Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 18. szám - A magyar Hamletekről

72. Jogesetek JTára. 17 szám. megvédésére, s ezzel a feleket közösen illető termés biztosítására szolgáló olyan utasításként van megszabva, melynek, mint akármel ; más a szerződésben adott utasításnak (lekaszálás, bevetés, betakarítás stb.) elmulasztásához a szerződés 7 pontjában csupán az esetleg annak folytán a termésben előálló kár megtérítésének kötelezettsége van jogi következményként fűzve. Kétségtelen tehát, hogy midőn a felebbezési bíróság a kerítés elkészítésére vonatkozó szerződési utasítást, felperes javára kikötött munka elvállalásnak tekintette, melynek teljesítését nyilván az optkv. 919. §-a értelmében követelhetőnek tartotta, ezt a téves minősítést csak a felek szerződése vonatkozó rendelkezéseinek félreismerésével eszközölte; s alperest a kerítés 200 korona értékének megfizetésében vagy a kerítés elkészítésének a teljesítésében anyagjogi szabály helytelen alkalmazásával marasztalta el. A szerződési megállapodásoknak helyes alkalmazásával tehát (1893. XVIII. t.-cz. 203.) felperest a kerítés értékének megtérítése iránti keresetével e helyütt el kellett utasítani. Felperes túlnyomó részben pervesztes lévén, a perköltség kölcsönös megszüntetése az 1893. XXIII. t.-cz. 110. §-a szerint indokolt. Egyebekben a perköltség viselése s a képviseleti költség megállapítása tárgyában tett rendelkezés alapját, az utóbb felhívott törvényezikk 204, 168. és 108. §-aiban találja. 1908. évi április hó 7-ik napján. Az engedményesnek az engedményező ellen esak akkor van megtérítési igénye, ha az engedményezett követeléssel terhelt valamennyi jelzálog nem nyújthatott kielégítést s ha a követelés az adós egyéb vagyonából sem volt, az engedményes hibája nélkül, behajtható. 1908. G. 313. szám. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla ítélt : Felperes által beadott felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ád; s felperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy alpereseknek 8 nap alatt 14 kor. felülvizsgálati költséget fizessen. Indokok. A megállapított tényállás szerint felperes is s alperesek is és mások megvették L. D.-nének olyan ingatlanait, melyek árvatári kölcsönnel voltak terhelve: s az árvatár árveréssel szorítván a kölcsön visszafizetésére jelzálog adósait is, alperesek az árvatár követelését magukhoz váltották, azután ők szorították árveréssel felperest, mint jelzálogadóst fizetésre; s most már felperes fizetvén ki alperesek kérdéses követelését, a követelést felperes magának engedni ényeztette; de ezt a föadóstól behajtani nem tudván, e perrel alperesektől kármentesítést követel. Felperes most felülvizsgálati kérelmében azt vitatja: hogy alpereseket az Optkv. 1397. és 1398. §-a alapján a követelt kármentesítési összegben el kellett volna marasztalni azért, mert felperes akkor, midőn az engedmény ellenértékét alpereseknek megküldötte, a telekkönyveket megtekintette s akkor még azt látta, hogy az engedményezendő követelés azokon az ingatlanokon is jelzálogilag biztosítva volt, melyeket alperesek és vevőtársaik vettek meg; joggal feltételezhette tehát felperes, hogy mivel az ellenértéket a telekkönyvnek megtekintése után csakhamar megküldte, hogy ettől az időponttól az engedmény kiadásáig változás a telekkönyvekben beállani nem fog; alperesek azonban eközben a maguk és vevőtársaik ingatlanáról a kereseti követelés zálogjogát töröltették. Ezek alapján felperes azt vitatja, hogy keresetével való elutasítása, az optk. 1397. és 1398. §-aiban kifejezett jogszabályok megsértésével történt. Ámde a panasz az emiitett tartalommal arra, hogy annak alapján a felhívott szakaszokban foglalt s az engedményező felelősségét illető jogszabályok megsértése megállapítható legyen, egyáltalán alkalmatlan. Abból ugyanis, hogy a vonatkozó telekjegyzőkönyvek megtekintése és az engedmény kiadásának ideje között az a változás történt, hogy az engedményezők a jelzálogot csökkentették, magában véve az Optkv. 1397. 1398. §-ai alapján való felelősséget az engedményezők ellenében meg nem állapítja. E törvényszakaszok szerint ugyanis az engedményezőknek és pedig csak a kapott ellenérték erejéig való felelőssége, még akkor is, ha az engedményezett jelzálogos követelésnek jelzálogilag biztosított volta mellett, az engedményezők felelőssége bármi okból kérdés alá is jöhetne, csak akkor áll be: ha az engedményes az engedményezett követelést az adóstól, vagy a jelzálogból be nem hajthatja; nem pedig akkor is, ha az engedményező a jelzálogot bármikor és bármely okból csupán csökkentette. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy alperesek, mint a jelzálog! követelésnek megszerzői, a megszerzett zálogos követelés és annak zálogfedezete felett szabadon rendelkeztek, mindaddig, amíg azt felperesnek nem engedményezték, addig az időpontig a jelzálog fedezetet részben elejteni s főleg saját ingatlanaikról a zálogjogot törültetni jogukban állott; s mivel a zálogfedezet teljes fentartása tekintetében alpereseket felperes irányában semmiféle kötelezettség nem terhelte: felperes c részben valamely jogi kötelezettségnek terhére való megsértéséről nem is beszélhet. Alperesek kötelezettsége tehát csak a felperesre való engedményezés tényleges megtörténtének időpontjától kezdve jöhet tekintetbe; más szóval, döntő csak az lehet: vájjon felperekövetelése ugy is abban az alakban s azokkal a jelzálogokkal, a hogy s amely alakulatban és amely jelzálogokkal alperes k azt felperesnek engedményezték, behajtható vagy behajthat;,'lan-e? s vájjon ily alakulatban az engedményezett követelés behajthatósága tekintetében felperes a telekkönyvnek megtekintéséből kellő tájékozást nyerhetett-e V Azon az alapon tehát, hogy alperesek az engedményezési tárgyalások folyama alatt, de az engedményezés befejezése előtt, időközben a jelzálogot csökkentették, a felülvizsgálati kérelem az optk. 1397. és 1398. §-ai alapján nem lehet sikeres. A felülvizsgálati kérelemben megnyilatkozó az a felperesi felfogás pedig, hogy felperes épen abból a jelzálogból Jett volna jogosítva, s ténylog is abból akart kielégítést szerezni, melylyel alperesek, a fedezeti jelzálogot csökkentették: az engedménvezönck mint ilyennek felelőssége szempontjából szintén tarthatatla n. Mert az Optkv. 1397. Í398. §-aiból ily alapon az engedményező felelőssége megállapítást nyilvánvalóan nem nyerhet. Az engedményesnek ugyanis, az említett törvényszakaszok szerint nem akkor van az engedményes ellen megtérítési igénye, ha az engedményes épen csak abból a jelzálogbót nem kapott kielégítést, amelyből ő akart, hanem a törvény helyes felfogása ^szerint csak akkor, ha az engedményezett követeléssel terhelt valamennyi jelzálog nem nyújthatott kielégítést s ha a követelés az adós egyéb vagyonából sem volt az engedményes hibája nélkül behajtható. Ezek szerint felperes említett felülvizsgálati panasza a felebbezési biróság ítéletének megváltoztatását nem eredményezheti. A fVlebbezési biróság ítéletéből kivehető, hogy az engedményezett követelés jelzálogilag biztosítva volt; továbbá, hogy a követelésnek némely jelzlogokrói törlése után még oly jelzálogok is maradtak, melyekből felperes kielégítést nem keresett. Minthogy pedig a felebbezési biróság Ítéletében nincs az megállapiLva, hogy a még fedezetül szolgált jelzálogokból felperes kielégítést nem nyerhetett és nem nyerhet; s hogy e jelzálogokat nem maga hocsátotta ki; s ennek meg nem állapithatása miatt felperes felülvizsgálati panaszszal nem élt; minthogy másrészt a felebbezési biróság épen azt állapította meg s panasz amiatt sincs, hogy alperesek az engedményezéshez kifejezett felelősséget sem a jelzálogokra tekintet nélkül általában, sem különösen a csökkentett jelzálogok tekintetében, nem vállaltak: nyilvánvaló, hogy felperest az alsófoku bíróságok az engedményező alperesek ellen az Optkv. 1397. és 1398. §-a alapján támasztott megtérítési igényével, jogszabálysértés nélkül,, sőt az emiitett törvényszakaszok helyes alkalmazásával utasították cl; valamint nyilvánvaló az is, hogy az elutasítás helyiségére épen semmi kihatása sem lehet a felülvizsgálati tárgyaláson felperes képviselője részéről hangsúlyozott és figyelembe venni kért annak a körülménynek, hogy az engedményező alperesek az engedményezés küszöbén, tehát felperes kijátszását czélozva törülték egyes jelzálogokról a követelést és hogy ezt rosszhiszemüleg tették. Mert míg az nincs kimutatva, hogy az engedményezett követelés a még meglevő valamennyi jelzálogban behajthatatlan, ami pedig fentiek szerint e perben kimutatva nincs : addig még az optkv. 1294. és 1295. §-aiban kifejezett anyagjogi szabályok szerint és alapján sem lehet az engedményező ellen a megtérítési igényt jogszerűen megalapítani. A felebbezési biróság ítélete ellen használt felperesi felülvizsgálati kérelem ezek szerint sikertelen lévén s annak a kir. ítélőtábla alperesek válasziratának megfelelően helyet nem adván : . a válasziratban előadottak s igy abban az elévülés tekintetében [ felhozottak is, külön méltatást nem igényelnek. A felülvizsgálati költség viselése kérdésében s a képviseleti költség iránt tett rendelkezés alapját az 1893. XVIII. t.-cz 204., 168. és 108. §-aiban találja. 1908. márczius hó 23. napján.