar intézni, ez az esetleges készpénzét a rokonságánál elrejtve, a többi ingó vagyonát bátran megtarthatja az uj törvényi kedvezmény mértékének keretében : szabadon, sőt kiválóan élvezheti bűnös tetteinek gyümölcseit, mig az ezen bűntények által megkárosított felek nyomorogva elmélkedhetnek az uj törvény malasztja fölött. Mi hát a teendő? Mely irányban keresendő a mentő középút? Nézetem szerint a végrehajtás alóli mentesség úgy volna megszorítandó, hogy a mentesség ki nem terjed oly követelések fedezése végett kért végrehajtásra, melyek a) a büntető bíróságok ítéleteiben megállapított vagy ilyenek nyomán polgári úton megítélt kárösszegekből és járulékokból állanak : b) melyek cselédek, magánhivatalnokok, iparosok és szellemi munkások béreit és tiszteletdijait tárgyazzák (hozzászámítva a kapcsolatos készkiadásokat); c) melyek az adósnak és családjának élelmezésére és legszükségesebb ruházatára kiszolgáltatott árucikkek árából származnak. Ezen háromrendü követelések végetti végrehajtások tehát korlátlanok. ,4 követelések minősége szerinti osztályozás támaszkodhatik az 1881. évi LX. t.-cz. 50. §-a utolsó bekezdésének analógiájára és hozzá szoktatja a közönséget arra, hogy egyfelől munkára és becsületes ellenértékre alapított, másfelől pusztán üzleti speculátióból származó követelések, valamint szükséges és féngüzési kiadások között különbséget tegyen. Minthogy kormányunk a komoly szándéktól sugallt indítványok méltatásától el nem zárkózik, most a képviselőház, esetleg a főrendiház volna hivatva a törvényjavaslaton czélszerü részletjavitásokat eszközölni. % ' Felmentés pdatlünsogbóí okozott bűncselekmény esetén. Irta: Dr. Qrandpierre Emil, kir. ítélőtáblai tanácsjegyző-járásbiró. Gondatlanságból elkövetett bűncselekményeknél a tettesnek nem szándékolt s eme szándéknak megfelelően véghezvitt ténykedése, hanem az elkövetésnél fenforgó mulasztása {gondatlansága) képezi a tettes akaratelhatározása szempontjából azt az alapot, melylyel a valóban létrejött, bár általa nem szándékolt jogsértő eredmény miatt büntetőjogi felelősségre vonható. Vagyis bííntevő akarata nem tudata szerinti, hanem azon körülmények alapján állapittatik meg, melyek a ténykedés megkezdése előtt, vagy annak folyamata alatt is, közönséges gondossággal figyelembe veendők lettek volna, de a melyek figyelembe vételét a tettes elmulasztotta. Ebből folyóan ténykedése is nem a szándéka szerinti tett végrehajtásában, hanem az e körül elkövetett mulasztásban áll. így tehát a cselekmény a tettes akarata szempontjából nem szándékos, hanem gondatlan, a tevékenység szempontjából pedig nem téves, hanem mulasztás. Az elvi alapok teljessége kedvéért még megemlítendő az a különben általánosan ismert feltétel, hogy a gondatlanságnak (akarat), illetőleg a mulasztásnak (tevékenység) az előállott jogsértő eredménnyel oki összefüggésben kell állania, vagyis a ténynek a gondatlanság s ebből folyó mulasztás együtthatása eredményéül kell jelentkeznie. Az előrebocsátottak szem előtt tartásával a czímül felvett tétel megoldása kézen fekszik. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a B. P. 326. §. 2. pontja alapján („ha a vád alapjául vett bűncselekmény, vagy pedig az, hogy a vádlott követte el'') felmentésnek gondatlanságból elkövetett bűncselekmény esetén nincs helye. A döntő suly e bűncselekményeknél a tevékenységben: a mulasztásban van, ugy az akarat, mint a tény szempontjából. Ha nincs mulasztás, nincs büntevö akarat s nincs büntetendő cselekmény, az előállott eredmény csupán baleset (casus), mely büntető eljárás tárgyát nem képezheti. A mulasztás pedig jogi kérdés, mely az adott eset összes körülményeiből vont jogi következtetéssel döntendő el. Ebből önként folyik, hogy a bizonyítás kérdésének felmentés esetén sem a bűncselekmény létezése, sem az elkövetés tekintetében nincs helye, már pedig a B. P. 326. § 2. pontjának fent idézett rendelkezése csak a bizonyítás, illetőleg a bizonyítékok mérlegelése esetén alkalmazható s nem jogi következtetés alapján történő felmentésnél. Ez esetekben tehát a felmentésnek a B. P. 326. § 1. pontjának azon tétele alapján kell történnie, hogy „a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény. Az akarat szempontjából beszámítást kizáró ok, tehát a B. P. 326. § 3. pontja alapján csakis a btkv. 76. §-ra való tekintettel lehet helye s itt is csak akkor, ha az eredmény elő-