Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 25. szám - A végrehajtási törvény 120. §-a

I. évfolyam. 35. szám. Kolozsvár, IÖOS. június 7. ERDELYRESZIJ0E1 KÖZLÖNY A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVASÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK HATÁROZATTARAVAL. A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK HIVATALOS LAPJA. FŐMUNKATÁRSAK: filr. Tóth György, Kusztrich János, Ítélőtáblai tanácsjegyzők. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ ! Dr. Papp József ügyvéd, ü. kamarai titkár. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KOLOZSVÁR, Deák Ferencz-utcza 12. sz. Megjelen minden vasárnapon. ELŐFIZETÉSI DI.T : Aegyedévre 4 Kor. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez, Előfizetések s hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendők. TARTALOMJEGYZÉK: A végrehajtási törvény 120. §-a. Urbárium. — A részvénytársaság bejegyzése előtti jogviszonyokról. Irta: Kunrz Ödön dr. — Az országos gyám- és nyugdíjintézet. KÜLÖNFÉLÉK. A kolozsvári és marosvásárhelyi kir. ítélőtáblák elintézett ügyei MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. X ü vftrclnjttsi íSiroy 1Z0. §-a.* Jelige: „Urbárium". „Több végrehajtató találkozása esetében, valamint akkor is, a midőn ugyanazon ingóság lefoglalva és felülfoglalva vannak: az árverés, habár annak elrendeléséért csak egy végrehajtató jelentkezett is, mindazon végrehajtató, foglaltató és felülfoglaltató követelésének kielégítésére elrendelendő, a kinek javára az árverési hirdetmény kibocsátása napjáig a foglalás már foganatosíttatott". Előre bocsátva azt, hogy e közleményt csupán ingósági árverésre vonatkoztatom, lássuk a § alapján, mely jog illeti meg azt a végrehajtatót, kinek jelentkezésére az árverés tényleg kitüzetett s mi jussa van azon többi végrehajtatóknak, a kiknek érdekében az árverés szintén elrendeltetik. Némely bíróságok, sőt egyazon ítélőtábla területén levők közt is némelyek (Marosludas) előszeretettel magyarázzák e §-t olyképpen, hogy akárkinek a jelentkezésére tűzetett is ki az árverés, ha valamelyik az árverés kitűzése napjáig zálogjogot nyert hitelező, az árverés megtartását szorgalmazza, úgy az megtartandó akkor is, ha a hirdetményben a jelentkező nincs is felemlitve. Hogy ez igy nem helyes, igyekezni fogok az alábbiakban igazolni. A törvény ezen intézkedésével nem célozhat egyebet, mint hogy egyrészt az eljárást egyszerűsítse, másrészt, hogy a költségek felszaporodását meggátolja. Ha e tévesnek jelzett értelmezést vesszük elfogadottnak, kérdem mi szükség van arra, hogy az árverés a jelentkező fél javára tűzessék ki? Hiszen ilyen értelmezés mellett nemcsak a jelentkező fél javára, de a többi érdekében s akármelyik jelentkezésére is megtartható lévén, az a kijelentés, hogy „X. javára" valósággal komikusnak látszik. Nem szükséges ez esetben azt említeni, hogy az ingóságok X. javára eladatnak, tökéletesen elég ha azt mondjuk: Y. ingóságai nyilvános árverésen eladatnak". Egy érv látszólag s ilyen értelmezés mellett is azt kívánja, hogy mégis meg kell nevezni a kitűzést kérő végrehajtatót, hogy tudni lehessen, kinek a javára legyen liquidálva a kitűzéssel felmerült költség? Ez sem okvetlen szükséges. Az árverés költségei előnyösek lévén, azok a befolyt vételárat terhelik s nincs * Lapunk pályázatán dicséretet nyert. törvényi intézkedés arra, a mely a végrehajtatót e dijak előlegezésére kötelezné. Ez értelmezés mellett, ha az. árverés nem tartatott meg vagy pl. jogerősség hiánya miatt nem tartható meg, úgy a költség mely a kitűzéssel felmerült, nem terhelheti, csupán a kitűzést kérő felet, mert hisz az a többiek érdekében is elrendeltetett! Ha tehát a „többiek" jogokban részesülnek, méltányos, hogy a terhekből is viseljék a megfelelő részt. Eltekintve azonban ettől, azt óhajtom kiemelni, hogy az ingóságokra szerzett zálogjog, az esetek 99%-ában u. n. személyi hitelből folyó követelés érvényesítése gyanánt jelentkezik, vagyis a hitelképességet ez esetben nem az adós ingóságai képezik, mert ezek a legtöbbször az adósságnak Vio-ed értékét sem fedezik, hanem az adós személyes fizetési képességébe vetett hit alapja., a hitelezésnek. Az ingóságok léte bár hathatósan előmozdíthatja, de nem eredményezi a hitelképességet s végeredményében arra szolgál, hogy a rakonczátlan adóst lehessen valamivel fizetésre szorítani. Vegyük fel azt az esetet, hogy az adós ingóságai több hitelező javára vannak lefoglalva s illetve felülfoglalva. Az egyik végrehajtató árverést tüzet, a melyre a végrehajtást szenvedő nagy ügygyel-bajjal pénzt szerez s rendezi, esetleg csak részben rendezi a végrehajtató követelését. Ámde most előáll a második végrehajtató s az árverés megtartását szorgalmazza. A végrehajtást szenvedő pedig, a 120. §. ilyen értelmezése mellett, vagy megteszi a lehetetlent s pénzt szerez, vagy engedi dobra a vagyonkáját, vagy a mi a valóságban igen gyakran előfordul, kénytelen a halasztást rémes drágán megvásárolni. Itt tehát a 120. §. a hitelező kezében valósággal eszköze lehet a zsarolásnak. A második értelmezés szerint az árverés csak azon fél érdekében tartható meg, a kinek javára az kitűzetett. Kétségtelen, hogy ez a magyarázat közelebb áll az igazsághoz, mint a másik s támogatja ez értelmezést a polgári ügyekben általánosan elismert azaz elv, hogy ezekben az ügyekben a per urai maguk az ügyfelek, a kik azt — a törvény rendelkezéseinek korlátain belül — tetszés szerint irányithatják. A téves értelmezés pedig, ha egyebet nem is, de ez elvet feltétlenül csorbítaná, mert más ügyében harmadik személy intézkedési jogát elismeri. Igen evidens érdek fűződhetik sokszor ahoz, hogy az, a kinek jelentkezésére a végrehajtási árverés kitüzetett, rendelkezhessék annak meg vagy meg nem tartása fölött. Pl. nincs elegendő vásárló, a vásárlók nem megfelelők (hiénák), végrehajtató akadályozva van a közbenjövetelnél stb. stb. Attól nem lehet tartani, hogy a kitűzéssel felmerült költségek a végrehajtást szenvedőt terhelik s annak rovására felszaporodnak, mert az árverés indokolatlan halasztásával járó költségek megállapíthatók a végrehajtató terhére. Ez utóbbi értelmezés mellett is meg van a többi zálogjogot nyert hitelezők érdeke védve, mert a végrehajtási törvény rendeli, hogy az árverésről az összes zálogjogot nyert hitelezők a hirdetmények kézbesítése által értesitendök s a többi hitelezőknek módjukban van elsőbbségi igényt bejelenteni. Ez a jog különben nem volna alkalmazható s szükség sem volna reá, mert a bejelentés helyett egyszerűen megtartatja, ahoz egyszerűen csatlakozik. A vételár felosztásánál pedig úgyis a foglalás sorrendjében nyernek a hitelezők kielégítést.