Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 21. szám - Telekkönyvi rendtartás tervezete. 3. [r.]

21. szám. Erdélyrészi Jogi Közlöny vádlottnak erre törvényes kedvezménye egészen értéktelep volna, mert az állam ügyésznek módjában " lenne a védelem minden állításával folyton és folyton szembeszállni. A záróbeszédekhez érve, rá kell mutálni, hogy az eljárás eme fordulópontjánál a közvádlónak alkalma nyílik, a fötárgyalást megnyitó határozattól eltérő nézetének érvényt szerezni, amenyiben a véginditványának előterjesztését mellőzi és kijelenti, hogy a döntést a bíróságra bizza ; sőt joga van a vádlottnak felmentését is indítványozni. Ebből egészen világosan látszik, hogy merőben czéltalan a vádlót, aki a tényállás szerint domimis litis és az is marad, formailag az egész főtárgyaláson át bókokban tartani. Azonban tisztán áll, hogy az államügyész ilyen viselkedése mellett, vagy jobban mondva véginditványa helyett az elitélés csaknem kizártnak mondható. Ha az államügyész a vádlottnak elitélését indítványozza, ugy jogos'tva van egyidejűleg meghatározott büntetési mértéket is javaslatba hozni, amelyhez azonban a bíróság semmi irányban sincs kötve. A gyakorlatban az államügyész erre jogát többnyire igénybe veszi; szerintem a büntetés mértéke fíáhti indítványnak előterjesztése nem helyes, mivel ez a bíróság gyámság alá helyezésének látszatát tünteti fel. De a felmentett vagy sokkal kisebb büntetésre itélt vádlott is egész életére mintegy meg van bélyegezve azzal, hogy ha bár felmentetett, ellene büntetés, illetve ha elitéltetett is, sokkal nagyobb büntetés inditványoztatott, mint a milyenre a bíróság Ítélte.3 Az esküdtbirósági eljárásban a bizonyítás felvétel után az esküdtekhez intézendő kérdések megállapítása következik, ami az elnök dolga, aki a meghatározott kérdéseket felolvastatja. Indítvány folytán a kérdések az esküdteknek és feleknek írásban adandók ki; ezen személyek egyikének kívánatára a kérdések vizsgálata végett a tárgyalás rövid időre felfüggesztendő. A közvádló, vádlott és mindegyik esküdt jogosítva vannak a kérdések hiányára figyelmeztetni, valamint a kérdések megváltoztatását és kiegészítését indítványozni, mire nézve a bíróság határoz; a végbeszédek csak az ujabb kérdések végérvényes megállapítása és felolvasása után következnek, amelyekben azonban a felek csupán a kérdések tárgyaira vannak szorítva. Nem szabad azonban a büntetés súlyosságának vagy csekélységének nagyzásával az esküdteket befolyásolni. A felek előadásainak befejezése után az elnök, anélkül, hogy a bizonyítékok méltatásába bocsátkoznék, az esküdteket kioktassa a jogi szempontok tekintetében, melyeket a kérdések megoldásánál figyelembe kell venniök. További jogi magyarázatot is kérhet az esküdtszék a tanácskozó teremből, mely czélra az elnök a nyilvános ülést megnyitja. A vádlottat azonban csak azesetben kell bevezetni, ha a kérdések valamely változtatásáról vagy kiegészítéséről van szó. A mi az esetleg szükségessé válható helyesbítő eljárást illeti, az hasonló a már leirt osztrák eljáráshoz. Csak a helyesbített határozata az esküdteknek lesz kihirdetve a vádlott előtt, akinek az ellen felhozott kifogásai talán még ujabb helyesbítő eljárásra vezethetnek.4 Ha a vádlottat az esküdtek bűnösnek mondották ki, ugy a vádló és vádlott a büntetés kérdésére vonatkozólag indítványt tesznek és nézetüket kifejtik. Az esküdtek határozatának megsemmisítése csak hivatalból és az osztrák bünperhez hasonló feltételek mellett történhetik. X" Telehönpi reüdtürtás fedezete.* Irta : Bölöni László ügyvéd. Xjn. Az ősiség eltörlésének közvetlen és egyenes következménye ingatlan jogrendszerünkben a jogi birtok megszűnése, vagyis a birtokjog eltűnése. A magyarországi jogászi közvélemény — emiitettem s tudjuk — mindeddig nem helyezkedett erre az álláspontra; de a külföldi jogtudósok is nagy vitában vannak mind e 2 V. ö. Sterglein Comm. 257. §. 4 jegyz. 9 A büntető perrendtartás javaslat országgyűlési tárgyalásakor az igazságügyi bizottságban Thilo képviselő indítványozta is, hogy a küzvádló a büntetés törvényes mértékén belül határozott indítványt ne tehessen, de jóllehet jeles jogászok, mint Marquardsen dr., Reichensperger és Schwarze dr. azt támogatták, — keresztül nem vihette. * V. ö. Sterglein. Comm. 313. §. 2. jegyz., Meyer H. Holtzendorfnál II. k. 211. I. Ez azon okból következtethető, hogy a vádlott, védő közreműködése daczára is jogosítva marad, minden védelmére szolgáló körülményt felhozni. * A mult számban megjelent ezikkben a következő értelemzavaró sajtóhibák fordultak elő: a 2-ik bekezdésben várnayyi telekkönyvek helyett vármegyei; adóbevallásba helyett olvasandó adótabellába vétettek, a czikk utolsó sorában pedig vesződnek és nem végződnek. mai napig a kérdés fölölt. Azt kérdik önmaguktól s egymástól, hogy vájjon van-é a birtokban jog (res juris), vagy nincs és csak puszta ténynyel (ress fa<íi) kell számolnunk? .Mennyire kifejlett irodalma van c kérdésnek, azok tudják, kik figyelemmel kisérik a vitát; de ugyanazok látják azt a nagyfoku zavart is, melyben sikertelenül tapogatódznak külföldi jogtudósok is. A zavar közvetlen oka az a körülmény, hogy még azok a tudósok is, kik a birtokot res factinak, a birtoklást jognélküli tényleges birtoklásnak tekintik a birtok lényegének intézményes meghatározásakor, mihelyt a birtok meghatározásának határvonalát átlépték és a birtokvédelemhez jutottak — azonnal jogot látnak a mai jognélküli birtokban is a birtok megvédhetésének kényszerhatása miatt, mert a birtokot védtelenül hagyni sehogysem akarják. Meischeider, Bekker sat. jogászok e zavar miatt nem találnak egységes alapeszmét a jogi birtokban; Goldschmidt előtt a birtokelmélet e miatt egy érthetetlen chaosz. Savigny tanítása —• melyben vezérelvek csillogását látta s látja a jogászvilág — tetőfokra emelte a zavart s megnehezítette még jobban tekintélyével a jogfejlődés útmutatása szerint logikus kényszerűséggel következő kibontakozás lehetőségét. Ihering könyve kerülő utakat tesz. Alapelve, hogy a birtok semmi más, mint a tulajdon tényleges realisálása. Ez így ma is igaz: használatban levő tulajdon, vagyis a tulajáén használása. Az is igaz; hogy ez a használat a dologi jogok védelmében részesítendő ; ámde a további okoskodás helytelen ; a dologi jog védelme, illetve magának a dolognak törvényes védelme ma már nem a birtokjogban, hanem a tulajdonjogban bírja föltétlen biztositékát. Egy ugyanazon ingatlanhoz egyidőben két jogalanynak a jogosultsága feltétleuül szükségessé tette és teszi a tulajdonjog megkülönböztetését és létezését; itt a tulajdonjog is, a birtokjog is rendelkező jogalany. Középkor. Ellenben egy ugyanazon jogalany kezében egy időben és egy ugyanazon ingatlanra nézve — a mint a jogfejlődés nyomán ez a helyzet beállt — külön tulajdoni jogot és külön birtokjogot megkülönböztetni, sohase volt szükség; itt a tulajdonjog egyedül domináns. Uj kor. Birtokjog van-é, vagy nincs a birtoklásban — a fölött Inában vitatkoztak és vitatkoznak, mert mindkét félnek igaza van és hiába vitatkoznak azért is, mert egyik félnek sincs igaza : aszerint, a mint az ingatlan egy jogalaay teljes rendelkezése alatt áll, vagy pedig két jogalany disponálhat fölötte. Egészen világos és kétségtelen igazság, hogy a mint megváltozott a teljes tulajdonjog fogalma (mindig csak az ingatlanokról beszélek) a telekkönyvek beállítása után, épen ugy megváltozott a birtokjog fogalma a hűbériség és ősiség eltörlése után. A míg ezt a nagy változást eredményében a magyar jogászok, külföldi tudósok egyaránt el nem ismerik és nem méltányolják, addig a birtoktan khaosza mindig tartani fog és a tulajdonjog egysége és föltétlensége e miatt ki nem alakul, de — addig törvénykezésünket sem állithatjuk állandó biztos alapra, addig egy egyszerű telekkönyvi rendtartáshoz se találunk elfogadható és czélravezető alapelveket, olyanokat, melyek a kiindulási pont csalhatatlanságát biztosithatnák. Más a birtoktalan elmélete az ősiség eltörlése után, mások azoknak a szabályai a tulajdonjog egységek lényegének elfogadása után. Nincs jogszerű és jóhiszemű birtok a dolog-tulajdona vagy haszontulajdona nélkül; jogszerű birtok maga a tulajdon. Senki sincs jogosítva valamely dolog használatához, ha nem tulajdonosa a dolognak, vagy a dolog hasznának, akár tartósan, akár csak ideiglenesen. Senkinek sincs joga a dolgot hatalmába vagy őrizete alá keríteni a dolog tulajdonosának vagy haszontulajdonosának beleegyezése nélkül: a dolog tulajdonosának beleegyezése nélkül birtokbavett dolgot valakinek, mint magáét megtartani akarni: a büntető törvényekbe ütközik. A dolog haszontulajdonosa pedi<: törvényes vagy szerződéses jog nélkül feltétlenül engedni tartozik a dolog tulajdonosának. Azonban a haszontulajdonnak a dolog tulajdonábóli kiválása csak ideiglenesen történhetik meg (ez az intézkedés szüntette meg az ősiségi jogi birtokot) és ez az ideiglenes kiválás sem érintheti a tulajdonjog egységét: mert a dolog tulajdonát (valódi tulajdon) és a dolog hasznának a tulajdonát (tényleges birtok) elidegeníteni csak együtt lehet és a dolog tulajdonosa eredetileg tulajdonosa (1848. után) a dolog hasznának is, vagy helyesebben: 1838-ban a dolog hasznának a tulajdonosa egyszersmind tulajdonosa lett a dolog tulajdonának is és ez az egység többé józan észszel meg nem bontható. Van tulajdon és létezik a tényleges birtok, mint jog nélküli állapot a tulajdonjog rendelkezése alatt. Világos ezekből, hogy a telekkönyvezés rendén birtokállási