Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 3. szám - Az egy évi birtok kérdése a rövid útú (sommás) birtokperekben

3. szám. Jogesetefc Tára 11. Jogesetek marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Kusztrich János, táblai tanácsjegyző. Felülvizsgálati eljárásból. Az Optk. 933. §-ban körülirt hat havi határidő nem elévü­lési idő, hanem a* n. n. záros határidő, melyen belül a szavatossági igény érvényesítendő, mivel különben az az igény és az abból folyó jog maga teljesen elenyészik. Az egyezségi ajánlat egymagában jogelismerésnek nem minő­síthető. Perbehivás esetén az elévülésre vonatkozólag a félbeszakítás hatálya csak addig tarthat, a mig az a per, melyben a perbehivás történt, folyamatban van. E per jogerős befejezésétől kezdve az elévülési idő újból kezdetét veszi. 1907. G. 124/2. szúm. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla mint felülvizsgálati bíróság K. Bertalan felperesnek. F. Izidor és F. Salamonnak ismeretlen örökös''i alperesek ellen 65") kor. 30 fillér s járul, iránt a marosvásárhelyi kir. járásbíróság előtt folyamatha tett sommás perében felperesnek felülvizsgálati kérelme folytán itélt : A kir. Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: A felülvizsgálati bíróság előre bocsátja, hogy a felülvizs­gálati kérelem — mely a megtámadott ítélet megsemmisítésére, — tehát az 1893. XVIIII t.-cz. szerint meg nem engedett birói intézkedésre irányul, az 1893. évi XVIII. t.-cz. 190. §. 2. pontja ellenére nem tartalmazza ugyanazt, hogy felperes a felebbezési bíróság ítéletének minő megváltoztatását kéri. Minthogy azonban felperesnek az a kérelme, hogy a kir. ítélőtábla az elévülési kifogás elutasítása mellett az alsófoku bíróságot ujabb tárgyalás tartására és érdemleges ítélet hozata­lára utasítsa, feloldásra irányuló kérelemnek tekinthető : A kir. Ítélőtábla —• ebben a keresetben — a felülvizsgá­lati kérelmet elbirálhatónak találta. Téves ugyan a felebbezési bíróságnak az a nézete, hogy az optkv. 933. §-ában körülirt hat havi határidő elévülési idő volna, mert az u. n. záros határidő, melgen belül a szavatossági igény érvényesítendő, mivel különben az a: igény és az abból fo­lyó jog maga teljesen elenyészik. Elévülés esetén pedig nem maga a jog, hanem csakis annak kereset utján való érvényesítése enyészik el, de az u. n. obligatio naturális megmarad. Jelen esetben különben nem is szavatossági igény érvé­nyesítéséről van szó. Mert ily kereset (actio redhibitoria) a hibás tárgy vissza­adására irányul, mely mellett egyúttal kártérítés is érvényesíthető. De jelen esetben a rnár lefolyt szavatossági perből felpe­resre háramlott hátrány képezi a kereset tárgyát, mely kereseti igény arra van hivatva, hogy az alperesi jogelőd tudva hibás lovat adott el. Ez a jogalap pedig az o. ptkv. 1298. §-ában körülirt kár­térítési igény megállapítására alkalmasnak mutatkozik. Abból, hogy a dolog hibái miatti szavatosságra alapított kereset 6 hónapon belül érvényesítendő, nem következik, hogy az azzal kapcsolatos kártérítési igény is, s ha az különben a kártérítésre vonatkozó szabályok szerint anyagjogilag megáll, — szintén csak az alatt a rövid idő alatt volna érvényesítendő. De az e részben téves jogi felfogás a döntés lényegét az alább kifejtett indokok szerint nem befolyásolja. Az o. ptkv. 1480. §. értelmében ugyanis a kártérítési kere­set attól az időtől számított három év alatt elévül, mely időpont­ban a kár a károsidtnak tudomására jutott. Már pedig az, hogy a kár felperesnek legalább már akkor jutott tudomására, mikor az előző perben jogerősen elmarasz­talták, kétségtelen. Ez az időpont felperes saját állítása szerint még 1895-ik évre esik s innét számítva, több mint három év telt el. Felperes az elévülési idő félbeszakítását látja abban, hogy neki az alperesek jogelődje egészségi ajánlatot tett. Minthogy a felebbezési bíróság e tekintetben ténymegálla­pítást nem tett, de másfelől felperes hiányt nem sérelmezi, nem állapitható meg, hogy ez az egyezségi ajánlat egyszersmint jogelismerést képez-e ? Minthogy pedig (egyezségi ajánlat eggmagában jogelismerés­nek nem minősíthető), a kir. ítélőtábla az elévülésnek az o. jrtkv. 1497. §-ában körülirt jogelismerés által való félbeszakítását nem látja fenforogni. Az elévülésnek az előző perben történt perbehivás által való oly félbeszakítása, mely a mostani kereset beadásáig tar­tott volna, szintén nem állapitható meg. Ha ugyanis attól el is lehetne tekinteni, hogy az o. ptkv. 1497. §. a jogelismerésen kivül az elévülést félbeszakító jog­hatálylyal csakis a kereset megindítását ruházza fel és ha a perbehivásnak, tekintettel arra, hogy ennek célját a perbehivó jogainak a perbehivottal szemben való megóvása képezi, ily fél­beszakító hatályt tulajdonítani lehetne is: kétségtelen az, hogg e félbeszakítás hatálya csak addig tarthat, amíg az a per, melyben, a perbehivás történt, folyamatban van. E per jogerős befejezésé­től kezdve az elévülési idő újból kezdetét veszi. Ez pedig a fent előadottak szerint 1895-ben volt. Mindezeknél fogva a keresetnek elévülés indokából történt elutasítása nem ugyan a felebbezési bíróság részéről felhívott, de a peres jogesetre illő anyajogi szabályoknak megfelel. 1907. deczember 17-én. A fizetésképtelen adós jogcselekményének csődön kivül való megtámadására irányzott kereset annál az oknál fogva, hogy a hitelező a megtámadott jogügylet által megrövidítést szenvedhet, még nem válik kártérítési keresetté, mert a hitelező nem kártérítést keres, hanem csak azt követeli, hogy követelését az elidegenített vagyonból ngy elégíthesse ki, HÍ in itta az a vagyon, mely kielégítési alapul szolgál, még mindig az adósnál volna. A felülvizsgálati kérelem nem elő­készítő irat, hanem a felülvizsgálati eljárásnak alapját képezi, és ae 1893. évi XVIII. t.-c. 190. $ értelmében a támadás alapját s tárgyát magában kell foglalnia. 1907. G, 135/3. szám. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint felülvizsgálati bíróság, B. Anna felperesnek, L. Györgyné alperes ellen, jog­ügylet hatálytalanítása s járul, iránt a szentágotai kir. járásbíró­ság előtt folyamatba tett sommás perében, alperesnek felülvizs­gálati kérelme folytán ítélt. A k;r. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokol* : A kir. ítélőtábla a jelenleg szóban forgó kereseti igény minősítését már az 1907. évi március 20-án 1907. G. 25/3. szám alatt kelt feloldó végzésében megadta, mely szerint a kereset, fizetés képtelen adós jogcselekményének csődön kivül való meg­támadására irányzott keresetet képez. Az ilyen kereset annál az oknál fogva, hogy a hitelező a megtámadott jogügylet által megrövidítést szenvedhet, még nem válik kártérítési keresetté. Mert a hitelező nem kártérítést keres, hanem csak azt követeli, hogy követelését nem az elidegenített vagyonból ugy elégíthesse ki, mintha az a vagyon, mely kielégítési alapul szol­gál, még mindig az adósnál volna. Ezért alperesnek az az érvelése, hogy a felebbezési biróság tévedett, a midőn felperes keresetét kártérítési keresetnek nem minősítette, s hogy ennélfogva az optkv. 1489. §-ában előirt elévülési szabályt is helytelenül mellőzte, jogszerű alappal nem bir. Az a körülmény, hogy az adós, az átruházott vagyonon kivül bir-e még annyi vagyonnal, melyből a hitelező magát kielégíthetné? döntő ugyan és igaz, hogy a felebbezési biróság ítélete ez irányban ténymegállapítást nem tartalmaz. Ez a hiány azonban a jelen esetben súlytalan, mivel az utolsó felehbezési tárgyaláson mindkét fél, tehát alperes is, közösen kijelentik, hogy il\ vagyona az adósnak nincs. Minthogy tehát e ténykörülmény felek közt a pernek az ítélethozatalt megelőző végszakában már nem is volt vitás, külön megállapításának mellőzése ezúttal nem képez oly hibát, a mely a felebbezési biróság Ítéletének feloldását szükségessé, s meg­változtatását indokolttá tenné. A birói szemle által felmerült költségek a perköltséghez tartozván, a felett a biróság, az 1893, évi XVIII. t.-c. 109., 110. §§. értelmében, az ott kimondott jogszabályok korlátain belül, belátása szerint rendelkezik; és igy a szemleköltségnek meg­felelő részét a pervesztes alperes terhére megállapítani jogo­sítva volt. A felülvizsgálati kérelem nem előkészítő irat, hanem a felül­vizsgálati eljárásnak alapját képezi és az 18^3. évi XVIII. t.-c 190. §. értelmében a támadás alapját s tárgyát magában kell foglalnia.

Next

/
Oldalképek
Tartalom