Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 28. szám - Az ügyvédi nyugdíjintézet és az ügyvédjelöltek

112 Jogesetek Tára, 28 szám. Az istáló felépítéséhez a törvény rendeletéhez képest, a közigazgatási hatóság engedélye volt szükséges. A törvény nem tudásával senki sem védekezhetik, tehát alperesnek is ugy, mint felperesnek, tudnia kellett, hogy az istáló felépithetése a közigazgatási hatóság engedélyétől függ. A közigazgatási hatóság építési engedélyétől, mint jövőbeli bizonytalan esemény bekövetkeztétől s eként bontó feltételtől feltételezetten köthettek tehát csak a felek az istálóra nézve szerződést. A felebbezési bíróság ténymegállapítása szerint a felperes a kérdéses istálót fel nem építhette, mert a közigazgatási hatóság az istáló felépítésére engedélyt nem adott s megállapította felebbezési bíróság azt is, hogy felperest az istáló felépítéséhez szükséges engedély kieszközlése körül mulasztás nem terheli. A bérleti szerződésnek az istálóra nézve megállapított bontó feltétele, az építési engedélynek a megtagadása eszerint bekövetkezett. Ez alapon alperes az optk. 1117. §-a alapján, ha a bérletet a megállapított 700 kor. évi bér mellett, istáló nélkül megtartani nem akarta, csak a bérleti szerződés felbontását követelhette volna, de nem volt jogosult az alperes arra, hogy az általa mástól bérelt istálóért fizetett 74 koronát, a felperest illető 700 kor. évi bérből levonja. Mert nincs tényállás arra nézve, — sőt alperes nem is állította, hogy megállapodott volna felperessel abban is, miszerint az istáló fel nem épithetése esetére, felperes költségére mástól béreljen istálót, — s az istálóért másnak fizetett bért visszatarthassa, s mert az optk. 1105. §-ában szabályozott azoknak az eseteknek, mely esetekben a bérlő bérleengedést igényelhet — egyike sem forog fenn ; s mert végül a tényállás szerint az istáló fel nem építése körül felperest mulasztás vétek nem terhelvén, alperest ez irányban kártérítési igény sem illeti meg. Minthogy pedig alperes a bérleti viszony megszüntetéséhez való őt ez esetben egyedül megillető jogával nem élt, hanem a bérleményben a bontó feltétel bekövetkezte időn is benn maradt, minthogy igy a fentiek szerint az istálóért másnak fizetett 74 koronát a bőrösszegből jogosan vissza nem tarthatta, han em e 74 koronát is felperesnek megfizetni volt köteles, — s a nem vitás tényállás szerint e 74 kor. bért felperesnek felhívás után sem fizette ki, — felperesnek az optk. 1118. §-a alapján joga nyílt a bérleti viszony megszüntetéséhez, és a hátralékos 74 kor. bérösszeg követeléshez. Ez iránti keresetével tehát felperest, a felebbezési bíróság anyagjogi szabály az optk. 1118. §-a megsértésével utasította el, s igy felperesnek az 1893. évi XVIII. t. c. 185 §-ának a) pontjára is alapított felülvizsgálati kérelme alapos. Felperesnek egyéb felülvizsgálati panaszai erről az álláspontról már tárgytalanok, •— s igy külön elbírálást nem igényelnek. A per felebbezési — és felülvizsgálati költségre vonatkozó rendelkezés, az 1893. évi XVIII. t. c. 109. 168 és 204 §§-aiban találja alapját. A kereskedelmi jogból. A megrendelésben használt ezen Kifejezés „Abruf" jogilag' annyit jelent, hogy a megrendelő a vételügylettől való visszalépés jogát kikötötte s igy attól visszalépni jogosult. A tényállás adatai szerint megállapított tény lévén, hogy a I». ./. alatti jegygyei létesített K. mint felperesnek ily ügyletre hatáskörrel biró utazója meghatalmazottja kötötíe meg alperessel: az ügylet aként, a mint azt a meghatalmazott megkötötte, felperesre, mint meghatalmazó főnökre is irányadó. 966—1908. szám. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla „Apparatenbau austalt Ludwigsbuig" szövetkezet, hidwigsburgi czég felperesnek W. Alfréd kereskedő alperes ellen, 684 korona 60 fillér és jár. iránt folyamatba tett sommás perében felperesnek felülvizsgálati kérelme és alperesnek 1908. G. 66'2. sz. a. beadott válaszirata folytán ítélt. A felülvizsgálati kéielemnek helyt nem ad; végrehajtás terhével kötelezi a felperest, hogy a felülvizsgálati eljárás költsége fejében alperesnek 8 nap alatt 18 koronát fizessen. Indokok. Az 1893. évi XVIII. t.-cz. 64. §-ában megadott jogánál fogva a biró a bizonyítékokat, melyekre ténybeli meggyőződését alapítja, szabadon mérlegeli, kötelessége csak az, hogy azokat az okokat, melyek meggyőződését előidézték, vagy a melynél fogva valamely, bizonyítást elégtelennek tartott, avagy a féltől ajánlott bizonyítást elmellözőtt előadja és kötelező bizonyítás szabályt ne sértsen. Ennek a kötelességének a felebbezési bíróság ebben a kérdésben eleget tett, abban az irányban is, hogy részletesen indokolta, miért tartotta mellőzendőnek K. felperes utazójának tanuként való kihallgatását; s minthogy e tekintetben a bírót bizonyítási szabály sem kötötte, a felebbezési bíróság eljárása ez irányban az i. t. 64. §-ának teljesen megfelel. Minthogy pedig az i. t. 185. §-a értelmében felülvizsgálati kérelem csak jogszabálysértésre fektethető, nyilvánvaló, hogy a bírónak a bizonyíték szabad mérlegelés utján nyert és az i. t. 64. §-ának megfelelően indokolt meggyőződése felül nem vizsgálható. Felperesnek az a panasza tehát, hogy a felebbezési bíróság eljárási szabályt sértett volna K. tanú kihalgatásának mellőzésével, alappal nem bír. Felperes felhozta a felülvizsgálati kérelmében, hogy D. alatti megrendelő jegy nem képez közte és alperes közt kötlevelet, hanem az csak egy megbízás, melyet megrendelés végeit az alperes adott felperes utazójának, s ebből — mint további indokolásából sejteni lehet — azt kívánja kihozni, hogy tehát a felperes ellen levele hozzájárulása nélkül utazója az ügyletet alperessel végleg meg nem kölhette. Ennyiben tehát felperes a felebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállást is támadni látszik. Ezt a tényállást felperes az alsófoku bíróságok előtt nem érvényesítette, azt tehát, mint új tényállítást az 1893. XVIII. t.-cz. 197. §. végtételéhez képest a felülvizsgálati eljárásban érvényesíteni nem lehet. Egyabekben felperes a felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállást nem támadván, az megáll, s az 1893. XVIII. t.-cz. 197. §-nak megfelelően e helyen irányadó. E tényállás szeiint megállapítást nyert az a tény, hogy a D. .i" alatti megrendelési jegygyei létesült vételügylet megkötése alkalmával ama kifogásnak: „auf Abruf bis Ende deczember 1907." a szerződő felek akarata szerint az volt az értelme, jelentősége, hogy alperes a megrendelést 1907. év végéig visszamondhatja. E tény megállapításával szemben, tekintettel az 1875. évi XXXVII. t.-cz. 265. és 266. §§-aiban foglalt jogszabályokra nem bírhat sulylyal az, hogy az „Abruf" kifejezés többfélekép értelmezhető s hogy esetleg a belföldi kereskedelmi forgalomban más jelentősége lehet, mert felperesi czég külföldi, s mert a tényállás adatai szerint felperes utazója alperesnek azt jelentette ki, hogy ez a kifejezés náluk Németországban azt jelenti, hogy a megrendelő a megrendeléstől elállhat, s ekkép mint ezt a felebbezési bíróság helyesen kifejtette, épen az „abruf" szó többoldalú jelentésénél fogva ennek a kijelentésnek alperes hitelt adhatott. A felebbezési bíróság c tényadatok alapján helyesen, a keresk. törv. 265. és 266. §§-ainak megfelelően vonta tehát le azt a jogi következtetést, hogy a szerződő a D. ./• alatti jegygyei létesített vételügylet megkötésénél alperes a vételügylettöl való visszalépés jogát kikötötte s igy attól visszalépni jogosult volt. A tényállás adatai szerint megállapított tény lévén, hogy a D. .'• alatt jegygyei létesített ügyletet K. mint felperesnek ily ügyletre hatáskörrel biró utazója meghatalmazottja kötötte meg alperessel: az ügylet aként, a mint azt a meghatalmazott megkötötte, felperesre, mint meghatalmazó főnökre is irányadó. Felperes irányában is hatályos tehát az „abruf" kifejezésnek a felebbezési bíróság ítélete szerint megállapított jelentése, igy pedig nem lehet szó arról, hogy a meghatalmazott túllépte volna hatáskörét s hogy ennélfogva annak eljárása őt nem kötelezné. A felebbezési bíróság ítélete ekép a ker. törv. 43. 45. és 44. §-aiban foglalt anyagjogi szabályoknak is megfelel s nem alapos felperesnek a keresk. törv. 52. §-ára alapított panasza sem. Felperes felülvizsgálati panasza ezek szerint semmi irányban sem bir elfogadható alappal. A felülvizsgálati költség viselésére vonatkozó rendelkezés az 1873. XVIII. t.-cz. 204. és 168. §-ában, az ügyvédi járandóságra vonatkozó rész pedig az 1868. LIV. t.-cz. 253. §-ában találja alapját. 1908. évi május hó 20-ik napján.