Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 3. szám - A jó telekkönyvek biztosítékai

I. évfolyam. 3. szám. Kolozsvár. 1Í)0*». január 5. ERDELYRESZI3061 KÖZLÖNY A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK HATAROZATTARÁVAL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK HIVATALOS LAPJA. FŐMUNKATÁRSAK: Dr. Tólh György, Kusztrích Ján s. Ítélőtáblai tanácsjegyzők. SZERKESZTŐ ES KIAUU : Dr. Papp József ügyvéd, ü. kamarai titkár. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KOLOZSVÁR, Deák Ferencz-utcza 12. sz. Megjelen minden vasárnapon. ELŐFIZETÉSI I>IJ: Egész évre 16 Kor. Félévre •. . 8 Kor. Negyedévié 4 Kor. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez, Előfizetések s hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendők. TARTALOMJEGYZÉK: A jó telekkönyvek biztosítékai. IV. Irta: Fekete Gábor táblai elnök. — A kir. járásbíróság Ítéletében a fömagánvádló megnyugodott. Irta: Torol; Árpád. -- Az egy évi birtok kérdése a rövid útu (sommás) birtokperekben. Irta: dr. Pordea Gyula. — Az 1S71. VIII. t.-cz.-re vonatkozó elvi jelentőségű határozatok. » KÜLÖNFÉLÉK. A kolozsvári és marosvásárhelyi kir, Ítélőtáblák elintézett ügyet HIRDETÉSEK. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. ítélőtábláktól. A jó telekkönyvek biztosítékai. Irta: Fekete Gábor kir. táblai elnök. IV. A telekkönyvi betétek szerkesztéséről szóló törvénytervezet, az előkészítő szaktanáeskozmány és jogászegyleti értekezések mind elismertek, hogy a telekkönyvek a tényleges birtokállapotoknak nem felelvén meg. javítást igényelnek. Elismerték, hogy ezen javítás, ugy a telekkönyvi hitel, mint a közönség jogos erdekei szempontjából sürgősen szükséges. Hangoztattak, hogy a javításnak nem csak arra kell irányozva lenni, hogy a telekkön vv és a tényleges birtokállapot közötti összhang helyreállitlassék s a telekkönyv az adókataszterrel megegyezővé tétessek, hanem hogy ezen összhang állandó fenntartása is biztosittassék. A betétszerkesztés egyik főczéljául tehát ezen összhang létesítése, másik főczéljául pedig ennek állandó fenntartása tüzetett ki. Ezen utóbbi föczél elérésére a javaslat szerint azon rendelkezés szolgált volna, hogy a pénzügyi hatóság az adóköteles .-/.emélyre nézve a változást csak akkor vezesse be a nyilvántartásába, midőn az ingatlan tulajdonjogát a telekkönyvi hatóság az nj tulajdonosra már jogérvényesen bekebelezte. E mellett behozatott volna az ellenjegyzési és kérvényi kényszer oly módon, hogy a pénzügyi hatóság birtokváltozások esetén a jogszerző ÍSSeást a telekkönyvi bejegyzés kérelmezésére pénzbirság terhe n ti1 ,ett utasítsa. A szakértekezlet elvileg a közjegyzői kényszer mellett foglalt ugyan állási, de aztán viszonyainkra utalással csak a hitelesítési kenvszert ajánlotta, oly hozzáadással, hogy 2000 koronán alóli értéknél a hitelesítéssel a községi elöljáróságot is megbizandónak véli. Körjegyzők 400 korona értékig a beadványokat megszerkeszthetnek. Az 1884. és 1885. évi jogászegyleti értekezleteken is hangsnlvoztatott a telekkönyvek hitelességének fenntartását biztosító intézkedések szüksége. Dr. Csillag Gyula a polgári magánjog dologi részének eodilikátiója előtt anyagi rendelkezéseket nem óhajt. Pártolja a hitelesítési kényszert mint minimumot s a fennforgó viszonyokra tekintettel bár nem szívesen hozzájárul ahoz, hogy 200 koronán alóli értéknél a községi és körjegyzőknek megadassék a hitelesítési jog, de azon módosítással, hogy a hitelesítéshez még két írástudó tanú aláírása is megkivántassék. A beadványi kényszert nem pártolja, beadványok szerkesztésére községi és körjegyzőket nem hatalmazna fel. A telekkönyv és kataszter közötti összhang fenntartására az Ausztriában már akkor elfogadott eljárást ajánlja, hogy a kataszter havonként értesítse a telekkönyvi hatóságot azokról a birtokváltozásokról, a melyekre vonatkozóan hozz^ a telekkönyvi bekebelezést, illetőleg értesítés még nem érkezett. A telekkönyvi hatóság a kérés beadása tekintetében mulasztásban levő felet, ezen értesítés alapján felhívja, hogy a tulajdon jogának bekebelezése iránt 30 nap alatt, bírság terhe mellett folyamodjék. Káplány Géza az okmány és beadványi kényszert az öszszes dologi jogokra óhajtotta kiterjeszteni. Nézete szerint az okmány felvételére felhatalmaztathatnék, bizonyos napoknak e czélra kijelölése mellett, a telekkönyvi bíró és felhatalmaztatnék a kir. közjegyző, valamint együttesen két ügyvéd vagy egy ügyvéd és két Írástudó tanú: kis községekben vagy olyan nagyközségbé$K ji hol még ügyvéd nincs, a községi jegyző. Az okiratot bekebelezés végett kötelezve lennének Lirság terhe alatt bemutatni. Dr. Iml'xntj Konrád szükségesnek tartja, hogy a betétek ugy szerkesztessenek, hogy a tényleges birtokáÚapotnak lehetőén hü képét nyújtsák, hogy behozassék a kötelező hagyatéki eljárás és a közjegyzői kényszer. A súlyt arra fekteti, hogy a beadványi kényszerrel az okirati kényszer összeköttessék és pedig a közokirati kényszer, mert a kívánt eredmény, hogy t. i. a telekkönvvi betétek a tényleges birtokállapottal összhangban tartassanak, esak igy lesz elérhető. Csak az esetben lehet remélleni azt, hogy az okiratok a törvényes kívánalmaknak meg fognak felelni s azok alapján a bejegyzések el is fognak rendeltetni és csak igy lehel biztosan feltételezni, hogy a telekkönyvi bejegyzés iránti kérvények be is fognak adatni. A javaslatban az aláírás hitelesítési kényszer ellen egyedüli akadályul felhozott azon körülményre nézve, hogy a kir. közjegyzők száma csekély, megjegyezte, hogy ez az akadály természetszerűen fennforog a közjegyzői okiratkényszer ellenében is, de nem látja be ezen akadály elhárításának a nehézségeit, mert ha a közjegyzői hatáskör kitágittatik. akkor minden telekkönyvi hatóság székhelyén közjegyzői állások szervezhetők és akkor nem lehet alapos panasz az ingatlanra vonatkozó jogügyletek megkötésének a nehézségeiről, ha a felek a telekkönvvi hatóság székhelyén, a hová a telekkönyvi állapot felőli biztos tájékozásszerzés végett ugy is be kell menniök. a közjegyzőt feltalálhatják s előtte a jogügyletet megköthetik. Utal arra, hogy a javaslat hivatkozik a legműveltebb államok törvényeire, melyek a telekkönyvi és a tényleges birtokállapot közötti összhang fenntartásának biztosítása végett kénvszer eszközöket alkalmaznak és megjegyzi, hogy ez igaz, de nemcsak a beadványi és átírási kényszer tekintetében, mint azt a javaslat teszi, hanem abban az irányban is, hogy az átírási kényszer alkalmazása a tőle várt eredménynyel is járjon, ezt pedig csak ugy lehet remélni, ha a beadványi kényszer közokirati kényszerrel köttetik össze, mert habár nem barátja a rohamos újításnak s csak olyat kiván, a melyre a talaj elő van készítve, de nem érthet egyet egy olyan egyoldalú és részleges újításokkal, a