Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 28. szám - Az ügyvédi nyugdíjintézet és az ügyvédjelöltek

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI RIR- ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSEGO HATÁROZATAI. Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 28. számához. Kolozsvár, 1908. június 28. Jogesetek a kolozsvári kir. Ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Dr. Tóth György, kir. törvsz. biró. Köztörvényi ügyekből. Felperes Keresetében alperestől a 3 darab ökröt hozomány óimén igényelte s ezen jogcímet a felebbezési eljárásban is fenntartotta, minthogy azonban annak megállapítás:i hogy az igérettétel s annak elfogadása által felek között minő jogviszony létesült, a bíróság feladatához tartozik: a kir. ítélőtábla az alperesi ígéretet olyan kötelező ígéretnek tekinti, melyből folyóan megállapítható, az apának a tőrvényből (Optkv. 1331. §.) folyó kiházasitási kötelezettsége* 1908. G. 49/3. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt : A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyet ad, a kir. törvényszék mint felebbezési bíróság, ítéletét megváltoztatia s alperest kötelezi, hogy felperesnek 15 nap alatt, végrehajtás terhe mellett, két darab egyenként 250—250 kor. értékű tulkot átadjon, vagy azoknak 500 kor. értékét megfizesse. Indokok : A felebbezési bíróság ítéletét felperes támadta meg felülvizsgálati kérelemmel s kérelmét a S. E. T. 185. §. a) pontjára alapítva, anyagi jogszabály megsértése miatt panaszol. A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelmet alaposnak találta. A felebbezési bíróság ítéletében megállapított s a S. E. T. 197. §-a értelmében e helyen is irányadóul szolgáló tényállás szerint alperes, mint felperes édesatyja, felperes eljegyzése alkalmával azt a kifejezett ígéretet tette, hogy felperes házasságkötésekor neki hozományul 2 darab 3 éves ökröt fog adni. Igaz ugyan, hogy felperes keresetében alperestől a 2 darab ökröt hozomány czimén igényelte s ezen jogcímet a felebbezési eljárásban is fentartotta, minthogy azonban annak megállapítása, hogy az igérettétel s annak elfogadása által felek között minő jogviszony létesült, a bíróság feladatához tartozik: a kir. Ítélőtábla az alperesi Ígéretet olyan kötelező ígéretnek tekinti, melyből folyóan megállapítható az apának a törvényből (Optkv. 1231 §.) folyó kiházasitási kötelezettsége, mert a fentebbiekre tekintettel felperesnek kereseti igénye valójában nem a szóbeli ajándékozási Ígéretre alapitottnak vehető, hanem ezzel az ígérettel alperes által csupán a törvényből folyó kötelezettségének beállta ismertetett el, mivel való ugyan, hogy az alperes kifejezetten hozományul ígérte a 2 darab 3 éves ökröt a felperesnek, mint fiának, tekintettel azonban arra, hogy az Optkv. 1218. §-a értelmében hozomány alatt azt a vagyont kell érteni, melyet a feleség, vagy annak részére egy harmadik személy a férjnek haszonélvezetül ígér, egymagában a hozomány szó használatából azonban nem állapitható meg a hozományadási szándék, miután nincsen ténymegállapítás arra, hogy az ígéret a nőre való tekintettel a házassággal járó kiadások könnyebb fedezése céljából tétetett volna, mivel a törvényszék által megállapított tényállás szerint az Ígéretet alperes egyenesen a fia részéré tette ennek házasulása alkalmából, mely ígéret az Optkv. 1231. §. szerint felperes követelési jogát megállapítja. A felebbezési biróság tehát anyagi jogszabályt sértett meg azzal, hogy az alperesi Ígéretet olyan ajándékozásnak minősítette, mely az Optkv. 938. és 943. §-ok rendelkezéseire tekintettel felperes kereseti jogát meg nem állapítja s ennek folytán keresetével tévesen utasította el. Minthogy pedig a felvett jegyzőkönyv szerint alperes az ingók értékét elismerte, a kir. ítélőtábla a kir. törvényszék ítéletének megváltoztatásával alperest az általa felperesnek kiházasitásul ígért ingók természetbeni kiadása, vagy azok ellenértékének megfizetésére kötelezte. A felülvizsgálati kérelem r'reidmányré vezetvén, alperes, mint teljesen pervesztes az 1893. XVIII. t.-cz. 204., 108. és 109. §-ai értelmében az össses felperesi per, felebbezési és felülvizsgálati költségek megfizetésére is kötelezendő volt. Az ügyvédi dijak megállapítása az 1868. LIV t.-cz. 252. §-án alapszik. 1908. évi április hó 13. napján. Perrendtartásból. 18&S: XVII. t.-c. 176. g. Az ipartörvény 176. g-a értelmében a törvény rendes útjára utasított igények érvényesítése végett a kereset beadására kiszabott határidő betartása hivatalból észlelendő körülményt képez. A kir. törvényszék mint kereskedelmi biróság alperest a kereseti követelés és jár. megfizetésére kötelezte, mert alperes a jegyzőkönyvi tárgyalásra sem személyesen, sem képviselője utján meg nem jelent s ennélfogva a kereseti állításokat vele szemben a ptket. 111. §-a értelmében valóknak tekintette. A kir. ítélőtábla, mint kereskedelmi biróság ellenben ezt az ítéletét megváltoztatta, s felperest keresetével elutasította. Indokok: Felperes kereseti követelését előbb az iparhatóságnál érvényesítette, hói azonban eiutasittatván, az 1884. évi XVII. t.-c. 176. §-a alapján fordult a bírósághoz. Az ipartörvény most idézett §-a szerint, az iparhatóság határozatával meg nem elégedő félnek jogában áll a határozat kihirdetésétől számítandó <S nap alatt igényeit a törvény rendes utján érvényesíteni. Ez a határidő az iparhatóságtól eldöntött kérdésben biróság elé vitetés céljából lévén megszabva, a per megindítására meghatározott olyan záros határidő, a melynek elmulasztása nem a kereset elévülését, hanem elenyészését vonja maga után; a miből az folyik, hogy annak elmulasztása nem csak kifogás folytán hanem hivatalból figyelembe veendő; felperes pedig a keresetét az iparhatóság által hozott határozat kézbesítésétől számitandóan 8 nap eltelte után, tehát elkésetten adta be; ennélfogva, bár alperes a per tárgyalására nem jelent meg, a kereset az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával elutasítandó s felperes a sikeres felebbezési költségeiben elmarasztalandó volt. A kir. Curia: A másodbiróság ítéletét indokai alapján helybenhagyta. (Hasonló a kolozsvári kir. tvszék. 12970—902: kolozsvári kir. it. tábla: 4388—904. 1. és m. kir. Curia 155—905. V. számú ítélete-) A kereskedelmi jog köréből. Alperes köteles lett volna az 1903. évi jnnius hó 30-tól számítandó első díjrészletet megfizetni. De mert alperes nem a biztosító társasággal, hanem felperessel szemben kikötötte, hogy addig amíg alperesnek az Adria biztosító társaságnál folyó három éve le nem jár, a Phönixnél biztosítási dijat nem fizet. A felebbezési biróság nem sértett anyagi jogszabályt az által, hogy felperest keresetével elutasította, miután más és eme per keretén kivül álló kérdés az, hogy minő indító oka lehetett felperesnek arra, hogy alperest az első evi díjrészlet fizetése alól felmentse. 1908. G, 51/3. szám. A kolozsvári kii. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati biróság B. Alajos biztosítási ügynök aradi lakós felperesnek S. Samu lupényi lakós alperes ellen 666 K. 31 fúl. s jár. iránt a puji kir. járásbíróság előtt folyamatba tett sommás perében, felperesnek az 1908. évi február hó 19. napján 1907. D. 566 5. szám alatt beadott felülvizsgálati kérelme folytán az ügynek az 1908. évi április hó 13. napján befejezett előadása és tárgyalása után az alul kitett napon a következő ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek nem ad helyet.