Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 24. szám - Törvényjavaslat az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetről

96. Jogesetek Tára vásárhelyi kir. járásbíróság hatásköréhe tartozik s az elsöbiróságot a már elrendelt előleges szemle szabályszerű foganatosítására utasítja. Indokok. Cs. István kereskedő az általa Sp. és társa cégtől vett napernyőkre az 1875. XXXVII. t.-cz. 347. §-a alapján a végből kért szemlét, hogy az árun az átvételkor észlelt hiányokat megállapittassa. A 3209— 1881. számú lg. M. R. 10 §-a értelmében ez a peren kivüli kereskedelmi birói eljárás a marosvásárhelyi kir. járásbíróság hatáskörébe és illetékességi körebe is tartozik; mert az eljárás tárgyául szolgáló áruk a marosvásárhelyi járásbíróság • erületén vannak. Peren kívüli eljárásban, az ellenfél költségben el nem maI 'ttiilható, az ilyen eljárásban felmerült költségre való igényt a félnek, a perben kell az ellenféllel szemben érvényesítenie. 1908. évi május hó 13-ik napján. Kereskedelmi jogból. Részvénytársaság hivatalnokának, javadalmazás iránti idénye az iparhatóság előtt érvényesítendő. .1 csíkszeredai kir. törvényszék, mint kereskedelmi birósá/j: A hatásköri kifogásnak helyt ad és ebben a perben a további eljárást hatáskör hiányában megszünteti. Indokok : Felperes azt adta elő keresetében, hogy alperes czégnél, mint könyvelő évi I6G0 K fizetéssel volt alkalmazva. Alperes czég vezérigazgatója 1907. év elején, törvényes ok nélkül, a nélkül, hogy felmondott volna neki, 0 hétre járó 200 K fizetését kifizetve, az alkalmazásból elbocsátotta. Minthogy felperes állítása szerint: nem mint egyszerű könyvelő volt alperesnél alkalmazásban, hanem alperes czégnek vezetője volt, neki nem 6 heti, vagy o havi felmondási időre, hanem egy évre járó fizetésre van igénye és másrészt, minthogy minden különös ok nélkül történt elbocsátása következtében alkalmazást nem kapott, kártérítéshez is van igénye. Fz alapon kérte alperest egy évi fizetésből még hátralékos 1400 K tőkében kártérítés fejében, ennek 1907. évi február hó 15-től járó 5% kamataiban és a perköltségekben marasztalni. Alperes a perfelvételi határnapon a pertárban az 1881. LIX. t.-czikk 16. § értelmének megfelelően a kir. törvényszék hatásköre ellen kifogásait Írásban nyújtotta be, mely a pertárban jegyzőkönyvileg tárgyaUatott is. Alperes azt állította, hogy a felperes keresetének elbírálása az 1884. XVII. t.-cz. értelmében az iparhatóság hatáskörébe van utalva, ez alapon kérte a kereset elutasítását és felperest a költségekben is marasztalni. Felperes ezzel szemben azt vitatta, hogy őt, mint széleskörű hatáskörrel felruházott egyént a felmondási időre járó illetményei fejében egy évi fizetés illeti meg, másrészt keresetét kártérítési jog czimén is indította és ez okból annak elbírálására a polgári bíróság és nem az iparhatóság bir hatáskörrel. Tekintettel arra, hogy a K. T. 57. és az ipartörv. 92. §. rendelkezése értelmében a könyvelő a kereskedősegéd fogalma alá esik, tekintve, hogy a 6 heti vagy 3 hónapi felmondási időre járó munkadíj megfizetésének kötelezettsége a felmondás nélküli elbocsátás esetén kárpótlással jár és igy az kártérítés fogalma alá esik, hogy az 1881. XVII. t. cz. 176. §-a értelmében a munkaviszony megszűnéséből keletkező kártérítési követelésekre vonatkozó vitás kérdések elbírálása az iparhatóságok hatáskörébe van utalva és az iparhalóság határozatával meg nem elégedő fél érvényesítheti igényét a bíróság előtt, a birói eljárást tehát az iparhatósági eljárásnak kell megelőznie: a kir. törvényszék, mintán a felek között nem is vitás az, hogy ebben az ügyben az iparhatóság még nem járt el, ezek alaPján a hatásköri kifogásoknak helyt adva, hatáskör hiányában az eljárást megszüntette. .4 marosvásárhelyi kir. ítélőtábla: Az elsőfokú bíróság végzését indokai alapján helybenhagyja. ,4 m. kir. Curia: A másodbiróság végzését indokolásánál fogva és még azért is helybenhagyja, mert a felperes az alperes ellenkező állításával szemben mit sem hozott fel arra vonatkozóan, hagy ő az alperes részvénytársaságnál nem egyszerű könyvelői, hanem üzletvezetői minőségben volt alkalmazva. (1908. márczius 12-én 1130—V. 907. sz. a.) Http. te tő jogból. A btk. ííO. §-nak abból a rendelkezéséből, hogy a bűncselekményt a kiszabott büntetés neme és nagysága szerint kell bűntettnek vagy vétségnek nevezni, nem vonható az a következtetés is, hogy csupán a Btk. 92. §. alkalmazása folytán kiszabott enyhébb büntetés neménél ffogva vétségnek nevezett bűncselekmény, a törvényben meghatározott más alkotó elemekkel biró, de hasonnevű büncselckménynyeí teljesen azonosnak tekintendő, és a törvényben arra a hasonnevű vétségre megállapított büntetéssel büntetendő. 897—1908. bftő. szám. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla a súlyos testi sértés büntette miatt vádolt K. .1. ellen folyamatba tett bűnügyben itélt: Az elsőfokú bíróság Ítéletének a bűnösség megállapítására i és büntetés kiszabására vonatkozó, felebbezésel megtámadott j részeit helybenhagyja, többi, felebbezéssel meg nem támadott j rendelkezését nem érinti. Indokok: A kir. ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének a bűnösség megállapítására vonatkozó részét annak indokai alapján hagyta helyben, — a büntetés kiszabására vonatkzó részét pedig azért, mert a Btk. 92. §-a a bíróságot csak arra jogosítja, hogy e szakasz alkalmazhatás feltételeinek fennforgása esetén, a vád tárgyát|képezö bűncselekményre a törvényben meghatározott büntetésnél, a büntetéseknek a Btk. 20. §-ban meghatározott sorrendjében — az áilanifogházat kivéve a legközelebbi enyhébb büntetés nemet is alkkalmazhassa; de nem arra is, hogy a különben alkotó elemeinél fogva bűntett tényálladékát megállapító és csak a 92. §. alkalmazása folytán vétségnek nevezett bűncselekményt a Btkben meghatározott hasonnevű, de más alkotó elemeket biró vétségre I meghatározott bánteléssel büntethesse. A bíróság a 92. §. alkalmazása mellett csupán azt a büntetést szállíthatja le, a fentebb említett sorrendben egy fokkal enyhébb nemű büntetésre, a mely a bűncselekményre a törvényben meg van állapítva, de ennek a büntetésnek a leszállítása mellett még egy más, arra a bűncselekményre meg nem állapított büntetésnemet, más nem alkalmazhat. A Btk. 303. §-nak I. bekezdésében meghatározott súlyos testi sértés büntette ugyané törvényhely szerint egyedül szabadság vesztés büntetéssel — és pedig börtönnel — büntetendő, és igy a 92. §. rendelkezésénél fogva, e törvényszakasz által adott jog alapján a börtön helyett az ezt e 20. §-an megállapított sorrendben követő enyhébb szabadságvesztés büntetés, a fogház alkalmazható, azonban, minthogy a Btk. 303. §-a. mellékbüntetésül pénzbüntetést nem állapit meg, a szabadságvesztés büntetés mellett pénzbüntetés is ki nem szabható. A btk. 20. §-nak abból a rendelkezéséből, hogy a bűncselekményt a kiszabolt büntetés neme és nagysága szerint kell bűntettnek vagy vétségnek nevezni, nem vonható az a következtetés is, hogy csupán a Btk. 92. §. alkalmazása folytán kiszabott enyhébb büntetés neménél fogva vétségnek nevezett bűncselekmény, a törvényben meghatározott más alkotó elemekkel biró, de hasonnevű büncselckménynyeí teljesen azonosnak tekintendő és a törvényben arra a hasonnevű vétségre megállapított büntetéssel büntetendő. A most felsorolt indokok mellett, ez esetben, a m. kir. Curia 2. számú döntvénye alapján sem találta a kir. Ítélőtábla alkalmazhatónak a pénzbüntetést, mint mellékbüntetést, azért, mert e döntvény, a súlyos testi sértés bűntettének a Btk. 92. és 20. §-ai alapján sulzos testi sértés vétségére való átváltoztatása esetében csupán a Btk. 302. §-ban megállaoitott fogházbüntetés és pénzbüntetés együtt alkalmazását rendeli, de a Btk. 303. §. 1. bekezdése szerint minősülő és ugyané szakasz szerint büntetendő súlyos testi sértés bűntettének a Btk. 92. és 20. §-ai alapján súlyos testi sértés vétségére való átváltoztatás esetére rendelkezést nem tartalmaz és a kir. Ítélőtábla a döntvényt, most említett rendelkezését kiterjesztően — a súlyos testi sértés bűn-tettének erre az alakulatára is — értelmezhetőnek nem tartja. Xem találta tehát megállapíthatónak a kir. ítélőtábla a kir. ügyészség részéről, felebbezése alapjául megjelölt azt a semmiségi okot, hogy az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásánál a törvényben megállapított büntetési tételt — illetőleg annak megengedett enyhítésénél — a törvényben vont határokat meg nem tartotta. 1908. évi május hó 5-ifc napján.