Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 28. szám - Törvénytelen gyermek tartása iránti perekben az Optkv. hatályának területén eredménnyel érvényesithető-e a nő feslett életére alapitott kifogás?

a24. Erdélyrészi Jogi Közlöny 28. szám. a közös birtokbaadás felett pedig nincs mért később határozni, (v. ö. 5. §. és 129. §. jegyz.) 205. §. Azt, hogy a járásbirósági eljárásban ne legyen quasi perfelvételi tárgyalás, vagyis, hogy már az első tárgyaláson, és pedig alperes meg nem jelenése esetén is, (445. §.) bizonyítás legyen foganatosítható, a tanuk előállítására felszólítás (142. §. 2. bek.) helyett ugy lehetne elérni, ha alperes a tárgyalásra idézés mellett egy korábbi határnapot tartalmazó felhívást is kapna, a meddig, amennyiben a keresetet el nem ismeri, szóval vagy írásban tartozna a kereseti bizonyítékokkal (120. §. 2. bek. nt.) szemben használandó bizonyítékait bejelenteni, a mit ha megtenne, a bíróság a már kitűzött tárgyalásra az érdemleges tárgyaláshoz és bizonyításhoz szükséges intézkedéseket (tannidézés stb.) megtehetné, ha pedig alperes a bejelentést elmulasztaná, a 431. §. értelmében a költségben marasztalható lenne. Kötelező ügyvédi képviselet esetén (94. §. 2. bek.) és oly esetben, midőn a kereset ügyvéd által van beadva és alperesnek általános meghatalmazottja (102. §.) van vagy ügyvéd által akar védekezni, már az első tárgyalás oly módon lenne előkészíthető, mint a törvényszéki eljárásban az érdemleges tárgyalás. Mellőzendő lenne a fenti eljárás oly esetben, a midőn felperes a keresetlevélben valószínűsíti, hogy alperes a követelést elismeri és védekezni nem fog. — Személyes védekezésnél is vagylagosan a tárgyalást előkészítő iratok a járásbirósági eljárásban is megengedhetök lennének. A kinek könnyebb a tárgyalásra vagy a tárgyalás székhelyén lakó ügyvédhez menés, mint az írás, ugy is megjelenne, zngirászatra pedig l. alább elj. 15. (előbb 12.") §. jegyz. 219. §. Iratok tartalmának ismertetésére 1. alább 440. §. jegyz. 224. §. A még írásba nem foglalt indokok kihirdetésére az előadó is feljogosítható lenne. Az előadó sokszor jobban ismeri az ügyet, mint az elnök, rendszerint kevesebb ügyet kellvén megtanulnia, mint az elnöknek, jobban bele hatolhat a felmerülő jogi kérdésekbe, mért ne lehetne tehát az indok kihirdetésével is megbizni, hisz nem az a lényeg, hogy ki, hanem hogy mit hirdet ki. Gyenge előadót pedig ugy sem bizna meg az elnök indok hirdetéssel. Az elnök önkénykedésének megakadályozása végett az elnök intézkedései (pl. a kérdések feltevésének megadása 225 §. 2., 307. §. ut. bek.) elleni felszólalás feletti határozásra kimondandó lenne, (esetleg az ü. sz.-ban) hogy az rendes visszavonulás és nem halk hangú tanácskozás után történjék, és hogy az elnök szavazati jogának mellőzésével a felszólalásnak helyt adó határozat lenne kihirdetendő, ha a tanácstagok fele e véleményben lenne. Annak elérése czéljából, hogy az ügy kimerítő tárgyalásban részesüljön, nemcsak az ítéletek, hanem az illető biró vagy tanács ítéleteire vonatkozó feloldások és kiegészítések (502. 504. 548. §§.) számáról is kellene adatokat és pedig helyességre nézve kellően ellenőrzött adatokat gyűjteni. A felek késedelme ezután még kevésbbé hozható fel mentségül, mert tanuhallgatás hivatalból is rendelhető. (288. §.) (Folytatjuk.) X Törvénytelen gyermeh tartása iránti perekben az Optkv. hatályának területén eredménnyel érvényesithelő-e a nő feslett életére alapított kifogás? Irla: dr. Kemény István, kir. aljárásbiró. Ugyanezen lap legközelebbi száma a kolozsvári kir. ítélőtábla 1908. G. 692—2 sz. határozatát közli, mely szerint „Az optkv. hatályának területén kifejlődött gyakorlat, valamint e kir itélö-tábla állandó gyakorlata is az optkv. 163. §-ában foglalt rendelkezés mellett a feslettség bizony itását megengedhetőnek találja..J' Minthogy ezen kijelentés oly jogelvet tartalmaz, melynek alkalmazására a hasonló kérdés — mondhatni — mindennapos felvetődésénél fogva gyakran nyílik alkalom, másrészt épen ezen lap révén, ma még könnyen s szélesebb körben szerzünk tudomást itélö-táblánknak az egyes jogi kérdésekben vallott elveiről, nem lesz tán érdektelen, ha szorosan a felvetett kérdésről s lehető szűk mederben elmélkedünk, természetes lévén, hogy eltűnődünk azon, vajon a közvetlen felebbviteli bíróságnak álláspontja fedi-e meggyőződésünket. Ezen kérdés fejtegetésénél szükségkép vissza kell térnünk azon alapkérdésre, hogy a törvénytelen gyermek tartásának a természetes apát terhelő kötelessége minő jogi alapon nyugszik. Két különböző, elterjedtebb elmélettel találkozunk itt. Az egyik a vétség elmélete, melynek egyik legkiválóbb képviselője Windscheid s mely a természetes apa tartási kötelessége jogalapjának a házasságon kívül történt közösülést, mint vétséget, mind magánjogi delictumot tekinti, mely — mint egyéb magánjogi delictum — kártérítésre kötelez. A másik, nálunk is elfogadott elmélet, a tartási kötelesség jogalapjaként a vérségi kapcsolatot állítja fel, mely a nemzés folytán a törvénytelen gyermek s a természetes apa között létre jön. Messze vetne a szorosan felvetett kérdéstől azoknak az élesen különböző s érdekes következményeknek a fejtegetése, melyek a részletkérdéseknél az egyik vagy másik jogalapból levezethetők. Annyi tény, hogy a vétségi elméletből több fontos elv önként következik, melyeket a vérségi kapocs elmélete már csak fictiok s praesumptiok segélyével fejthet ki. Mindkét elmélet alapul veszi a 6, illetve 10 hónapi időközt, mint kritikus időt. Azonban, míg a vétségi elmélet a tartási kötelesség alapjául elegendőnek tartja a házasságon kívüli nemi közösülés tényét, mint magánjogi delictumot s azt már nem kutatja, hogy ki a gyermek atyja, addig a vérségi kapocs elmélete a kötelezés alapjául magát a nemzést tekinti. Ezen utóbbi elmélet szerint a közösülés csak egy oly tény, melyből a kötelezés jogalapjára: a nemzésre, mint egyébként nem is bizonyítható élettani folyamatra, következtethetünk. Ha a kritikus időben csak egy férfi közösült a nővel, ugy az, hogy a nemzés tőle ered, hogy a törvénytelen gyermeknek ő a természetes apja — nem vitás. De quid juris akkor, ha a kritikus időben többen is közösültek a törvénytelen gyermek anyjával ? A vétségi elmélet ezen kérdésre habozás nélkül azt feleli, hogy — mint általában delictum esetén — a házasságon kivüli közösülés vétségét elkövetők egyetemlegesen felelősek, tehát ezek egyetemlegesen tartoznak kártérítéssel, vagyis a gyermek tartására is így lesznek kötelezve, mivel különben nem tudható ki, hogy a gyermek nemzése melyik közösülés eredménye. A vérségi kapocs elmélete — ha alapelvéhez hű akar maradni, másrészt, ha álláspontját az általa tekintetbe vett érdekekkel össze akarja egyeztetni — ezen kérdésre ily határozott feleletet nem tud adni. Minthogy ugyanis ezen elmélet a természetes apaságban találja a tartás kötelezettsége jogalapját, a többekkel történt közösülés esetén ezen jogi alaphoz ragaszkodva, egyik férfit sem kötelezhetné a tartásra, mert hisz az kétségtelen, hogy egy gyermeknek csak egy apja lehet, mivel pedig azt, hogy a több férfi közül a törvénytelen gyermeket ily esetben ki nemzette, ki annak a természetes apja — a lehető legritkább kivételektől eltekintve — megállapítani lehetetlen a tartás iránti keresetet, mint bármely más keresetet, melynél felperes a kereset jogalapját, vagyis azon tényt, melyből igényét származtatja, nevezetesen jelen esetben a természetes apaságot nem tudja bizonyítani, el kellene utasítani. Ez lenne az egyedül helyes, logikus folyománya a vérségi kapocs elméletének. A birói gyakorlaton alapuló mai magyar magánjog s az optkv. azonban ama bevallott czél érdekében, hogy a törvénytelen gyermek tartására, kivált az anya vagyontalansága esetén, az erre inkább képes férfi legyen kötelezve, ezen következetes I szabálytól eltekint. Ugyanis az emiitett czél érdekében törvényes vélelemként (praesumptio juris) felállítja, hogy arról, aki a kritikus időben a törvénytelen gyermek anyjával házasságon kivül nemileg közösül, az a vélelem, hogy a gyermeket ő nemzette, ő annak a termé szetes apja. Ezen vélelem felállításával pedig a többekkel történt közösülés kifogása ipso jure elesik, különben az egész vélelem czéltalan volna, mert hisz arra épen a többekkel való közösülés esetén van szükség. Természetesen ezen vélelem nem zárja ki annak bizonyitásását, hogy a nemzés valamely közösülés eredménye nem lehet. Hogy ez a törvényes vélelem a juris preudentio szempontjából mennyire állja ki a bírálatot, kérdésünk szük keretén kivül áll. Annyi bizonyos, hogy a magyar általános polgári tötvénykönyv tervezete 360. §-ában a többekkel történt közösülés kifogását megengedni, nem aggódva a miatt, hogy ezzel a társadalomra meglehetős terhet fog róni a vagyontalan, törvénytelen gyermekekről való gondoskodás kötelességével. Ezt így is követeli az igazság érdeke. Az optkv. ezt a törvényes vélelmet legalább teljesen, egész j őszintén felállítja a 163. §-ában. Ezen §. világos, határozott , értelme kétségtelenül s minden esetben kizárja a többekkel való közösülés kifogását, mert ezen vélelem mellett az, hogy a kritikus időben mások is közösültek az anyával irreleváns, csak azt bizonyítván alperes, hogy nem ő a gyermek apja. A mai magánjog ezen törvényes vélelem felállításánál már nem ily következetes. A többekkel történt közösülés kifogását általában ez is kizárja ugyan, de megengedhetőnek tartja annak bizonyítását, hogy az anya a nemi közösülés idejében feslett