Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 29. szám - A per szünetelése a felebbezési bíróság előtt

334. Erdélyrcszi Jogi Köslön.y idézett mulasztás elkövetője, épen a beszámítást kizáró állapota miatt, más valakinek felügyeletére bizva nincs, mert ellenkező esetben a felügyelettel megbízott egyén válik tettessé, mint a kinek a felügyeletben való mulasztása okozta az előállott eredményt. A beszámítást kizáró egyéb okok (végszükség, jogos véde­lem) alapján felmentésnek belye nem lehet. Ezen okok csak hatá­rozott czélra irányzott, tehát szándékos tevékenységnél állapit­hatók meg, az akarat gondatlansága esetén tehát alkalmazásuk elvileg ki van zárva. Ezeken kívül még akkor van helye felmentésnek, ha a mulasztás s az eredmény között az oki összefüggés hiányzik, ha mulasztás tényleg van, de az eredménynek nem ez a közvetet­len előidézője, hanem valamely más, független körülmény. Itt az összekötő lánczszem hiányozván, a mulasztás elkövetője az eredményért büntetőjogilag nem felelős. A felmentés egyéb esete gondatlan bűncselekmény esetén alig képzelhető. X" 9 per szünetelése Q felebbezési bíróság előtt. (S. E. 52. 162. §. ut. bek.) A S. E. 162. §-ának utolsó bekezdése is olyan törvény­hely, a mely csak addig világos, a mig alkalmazásra nem talál. Eddig annak értelme felett vita nem támadt. A ..megfelelöan alkalmazandók'" kifejezés (S. E. 162. §. ut. bek.) nyugodtan foglalt helyet a többi §§. közt. De előfordult az az egyébként ritka eset, hogy a felebbe­zési bíróság előtt a felebbezési tárgyalás elmulasztásától számí­tott 3 évig szünetelt a per. S vége volt a §. világos rendelkezésének. Mert a három év elteltével ki kellett mondani a szünete­lés joghatályát. Igen, de minő hatálya van ennek a három évi szünetelés­nek? — ez a kérdés. Az-e, hogy a három év elteltével csupán a felebbezés hatálya szűnik meg (tehát az I. bírói ítélet jogerőre emelkedik), vagy az, hogy megszűnik az egész per (ennélfogva az I. birói Ítélet hatálya is.) Az egyik bíróság igy. a másik máskép határozott. A „meg­felelően alkalmazandók" kifejezés értelme felett tehát vita támadt. S meg volt, illetve meg van a sokat hangoztatott jogszolgálta­tás egyöntetűségének a hiánya. Ismerni kellene a bírósági eseteket egész terjedelmükben, hogy azokon a gyakorlatnak eligazodni lehessen. De nem közölte egy döntvénytári gyűjtemény sem. Azok csak per tangentem vannak említve. A Magyar Jogász Újság (1907. deczember 1. 23. szám) és a Jogtudományi Közlöny (f. évi 16. száma) tesznek említést a budapesti kir. ítélőtáblának e kérdésben hozott 1908. G. 78. és 1908. márczius 24-én kelt 2029 908. p. számú határozatairól. Ebből a két határozatból megállapítható, hogy a táblának az a véleménye ebben a kérdésben, hogy a 3 évi szünetelés el­teltével a felebbezett per szűnik meg, s nem csupán a felebbe­zés hatálya. Az 1907. G. 78. sz. határozata szerint: „téves a felebbe­zési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a S. E. 162. §-a utolsó bekezdése esetében a felebbezés hatálya szűnnék meg, s hogy ekként a felek meg nem jelenése azzal a jogkövetkezmény­nyel járna, hogy az első birói Ítélet jogerőre emelkedésének a közbevetett felebbezés többé útját nem állná, téves pedig azért, mert a S. E. 52. §-a utolsó bekezdése szerint 3 év elteltével a szünetelő per megszűntnek tekintendő; a 162. §. utolsó bekez­désének pedig, a mely az 52. §-t megfelelően rendeli alkalma­zandónak, értelme az, hogy a felebbezési eljárásban bekövetke­zett szünetelés alapján is maga a per tekintessék megszűntnek, mely álláspont különösen abból az okból helyes, mert a sommás eljárásról szóló törvény egész rendszere a mellett szól, hogy a fellebbezési eljárás voltaképen csak folytatása az elsőbiróság előttinek s attól oly élesen, mint a felülvizsgálati eljárás a feleb­bezési eljárástól elválasztva nincs." 2029—b08. p. számú határo­zatában ugyanezt a véleményt már részletesebben fejti ki. Az eset az volt, hogy a felebbezési bíróság — minthogy felek a kitűzött folytatólagos felebbezési tárgyaláson nem jelen­tek meg s ezen határnap óta 3 év eltelt a nélkül, hogy felek az ügy újra felvételét kérték volna: a pert megszűntnek nyilvání­totta, a periratokat az első bírósághoz visszaküldte és erről feleket értesítette. Ezt követöleg alperes az első birói Ítéletben megállapított perköltségek iránt kért végrehajtást. A járásbíróság e kérelmet hivatalból visszautasította, mert a per megszűntnek mondatván ki, kielégítési végrehajtás alap­jául szolgálható birói határozat nem létében a kérelemnek nincs jogalapja. Ez ellen alperes felfolyamodást jelentett be. így került az ügy a táblához, mely 2029—1908. p. sz. hatá­rozatában a járásbíróság visszautasító végzését helybenhagyta a következő indokolással: „Az 1893. XVIII. t.-cz. 162. §-ának utolsó bekezdése, az 52 és 56. §-okat, a felebbezési tárgyalás elmu­lasztása esetén is, megfelelően alkalmazandóknak mondja ki. Az 52. §. pedig utolsó bekezdésében akként rendelkezik, hogy az elmulasztott tárgyalástól számított három év elteltével a per megszűntnek tekintendő. Ez utóbbi rendelkezés a törvényjavaslat indokolása szerint is, fontos ujitást célzott a régi joggal szemben és feladata meggátolni a folyamatban levő perek felszaporodását és megszüutetni azok nyilvántartásával járó nehézségeket. Hoz­záteszi még az indokolás azt is, — ami különben a per meg­szüntetésének természetes következménye — hogy a per meg­szüntetés által elenyészik az ujabb perindítás tilalma, s újra folyni kezd a kereset elévülés. Ha figyelembe vesszük ezen felül még azt is, hogy a felebbezési eljárás az elsöbirósági eljárásnak a folytatása, és hogy a 162. §. rendelkezései módot nyújtanak a felebbező fél mulasztása esetében ellenfeleinek arra, hogy az elsöbirói ítélet hatályának fentartásáról gondoskodjék: nem lehet kétséges, hogy az 52. §. utolsó bekezdése a felebbezési eljárás­ban megfelelően csak akként alkalmazható, hogy maga a per, nem pedig csupán a felebbezés hatálya mondandó ki megszűntnek. Ez az értelme a felebbezési biróság 1904. D. 363 szám alatt kelt végzésének is. Helyesen járt el tehát az elsőbiróság, a mikor a megszűnt perben hozott elsöbirósági Ítélet alapján, a végrehajtást el nem rendelte." A közölt két határozatból kitűnik, hogy a budapesti tábla területén sem egybehangzók a vélemények, mert pl. az 1907. G. 78 számú esetben a felebbezési biróság elienkezőkép határozott. De beszéljünk pro domo is ! Az eset — és pedig nem is oly rég — a folyó évben elő­fordult a kolozsvári kir. Ítélőtábla területén is. A kolozsvári kir. törvényszék polgári felebbezési tanácsa kimondta, hogy „a sommás pert az 18893: XVIII. t.-cz. 52. §-a utolsó bekezdése értelmében megszűntnek tekinti s az ira­tokat az elsőbirósághoz visszaküldi, mert 1904. évi november hó 15-ére kitűzött és elmulasztott tárgyalási határnapot, mint a per szünetelés napjától folyó év november hó 15-éig azaz az ujabb határnap kitűzése iránti kérés benyújtásáig a jelzett törvényben meghatározott három évi perelévülési idő beállott. (1904. D, 370/4. 1907. deczember 4.) Felperes — a szerinte most már jogerős I. birói Ítélet alapján f. év január 18-án végrehajtást kért alperes ellen. A járásbíróság a kérést elutasította, mert a kir. törvény­szék a pert megszüntetvén, nincs I. birói hatályos Ítélet. (1904. Sp. 1. 479/9.) A kolozsvári kir. Ítélőtábla: Végzés : Az I. biróság végzését megváltoztatja, s a végre­hajtást elrendeli stb. Indokok: a mai gör. kath. egyháznak — K. A. alperes ellen birtokháboritás és jár. iránt folytatott perében a kolozsvári- kir. törvényszék polgári felebbezési' tanácsa 1907. deczember 5-én 1904. D. 370/4. sz. alatt kelt végzésével ugyan azt mondotta ki, hogy ama sommás pert, melyben a kir. járás­bíróság alperest 1904. Sp. I. 479/6. számú ítéletével marasztalta az 1893: XVIII. 52. §. ut. bek. alapján megszűntnek tekinti, s annak folytán az iratokat az elsőbirósághoz visszaküldi, de minthogy a S. E. 52. §-ának ama rendelkezése, hogy az elmulasztott tárgyalástól számítandó három év elteltével per megszűntnek tekintendő — csak olyan sommás perekben alkalmazandó, melyekben az első biróság még érdemleges hatá­rozatot nem hozott s az idézett törvény 162. §-ának ut. bekez­désében foglalt az a rendelkezés, hogy az 52. §. a felebbezési tárgyalásnak elmulasztása esetében is megfelelően alkalmazandó" nem értelmezhető ugy, hogy a felebbezési tárgyalás elmulasz­tásától számítandó 3 év elteltével a per tekintendő megszűnt­nek, hanem az 52. §-nak a felebbezési eljárásban való megfelelő alkalmazása csak azt eredményezheti, hogy a felebbezési tár­gyalás elmulasztásától számított 3 év elteltével a felebbezési biróság a felebbezés hatályát tekintheti megszűntnek, — mert a 3 évi elévülési idő eltelte csak a felebbezés hatályát szüntet­heti meg, mint a hogy annak hatálya megszűnését idézi elő a S. E. 150. §-a szerint a felebbezésnek visszavonása is, vagyis

Next

/
Oldalképek
Tartalom