Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 29. szám - Az 1894. XVI. t.-cz. 60. §-ban szabályozott külön jegyzőkönyv alkalmazása a gyakorlatban

311.99% I. éTfoljam. 39. szám. Kolozsvár, 190$. július 5. ERDELYRESZI30BI KÖZLÖNY A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVASÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK HATÁROZATTARÁVAL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK HIVATALOS LAPJA. FŐMUNKATÁRSAK: Dr. Tóth György, Kusztrich János, Ítélőtáblai tanácsjegyzők. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ : Dr. Papp József ügyvéd, ü. kamarai titkár. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KOLOZSVÁR, Deák Ferencz-utcza 43. sz. Megjelen minden vasárnapon. ELŐFIZETÉSI »IJ: Egész évre 16 Kor. Félévre 8 Kor. Negyedévre 4 Kor. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez, Előfizetések s hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendők. TARTALOMJEGYZÉK: Az 1894 XVI. 60. §-ban szabályozott külön jegyzőkönyv alkalmazása a gyakorlatban. Irta: dr Tóth György ügyvéd, kir törvényszéki biró. Jegyzetek a polgári percend tartási javaslatokhoz. Irta: dr. Mészöly Endre, — Figyelmen kivül maradott oxistentiák. Irta: dr. Rónui János balázsfalvi ügyvéd. — Felmentés gondatlanságból okozott bűncselekmény esetén. Irta: dr. Grandpierre Emil, kir. Ítélőtáblai tanácsjegyző, járásbiró. — A per szünetelése a felebbezési bíróság előtt. KÜLÖNFÉLÉK. A kolozsvári és marosvásárhelyi kir. ítélőtáblák elintézett ügyéi MELLEKLET : Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. szabályozott Hülűn 189*. XVI. t.-cz. 60. §-ban jegpőfeöiiyB alkalmazása a Irta: Dr. Tóth György ügyvéd, királyi törvényszéki biró. Az örökösödési eljárásról szóló s immár egy évtizedet meghaladó idö óta alkalmazásban levő 1894. XVI. t.-cz. 60. §-a még ma is eltérő magyarázatokat vált ki, habár a gyakorlat általánosságban azt az általam is védett álláspontot fogadta el, hogy ha „az örökhagyó házastársa, vagy az örököstársak közül egy vagy többen saját vagyonukat is osztály alá bocsátják, vagy kiegyenlítő értékül adják: az e részben létrejött megállapodásokat a tárgyalást vezető közjegyzőtől (közjegyző által?) fölveendő és szabályszerű aláírással ellátandó külön jegyzőkönyvbe kell foglalni." Ezzel szemben szórványosan föl-fölbukkan az a magyarázat is, hogy a külön jegyzőkönyv semmi egyebet nem kell tartalmazzon, mint az osztály alá bocsátók ama nyilatkozatát, hogy a külön-jegyzőkönyvben megjelölendő vagyonukat osztály alá bocsátják: az osztály pedig a hagyaték tárgyalásáról fölvett jegyzőkönyvbe lesz foglalandó s ennek alapján az átadó végzés fog szolgálni a tkv. bekebelezésnél okmányi alapul. E két, lényegében homlokegyenest ellenkező fölfogás teljesen ugyanazon czélhoz vezet, csak a forma más. Ne feledjük azonban, hogy: forma dat esse rei. Tehát a két forma közül azt kell választanunk, amely formásabb, amely a lényeget jobban kifejezi, jobban kidomborítja, sőt kialakítja. Ugy az egyik, mint a másik fél által vitatott álláspont döntő indokát csakis a vitás törvényhely ratiojában kereshetni, mert a 60. §. rendelkezése részletezőbb, tisztább és érthetőbb, mint az az indokolás, amely a rendelkezést fölvilágosítani, megmagyarázni volna hivatva. Szóval egy kissé fura, de ugy van, hogy az indokok az adott esetben indokolatlanul homályosak. A vitatott törvényhely értelmezése előtt czélszerünek mutatkoznék a hagyaték tárgyalásának lefolyását, hogy ugy mondjam, a technikáját ismertetni és azután az elvi kérdés bonczolgatásába bele menni, de supponálom, hogy aki hozzá akar a kérdéshez szólani, az vagy ismeri, vagy igyekszik megismerni. * E kérdésről lásd a Jog. 1903. 14, 19, 39 és 40 számaiban megjelent értekezéseket is. Hangsúlyozni letudnom azonban, hogy az 1894. XVI. t.-cz. a hagyaték tárgyalásáról szóló 50—71. §-okban oly intézkedéseket is tartalmaz, amelyek nem szigorúan a hagyatékra, hanem czélszerüségi okokból a hagyaték tárgyalásával összekapcsolt kérdésekre vonatkoznak. A hegyvidéki kis területekre nézve fennálló vagyonközösségek, az alig pár száz négyzet-öl területre fönnforgó minimális arányrészek továbbszaporodásának a megakadályozása szempontjából valóságos agrár-politikai bölcsesség volt az 1894. XVI. t.-cz. 60. §-ban szabályozott közösség-megszüntetés. S mert e §. a vagyonközösségnek per útján s az 1881. LX. t.-cz. 156. §-a alapján szokásos megszüntetését kívánta megelőzni, s mert a paraszt birtokok tulajdonosainak személyében beálló változások legkedvezöbbikét: a hagyatéki eljárást választotta ki a közösségek megszüntetésére, e megosztást egyáltalában nem tette hagyatéki osztálylyá, hanem csak a hagyatékban való utódlással kapcsolatos közösség-megszüntetéssé, közönséges osztálylyá. E rendelkezés az utóbbi tiz év socialis jellegű törvényeinek a mezőgazdaság körét érintő értékes előhírnöke volt. Ezek a szempontok nem hagyhatók figyelmen kivül akkor, amidőn ez ujitást a fennálló jogrendszerünkbe elhelyezni kívánjuk. Az 1894. XVI. t.-cz. ugyanis a hagyaték állaqára vonatkozó osztályt az 59. §-ban részletesen szabályozza. A 60. §-ban pedig ekként rendelkezik: „Ha az örököstársak között az osztály oly módon jön létre, hogy az örökhagyó házastársa, vagy az örököstá/sak közül egy, vagy többen saját vagyonukat is osztály alá bocsátják, vagy kiegyenlítő értékül átadják: az érdekeltek kérelmére az e tárgybeli jogügyletekről szerkesztett és bemutatott okiratokat a hagyatéki tárgyalás jegyzőkönyvéhez kell csatolni, vagy — amennyiben az érdekeltek kívánják — az e részben létrejött megállapodásokat a tárgyalást vezető közjegyzőtől (közjegyző által?) felveendő és szabályszerű aláírással ellátandó külön-jegyzőkönyvbe kell foglalni. A bemutatott okirat, vagy azt pótló külön jegyzőkönyv alapján eszközlendö telekkönyvi bejegyzés végett a hagyatéki bíróság az átadó végzés áttételével egyidejűleg keresi meg a tkvi hatóságot, hacsak az érdekeltek másként nem állapodnak meg." Annak idején, amikor e törvényhely gyakorlati alkalmazása hatáskörömbe tartozott, a törvény megtanulásának és áttanulmányozásának pillanatától kezdve nem voltak kétségeim atekintetben, hogy itt nem lehet elégséges az osztály alá bocsátó fél részéről egyszerűen egy egyoldalú nyilatkozat, hanem szükséges, hogy a ..jogügylet" természetének megfelelő okmány szerkesztessék, legyen az a fél által bemutatott nokirat" vagy a közjegyző által fölvett „jegyzőkönyv." Emez álláspontomat azok a törvényes intézkedések érlelték meg, amelyek az elhalt egyén és első személy vagyonának nyilvánkönyvi állásában beállható változásokra vonatkoznak és amelyek a jogügyleti formákat szigorúan megállapítják. A gyakorlat is egész általánosságban azt az irányt követi, hogy osztály alá bocsátás esetén a külön-jegyzökönyv nem csupán az osztály alá bocsátó egyoldaldalu nyilatkozatát kell tartalmazza, hanem a hagyatékra nézve tett örökösödési nyilatko-