Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1907 / 2. szám - Az egyenes-adóreform és az ügyvédek

8. .Jogesetek 'Iára Amidőn tehát a felebbezési biróság a törvényes korlátok áthágását tényként megállapította, nyilvánvaló, hogy a lent kifejezetteknél fogva alaptalanul panaszolja alperes, hogy a felebbezési biróság Ítélete, az optk. 862., 1294., 1295;; 1805., 1306. §§-aiban kifejezett anyagjogi szabályokat sérti; s a kérdés ' -akis az lehet, vájjon a Felebbezési biróság a tényállást helyesen állapitotta-e meg? A felebbezési biróság tényállásként megállapította ugyan azt, hogy alperes a törmeléket általában két csatornán, az udvar felöl bocsátotta le, ennnek elhordására mintegy 40, oldalt bezárt szekeret alkalmazott, hogy a téglát lebocsátás előtt a vakolattól megtisztították, a törmeléket és a bontás alá vett falakat 4 napszámossal öntöztették, a kiknek e czélra a felperes által oda kölcsönzött kézi fecskendő és megfelelő számú kanna állott rendelkezésére: de tényként megállapította azt is, hogy alperes munkásai, időnként megszegve az alperes által kiadott rendelkezést, s mellőzve a két udvari zárt csatorna használatát, a törmeléket az utcza felé szórták ki, ott lapátoltak lel. még pedig száraz, le nem locsolt állapotban a szekerekre, s általában, hogy a bontás alatt oly nagy volt a por, hogy a miatt a felperes szomszédos üzleti helyiségében való tartózkodás tűrhetetlenné vált. Ennek a megállapított tényállásnak és a szakértőként meghallgatott Gs. L. épitő mesternek a véleménye alapján jutott a felebbezési biróság arra az eredményre, hogy alperest az optk. 1295. §-a alapján kártérítési költség terheli, mert sokkal nagyobb fokú óvó és ellenőrző intézkedést kellett volna megtennie, mint a milyeneket megtett: különösen nagyobb munkaerőt és vízmennyiséget kellett volna felhasználnia az öntözésnél, a törmelék megbontásánál, összegyűjtésénél és leeresztésénél; nagyobb óvatosságot kellett volna kifejtenie a menyezet megbontásánál, a munkások ellenőrzésénél, s a menyezetet fedő feltöltést is előzetesen eltakarítania és öntözni kellett volna. A felebbezési biróság a ténymegállapításának alapul szolgáló bizonyítékokat, a tanúvallomásokat és a szakértői véleményt, az 1898. évi XVIII. t.-cz. 64. §-a értelmében szabadon mérlegelhette ; ténymegállapításaiban kifejezésre jutott meggyőződésének okait, a per összes körülményeinek mérlegelésével előadta ; eleget tett tehát az 1898. évi XVIII. t.-cz. 64. ij-áhan előirt indokolási kötelezettségének is; s hogy e tekintetben a felebbezési biróság valamely jogszabályt sértett volna meg, alperesnek kimutatnia nem sikerüli. Hizonyitékul az 18(58: LIV t.-cz. 155. és az 1893. évi XVIII. t.-cz. 13. §-a éltelmében bizonyított tényekből vont ok- I szerű következtetést is felhasználhatott, következtetései a helyes ! gondolkodás szabályainak megfelelelők, iratellenesség s a tény- [ megállapítások között ellentét nincs, ilyeneket a kir. ítélőtábla nem talál. Alaptalan ezeknél fogva alperesnek a ténymegállapítás ellen, az 1893. évi XVIII. t.-cz. 64. §ának megsértése miatt az i alapon emelt támadása, hogy a felebbezési biróság a ténymegállapításnál a per összes körülményeit nem mérlegelte, hogy a ténymegállapításokat iratellenesen és egymásnak ellentmondóan eszközölte; ugy az a panasza is, hogy a bizonyítottnak vett tényekből a felebbezési biróság által következtetés utján alperes terhére vétkesség nem lett volna megállapítható. A felebbezési biróság az 1893. évi XVIII. t.-cz. 64. §-a értelmében a fél által ajánlott bizonyítást elmellőzheti, csak az öt erre inditó okot tartozik előadni. A felebbezési bíróság Ítéletének indokolásában előadta azokat az okokat, melyeknél fogva az alperes által a felebbezési tárgyaláson ajánlott tanú bizonyítást mellőzte, csak jogával élt tehát, midőn az alperes által ajánlott azt a bizonyítást, mely iléletént'k indokolásában kifejlettek szerint mar megalkotott, és a fentebb kifejtettek s az 1893. évi XVIII. t.-cz. 197. és 185. §§-ai szerint felülvizsgálat alá nem is vonható meggyőződését meg nem másította volna, — elmellözte. Ezért a felebbezési biróság az alperes által ajánlott lanubizonyitás elmellözésével sem sértett jogszabályt, hanem jogszabályt olyan téren alkalmazott, a mely téren azt belátása szerint alkalmazhatta. Alperesnek erre vonatkozó panasza tehát a törvényes alapot nélkülözi. Az 1893. évi XVIII. t.-cz. 94. §-a értelmében a biróság egyetlen szakértőt alkalmazhat akkor is, ha a felek több szak- ! értő meghallgatását kérték. Alperesnek a miatt emelt panasza tehát, hogy a felebbezési biróság egyedül Cs. L. szakértőt hallgatta meg, az alperes által ajánlott F. A. szakértőként való meghallgatását pedig elmellözte, az alapot szintén nélkülözi, mert a felebbezési biróság azzal, hogy egyetlen szakértő meghallgatásával megelégedett, jogszabályi nem sértett. . • Xines olyan jogszabály, mely eltiltana a polgári per birajal attól, hogy a mennyiben a polgári per elbírálása végeit ez szükségesnek jelentkezik, elbírálja azt a kérdési is. vájjon valamely kihágás tényálladéka fenforog-e V A polgári biróság csak a kihágásra megállapított büntetést nem szabhatja ki hatáskör hiányában. Sőt az 1893. évi XVIII. t.-cz. 44. §-ának abból a rendelkezéséből, hogy a biróság abban az esetben, ha a polgári per eldöntése oly körülményektől függ. melyeknek megállapítása valamely közigazgatási hatóság vagy büntető biróság döntésének is tárgyát képezik, a per eldöntését csak felfüggesztheti, de a felfüggesztést elrendelni nem köteles, alperesnek ebben a kérdésben elfoglalt álláspontjával ellenkezően epen az következik, hogy a felebbezési biróság azt. vájjon alperes ellen az épitési szabályrendelet 73. §-ának megszegése miatt lett-e kihágási eljárás folyamatba téve, s ha igen, ennek mi lett az eredménye, vizsgálni nem tartozott. Alperesnek állott érdekeben kimutatni, hogy a kihágási ügy birája, a perben kérdéses por okozás alapján alperes ellen, az épitési szabályrendelet 73. §-ának áthágása miatt tényleg eljárt és miként Ítélkezett, s csak akkor lehetett volna elbírálni azt a kérdést, hogy a büntető bírónak jogerős ítélete a polgári per birájára nézve mennyiben lehetne iránytadó V Olyan jogszabály azonban nincs, melynél fogva felperes első sorbaíi a kihágási bíróságnál tartozott volna fellépni. A felebbezési biróság ítéletében elfoglalt álláspontjából kitetszőleg, az 1868. LIV. t.-cz. 152. §-ának megfelelően, alperes vétkességét megállapító tények tekintetében, bizonyításra kötelezettnek felperest tekintette s a fent kifejtettek szerint, jogszabály megsértése nélkül, a felperes által előterjesztett bizonyítékok alapján állapította meg az alperes vétkességét megállapító ténykörülményeket, s következtetését a vétkességre nézve ezekből vonta. Minden alap nélkül való tehát alperes által az 1868. LIV, t.-cz. 152. §-ának megsértése miatt emelt panasz is. Kzeknélfogva alperes minden irányban alaptalan felülvizsgálati kérelme, sikerre nem vezethetett. 1907. deczember 3-án. Végreliajlási jogból. Bérbeadót megállapított bérkövetelése erejéig a törvényes zálogjog: az L,X. t.-c. H2. §-a értelmében, kivéve harsak a dolog a bérló birtokába törvény által tiltott módon jutott, arra való tekintet nélkül illeti meg, vájjon a kérdéses dolou a bérlő tulajdonát képezi-e. 3691/1907. polg. szám. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla, a fővárosi kereskedelmi hitelintézet s társainak I'. János és neje elleni végrehajtási ügyében végzett : A kir. ítélőtábla, az elsőbíróság végzését helybenhagyja : indokai alapján és azért : mert S. L. bérbeadót megállapitott bérkövetelése erejéig a törvényes zálogjog az 1881. LX. t.-c 72. §-a értelmében, kivéve hacsak a dolog a bérlő birtokába törvény által tiltott módon jutott, arra való tekintet nélkül illeti meg, vájjon a kérdéses varrógép a bérlő tulajdonát képezi-e ? a felfolyamodó tehát, aki nem is állítja, hogy a kérdéses varrógép, a végrehajtást szenvedő bérlő birtokába törvény által tiltott módon jutott, S. Lázár ellenében azt. hogy a kérdéses varrógép, igénykeresete folytán, a foglalás alul fel lett oldva, sikerrel ellen nem vetheti, azért sem, mert a varrógép vételára, nem foglalás utján szerzett zálogjog alapján, hanem törvényes zálogjog alapján lett S. Lázár részére sorozva. 1907. évi deczember hó 4-ik napján. í