Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 3. szám - Az egy évi birtok kérdése a rövid útú (sommás) birtokperekben

12. Jogesetek Tára Ezért a felülvizsgálati kérelemnek az a része, mely csak általánosságban a feloldó végzés tartalmára hivatkozik, figyelembe nem vehető. 1907. deczember 18. Az a kérdés, hogy a felebbezési biróság helyesen számitotta-e ki azt az összesét, melyben alperest elmarasztalta, ténykérdés: anyagjogi szabály megsértéséről tehát e ponton szó nem lehet. 1907. G. 130/3. szám. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint felülvizsgálati bíróság, B. D. felperesnek, B. J. alperes ellen, 415 korona 57 fillér töke és jár. iránt, a kézdivásárhelyi kir. járásbíróság előtt folyamatba tett sommás perében, alperesnek felülvizsgálati kérelme folytán itélt : A kir. Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok. Alperes azt panaszolja, hogy ez a per a keresethez csatolt osztályos egyezségben részt vevő felek mindenikének perben állása nélkül elbírálható nem lévén, a felebbezési biróság az ügynek ennek daczára történt elintézésével anyagjogi szabályt értett. A kir. ítélőtábla ezt az első sorban eldöntendő panaszt vizsgálván meg, azt alaptalannak találta. Mert a peres feleknek nem vitás álláspontjára tekintettel, az a kérdés: hogy a perben kérdéses ingatlanoknak bírói árverésen történt eladása folytán bejött vételárából alperesnek a peres felek és osztozó társai között ugyanazon ingatlanokra vonatkozóan létrejött osztályos egyezségre tekintettel, felperes hátrányára jutott-e valami, s ha igen, mennyi? Vagy is, hogy alperes a vételárból tkönyvbe bejegyzett jutaléka alapján felperes kárára többet kapott-e, mint a mennyit kapott volna, ha a vételárat az osztályos egyezségnek megfelelően osztják fel. E szerint az eldöntendő kérdés a perben nem álló osztozó iársak jogviszonyait nem érinti, a döntés csak a peres felek viszonyát rendezi; minélfogva a per a többi osztozó társak perben állása nélkül is eldönthető. Megtámadja továbbá alperes a felebbezési biróság ítéletét azért, mert szerinte a marasztalási összeg, mint eredmény, téves számításon alapul; s ebben alperes anyagjogi szabály megsértését látja. Ez a támadás sem lehet sikeres. Először is az a kérdés, hogy a felebbezési biróság helyesen számitotta-e ki azt az összeget, melyben alperest elmarasztalta, ténykérdés ; anyagjogi szabály megsértéséről tehát e ponton szó sem lehet. Ha pedig ezt a panaszt, annak tartalmához képest, a kir. ítélőtábla a lényállás ellen intézettnek tekinti, alaptalannak jelenti ki. Mert alperes maga sem jelöli meg azt az eljárási szabály sértést, mely miatt a tényállás e része az 1893. XVIII. t.-c. 197. §-a értelmében meg volna támadható. Ily szabály-sértést a kir. ítélőtábla sem észlelt. Mert a felebbezési biróság azt, hogy mennyi volt azoknak az ingatlanoknak árverésen elért vételára, mely peres feleket a köztük létrejött osztályos egyezség alapján illette, hogy mily összeget utalt ki a tkvi hatóság peres feleknek, s hogy mily összegű adó és adósság terhelte ez ingatlanokat, a csatolt tkvi iratokból, tehát perbeli adatokból s ezeknek megfelelően állapította meg. A számadatok egybevetéséből, az 1893. XVIII. 64. §-ának megfelelő indokolással állapította aztán meg a felebbezési biróság azt az összeget, mellyel alperes a kiutalás folytán többet nyert, mint a mennyi volt vételára azoknak az ingatlanoknak, melyek az osztályos egyezség folytán vitátlanul öt illették; s ily számítás mellett jutott arra az eredményre, hogy alperes a felperest megillető ingatlan vételárból a megítélt összeget alap nélkül elvonta. Perbeli adatokra fektetett, s szabályszerű indokolással kisért ténymegállapítással tehát eljárási szabályt a felebbezési biróság nem sértett. A mennyiben pedig alperes számítási hibát vél feltalálni a felebbezési biróság Ítéletében, azért az 1893. XVIII. 123. §-a értelmében a felebbezési biróság előtt kell orvoslást keresnie ; az, mint nem eljárási szabálysértésre vonatkozó panasz e helyen figyelembe nem vehető. Ezek szerint a felülvizsgálati panasz minden ponton alaptalan. 1907. decz. 10. Családjogból. Annak puszta kijelentése, hogy a férj nejét szívesen fogadja vissza akkor, midón a felebbezési biróság meg nem állapította, hogy felperes irányában ebbeli szándékának megfelelő lépést is tett volna, nem vehető komoly nyilatkozat számba, azzal a körülménynyel szemben, hogy felperesnek bűnvádi feljelentése folytán szabadságvesztést szenvedett. 1907. G. 136/2. szám. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla, G. Féterné, K. Róza felperesnek, G. Péter alperes ellen, ideiglenes nölartás ésjár. iránt, a brassói kir. járásbíróság előtt folyamaiba tett sommás perében, felperesnek felülvizsgálati kérelme folytán itélt : A felebbezési biróság Ítéletét, alperes tartási kötelezettsége tekintetében megváltoztatja; felpjres javára alperes ellenében az ideiglenes nőtartási kötelezettséget megállapítja. Indokok: Helyes a felebbezési biróság Ítéletében kifejezésre jutott az a jogi álláspont, hogy ideiglenes nőtartás iránt indított perben az vizsgálandó: hogy a házastársi együttélés megszakítására melyik fél szolgáltatott olyan okot, hogy amiatt a másik fél részéről a házastársi együttélés helyre nem állhat. Ez a kérdés azonban a különválásra alapot szolgáltató megállapított tényekből levezetendő jogkérdés levén, felülvizsgálat alá esik. A felebbezési biróság Ítéletében részben az elsőfokú biróság ítéletéből elfogadottan, az a tényállás van megállapítva, hogy a házastársi együttélésnek felperes részéről 1907. évi április 22. napján történt megszakítására az adott okot, hogy e napon felperes az alperessel czivakodni kezdett amiatt, hogy utóbbi a munkára menetele előtt felperest a reggeli elkészítésére felszólította; és czivódás közben felperes arra ragadtatta magát, hogy a tejet, amit az alkalommal fejt kiöntötte; erre pedig felperes nyomban, pillanatnyi felhevülésben. az épen kezében volt lóvakaróval arezba ütötte s ugy megsebesítette, hogy emiatt a büntető biróság által, amint alperes ezt az 1907. évi június 12. napján, ebben az ügyben felvett tárgyalási jegyzőkönyv szerint beismerte, jogerősen 3 napi szabadságvesztésre lett elitélve. A felperesen, e tényállásból kitetszőleg, alperes által elkövetett testi bántalmazást a kir. ítélőtábla eltérőleg az alsó bíróságok mérlegelésétől még a feleknek a felebbezési biróság ítéletéből kivehető társadalmi állására és műveltségi fokára tekintette) is olyan jogi beszámítás alá esőnek találja: hogy abból folyólag felperes részéről a házastársi együttélés megszakítását jogosnak, jogiiag az alperes magatartására visszavezethetőnek s felperes részéről a különélés fentartását, az ideiglenes nőtartás követelhetése szempontjából, szintén jogos okból eredőnek, következéskép alperes ideiglenes nőtartási kötelezettségét, felperes javárar az Optkv. 91. és 117. §-ai alapján megállapitandónak kell tekinteni, még annak ellenében is, hogy alperes az 1907. évi május hó 14. napjáról fölvett tárgyalási jegyzőkönyv szerint az első fokú biróság előtt azt a kijelentést tette, hogy felperest szívesen fogadja vissza. Mert e puszta kijelentését akkor, midőn a felebbezési biróság meg nem állapította, hogy felperes irányában ebbeli szándékának megfelelő lépést is tett volna, nem lehet komoly nyilatkozatszámba venni, azzal a körülménynyel szemben, hogy felperesnek bűnvádi feljelentése folytán szabadságvesztést szenvedett. Ezekhez képest a felebbezési biróság Ítéletét, felperes felülvizsgálati kérelme folytán, az ideiglenes nőtartás kötelezettsége tekintetében fenntartani nem lehetett. 1907. deczember 10. , í j t