Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 21. szám - A modern bünper ügyfelei a főeljárásban

Erdély részi Jogi Közlöny 21. szám. Országos ügyvédi gyám- ós nyugdíjintézet. E törvényjavaslat szerint országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet állíttatik fel. Az intézetnek nz ügyvédi kamarák ügyvédi lajstromába felvett minden ügyvéd törvénynél fogva tagja. Az intézeti tagság az ügyvédi lajstromba történt jogerős felvétellel kezdődik és az ügyvédi kamarai tagság megszűnésével végződik. A tagok az intézet javára évi járulékok fizetésére vannak kötelezve. Az évi járulék hatvau koronánál kisebb és százhúsz koronánál nagyobb nem lehet. Az intézet az ügyvédi kamarákkal több tekintetben szoros kapcsolatban ugyan, de mégis azoktól különálló és pedig az ország összes gyakorló ügyvédeit felölelő központi szervezetet nyer. Budapest székhelyivel. Ily központi szervezet a kamarák közreműködésének kellő felhasználása mellett a czélnak leginkább felel meg ; mert lehelövé teszi a nyugdíjügynek egységes, egyenlő elvek szerint való intézését és a biztosabb alapokra fektetett valószínűségi számításokat a. nélkül, hogy az intézet sokszoros adminisztratív munkával és költségekkel terheltetnék meg. E szervezetet a javaslat a kötelező tagság elve alapján az ügyvédi kar autonómiájának keretében valósítja meg akként, hogy az intézetet az ügyvédi kamarákkal és ezek törrényes autonómiájának érintése nélkül kellő összl angba hozza. A kötelező tagság elve abban nyer kifejezést, ho^y minden ügyvéd, aki az ország bármely ügyvédi kamarájának ügyvédi lajstromába jogorejüleg felvétetett, mindaddig, amig valamelvik kamarának tagja, már a törvénynél fogva tagja az intézetnek is, anélkül, hogy ehhez az intézettel vagy akár csak a saját kamarájával szemben tőle külön belépő nyilatkozat kívántatnék meg. Ehhez képest az intézeti tagság teljesen összeesik a kamarai tagsággal és pedig ugy, hogy az intézeti tagság a kamarai tagságnak szükségszerű, törvényes folyománya. A megokolás a következőket mondja: a kötelező intézeti tagság a vele járó kötelező hozzájárulásokkal kétségtelenül oly terhe lesz az ügyvédségnek, mely az ügyvédi gyakorlatot megnehezíti s amennyiben e hozzájárulások pontos fizetéséhez szigorú szankciót is füz a javaslat, nevezetesen a nem fizető tagnak az ügyvédek lajstromából való törlését rendeli el, ezzel a javaslattal az ügyvédi gyakorlatra nézve az ügyvédi rendtartásban foglalt előfeltételeken felül egy ujabb előfeltételt is állapit meg. Ez a szigorítása az ügyvédi gyakorlatnak, amelyet különösen az intézet matematikai alapjainak szilárdsága tesz szükségessé, nemcsak szemben az ügyvédi karnak általánosan panaszolt tulnépedsedésével, de tekintettel az ügyvédi hivatásnak közbizalmat feltételező természetére is, nem szorul bővebb indokolásra. A jogvédelem érdeke épen nem szenved sérelmet az által, hogy az ügyvédi karból kizáratnak egyes tagok, akik hibájukból még az ily csekély összegben megszabott intézeti jutalékot sem tudják vagy akarják megfizetni. Az ügyvédi karnak megterhelése pedig amint említve volt, távolról sem oly jelentékeny, hogy az ügyvédi hivatás függetlensége tekintetéből aggályt kelthetne. Az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetnek szervezeti különállása abban jut kifejezésre, hogy az intézetnek- saját, külön képviselő és cselekvő szervei vannak. Az intézet szerveiül a javaslat más egyesületek s különösen a részvénytársaságok és szövetkezetek mintájára az intézeti közgyűlést, az igazgatóságot, a felügyelő-bizottságot és ezenfelül az intézet tisztviselőit állapítja meg. Mindezek a szervek az ügyvédi kar kebeléből alakulnak, amennyiben tagjai kivétel nélkül csak intézeti tagok lehetnek s megalakításukra is az egész ügyvédi karnak- van befolyása, amennyiben részint közvetlenül az intézeti közgyűlés tagjainak megválasztása utján, részint közvetve az intézeti közgyűlést illető választás utján jönnek létre. Ami az intézetnek az ügyvédi kamarához való viszonyát illeti, a javaslat az intézetet akként létesiti, hogy annak ugy létrejöveteiében, mint működésében a kamarák közreműködésének tág kör jut, anélkül, hogy ez a kamarák törvényes autonóm hatáskörét csorbítaná, sőt ellenkezőleg ezt jelentékenyen bővíti. A kamarát illeti meg a javaslat szerint az a jog, hoxy méltánylást érdemlő esetekben fizetni nem tudó tagjait saját költségvetése terhére az intézeti járulékok fizetése alól felmenthesse és hogy végső esetekben a törvényes maximális határidőben nem fizető tagot az ügyvédi lajstromból törölje. Ellátás járt a következő személyeknek: 1. Magának az intézeti tagnak munkaképtelensége esetében; y. Az elhalt intézeti tag hátragyott családtagjainak (özvegyének', volt nejének és gyermekeinek.). Az intézeti tagot magát megillető ellátás tisztán rokkantsági ellátás; csak munkaképtelenség esetében, vagyis oly esetben jár a tagnak, midőn az ügyvédség gyakorlatára betegség vagy testi fogyatkozás miatt tartósan vagy végképpen képtelen és ez az ügyvédi kamarának az ügyvédi lajstromból való törlést vagy az ügyvédség gyakorlatától való felfüggesztést kimondó jogerŐ3 határozatával van konstatálva. A matematikai táblázatok szerint az az ügyvéd, a ki 25 éves korában lett a gyám- és nyugdíjintézet tagja és a ki 6 > korona járulékot fizet, munkaképtelenség esetén 311) koronányi ellátást kap, ha meghal családtagjait évi 620 korona ellátási összeg illeti meg. A családtagok évi ellátási összege, ha az intézeti tag saját ellátásáról lemond, évi 880 korona. Az ellátási dijak fordított arányban állanak az újonnan belépett tag éveinek számával. A 80 koronányi járulékot fizeti") és 25 éves korában belépi") tag munkaképtelensége esetén a maga részére 41-1 kor. ellátást, halála esetén családja 826 koronát kap. Ez az összeg 1172 koronára nagyobbodik, ha az intézeti tag saját ellátásáról családja részére lemond. A 100 korona évi járulékkal megterhelt tag, ha 25 éves korában lépett be a nyugdíjintézet tagjai közé, a maga részére munkaképtelensége esetére 516 koronát, halála esetén családja részére 10>)2 koronát kap, La pedig saját ellátásáról a családja, részére lemondott, 1464 koronát. Ezek az összege1; évi 120 korona járuléknál így alakulnak 62(), 12lO és 1760. X 9 modern bfinper ügyfelei a M\MÉm. [rta : fttzél Béla dr. kir. törvényszéki bíró. Hogy az eljárás eme fejezetében a közvádló vádjától már el nem állhat, abból következik, hogy a főtárgyaiásnak alapját nem a közvádló vádirata, hanem a bíróságnak a főtárgyalás megnyitása iránt hozott határozata képezi, mihez képest a közvádló a vádat a', itélöbiróság előtt köteles képviselni. A bíróság azonban ítélkezésénél a vádban jelzett cselekményre és abban gyanúsított személyek!c van korlátozva, ellenben semmiképen sincs kötve a tárgyalást megnyitó határozattal a cselekmény jogi minősítésében.1 A vádlottnak elitélése azonban más mint a tárgyalást megnyitó végzésben jelzett törvényszakasz alapján, nem történhetik anélkül, hogy a vádlott előbb a megváltozott jogi szempontra figyelmeztetve lett és neki védekezésre alkalom nyújtatott volna. Ugyanannak kell történnie, ha csak a tárgyalás folyamán merülnek fel a bűnösséget súlyosító körülmények. Ezen határozmányok a vádlott részére nagyon fontosak, mivel különben a vádlott valamely büntette miatt elítélhető lenne, anélkül, hogy megelőzőleg tudná, hogy cselekménye ezen törvényhely alá vonható. A bíróság indítvány folytán is. avagy hivatalból elnapolja a főtárgyalást, feltéve, hogy ez a megváltozott tényállás következtében a felek valamelyikének" kellő előkészüléséhez szükségesnek mutatkozik. A főtárgyalás folyamán előkerült uj bűncselekmény a közvádló indítványára és a vádlott hozzájárulásával ugyanazon Ítélkezés tárgyává tehető, ha az újonnan vád tárgyává tett cselekmény nem bűntettnek mutatkozik, avagy a bíróság hatáskörét tűi nem haladja. Ez a rendelkezés mindkét fél jogával számol. Fia az osztrák jog hasonló szabályait tekintjük, ugy találjuk, hogy ezek hasonlithallanul kedvezőtlenebbek a védelemre nézve. A bizonyító eljárás befejeztével következnek a felek előadásai. Ennél megkülönböztetendö az esküdtbirósági eljárás a nem esküdtbiróságitól. Az utóbbinál a védbeszédeknek minden figyelembe veendő kérdésekre ki keil terjeszkedniük, habár a különválasztást nem látom megengedhetlennek: ezt az elnöknek, vagy a törvényszéknek kellene elrendelni, idevágó indítványokat sem volna s/.abad. mint meg nem engedetteket, visszautasítani. Ha több közvádló, vagy védő működik, úgy mindnyájan jogosítva vannak beszédet mondani, mikoris a közös feladatnak több együttműködő szereplő személy közti felosztása mindegyik beszéd terjedelmére mérvadó. Minden félnek, illetve képviselőjének, csak két záróbeszédhez van joga, először a közvádló beszél, utána a mellékvádló, azután a vádlott; ha a közvádló válaszol, ugy a vádlottnak joga van a viszonválaszra. őt illeti az utolsó szó. Ha védő beszélt helyette, még ez esetben is megkérdezendő tőle, hogy mi mondani valója van a védelmére. Sterglein, a jeles német kriminalista, a törvény (257. §) ama szavaiból, hogy: az államügyészségnek joga ván válaszolni, azt következteti — habár helytelenül — hogy a védelem minden uabb állítására a közvádló újból válaszolhat, még csak ahoz sem véli kötni,, hogy a bíróság állapítsa meg, vájjon forog-e fenn ujabb állítás. A törvény azonban adja az utolsó szót. Ha Stergleinnek'2 igaza volna, akkor ar 1 V. ü. Hugó Mavcr, That und RechUt'rage, 18«0, 182. 1. és ugyanattól Die Mitwirkung dér Partéién. 4* 1.. Fuchs. Anhlage u. Antragsdelikt. is:;;.