Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 17. szám - Ujrafelvétel sajtóperben

17. szám. Erdély részi Jo^i Közlöii.v 141. közgyűlést tart, ez alkalommal tárgyalni fogják dr. .Messinger Simon kartársunknak a kamara választmánya által egyhangiilag elfogadott következő indítványát: A közgyűlés kívánatosnak ^artja, hogy a vasárnapi munkaszünetet a törvényhozás az ügyvédi és közjegyzői irodákra nézve kötelezőleg szabályozza. Kzeu törvényhozási szabályozással egyidejűleg a községi és közjegyzők magánmunkálatainak teljes megszüntetése kercsztülvicndö. Ezek megtörténtéig is a közgyűlés ezen kamara területén a vasárnapi munkaszünetet az ügyvédi kar saját elhatározásából ínegvalósitandónak tartja és a jelenleg az ügyvédség terén e tekintetben mutatkozó hiány orvoslása végett az Ü. R. 21. 4?-ának 7. pontja .'•lapján határozatikig kimondja és a kamara tagjaitól elvárja, hogy személyzetüknek ezentúl teljes vasárnapi munkaszünetet engedélyeznek. Oly irodákban, melyekben egynél több alkalmazott van, felváltva egy-egy alkalmazott teljesíthet vasárnap délelőtt szolgálatot. Elodázhatlan sürgős munkák teljesítése ezéljából az alkalmazottak (ügyvédjelöltek. írnokok, gépírók stb.) vasárnapra is behívhatok, de ily esetekben külön jutalmazásban részesitendők, melynek legalább a fizetésükből egy napra eső összegnek kétszeresére kell rúgnia. A közgyűlés minden, ezen rendelkezéssel ellen való cselekvést a kari tekintély megsértésének tekinti. Az ügyvédek szaporodása 1887-től 1907-íg, tehál az utolsó 20 évben az ügyvédek száma 1177-el emelkedett az egész területén. Ez az emelkedés különösen az utolsó 4 évben volt jelentékeny, midőn állandóan évenként több mini 200-zal szaporodott az ügyvédek száma. Szaporodás főképen Budapesten történt, ahol az utolsó években állandóan 120—130-al szaMU-odott az ügyvédek száma. Miután pedig a legutóbbi években különösen a budapesti ügyvédi kamaránál az ügyvédjelöltek száma is jelentékenyen emelkedett, valószínű, hogy az ügyvédek szaporodása a legközelebbi jövőben még nagyobb mérveket fog ölteni. A mult évben is a budapesti ügyvédi vizsgált) bizottság előtt 349. a marosvásárhelyi ügyvédi vizsgáló bizottságnál 59 ügyvéd nyert oklevelet. Valóban itt az ideje tehát annak, hogy a társadalom és a törvényhozás vállvetve elkövessen mindent . /.én egészségtelen produkeziő meggátlására. \ postatakarékpénztár! könyvek átruházásáról. A postatakarékpénztárt betéti könyv áiruhuzását szabályozó 1885. évi IX. t.-cz. 17. §>-a a betéti könyv átruházását az átruházónak a postatakarékpénztárhoz intézett bejelentéséhez köti és igy ezen értékpapír forgalomképességét nagyon is megakadályozza. A kir. Curia 9402/907. sz. ítéletével ezt a szigorú rendelkezést most szabadelvű magyarázatban részesítette s ez által igen sok nehézségnek a jövő szempontjából útját állja. A Curia ugyanis kimondotta, hogy a törvény ezen fent hivatkozott rendelkezése tulajdonképen csak belkezelési szabály és nem zárja ki azt. hogy harmadik személy vagyonátruházási ez alapon bejelenlés nélkül is érvényesíthesse tulajdonjogát az átruházott takarékpénztári könyvre. Ily esetben tehát a bejelentést jogerős ítélet pótolja. A Curia és az ügyvédek. A m. kii ( HÍM konkrét esetben kimondotta, hogy az ügyvéd ugyan nem tartozik fele pénzét kamatoztatni, de a pénz kiadása iránti panasz beadása napjától a visszatartott pénzösszeg után törvényes kamat Ítélendő meg az ügyvéddel szemben. Lemondás az ügyvédi dijakról és költségekről. Abban a kérdésben, hogy az ügyvédi dijak és költségekről bizonyos feltételek melletti lemondás érvényességéhez kell-e okirat. — még mindig nem egyöntetű a kir. Curia joggyakorlata. Amig ugyanis a IV. polgári tanács 1906. deezember 14-én 146lj905. sz. a. kimondotta, hogy az irásbafoglalás érvényességi kellék akkor is, ha az ügyvéd dijának és időveszteségének kárpótlásáról saját felével szemben lemond, addig a VI11. polgári tanácsnak 1906. decz. 13-án 8253|905. sz. a. hozotl 15. számú elvi jelentőségű határozatában kimondotta, hogy hasonló megállapodás irásbafoglalása nélkül is érvényes, mert az ügyvédi rendtartás 54. §-a, mely szerint a dij iránti előleges egyezkedés érvényességéhez okirat szükséges, ez az okirati kényszert nem az ügyfélre, hanem az ügyvédre tekintettel írja elő. A kir. Curia V. polgári tanáesa ugyanezen kérdésben 1907. június 7-én 6411906. sz. a. kimondotta, hogy az ügyvédi dij iránti megállapodás irásbafoglalása nem szükséges oly esetben, amikor az állandóan alkalmazott ügyvéd meghatározott évi fizetésért vállal állandó alkalmazást bizonyos ügyvédi teendők ellátására. Látjuk tehát, hogy felsőbíróságunk ítéletei is nélkülözik még egyes esetekben az egyöntetűséget s hogy Ítéletek hozatalánál annál fokozottabb gond volna fordítandó a jogegységre, mennél szűkebbre szorul a kir. Curia hatásköre a polgári ítélkezésben. 4S 193*, §• A végrehajtási törrény rendelkezései csapén a bp. $93. §. alapján elrendelt biztositáú végrehajtás foganatosítása lilén használható per orvosi a tokra iiézre alkalmazandó/,-. Szám: 256—1902. II. A bp. 439. utolsó bekezdése szerint a végrehajtási eljárásról szóló törvény rendelkezései csupán a biztosítási végrehajtás foganatosítása ellen használható perorvoslatokra nézve alkalmazandók, ellenben a biztosítási végrehajtást elrendelő végzés ellen a bp. 378. §. 1. bekezdése szerint pedig végzés ellen ha azt a törvény ki nem zárja, csak egyfokú felfolyamodás használható s a Bp. 274. §. 1. bekezdése szerint a kir. Ítélőtáblának másodfokban hozott végzése ellen felfolyamodásnak nincs heJve: minélfogva I. G. sértettnek a kir. ítélőtábla II. fokban hozott végzése ellen beadott felfolyamodását mint a törvényben kizártatt a bp. 379. §. 3. bekezdése értelmében vissza kelleti utasítani. (Curia: 1902. január hó 24. — 179—902. B.) Bp. 5T2. §. Szán.: 2789-1906. U. Yé(jzés: A felfolyamodás a B. I\ 379. §-a 4-ík bekezdése értelmében elutasittatik. Indokok . A 8. T. 33. §-a rendelkezése szerint minden cikkért, mely valamely lapban megjelenik, ha a szerző felelősségre nem vonható, a 30. §. értelmében megnevezett felelős személvek is felelősséggel tartoznak. 45 A kiszabott 20 napi fogházbüntetést a kir. itélö tábla is helybenhagyandónak találta, a további rendelkezést pedig azért változtatta meg, mert a Bp. 462. § 4. bekezdésében foglalt rendelkezésből világosan folyik, hogy az előbbi Ítéletben meghatározott enyhébb büntetéssel a mostani súlyosabb büntetés nem vehető kitöltöttnek, mert a beszámításnak ..arányosnak" kell lennie és mert a ..kiáltott" büntetés alatt csak szabadságvesztés büntetés, de nem pénzbüntetés értendő s a btkv. rendelkezéseivel ellenkezik az, hogy fogházbüntetés pénzbüntetéssel, teliái súlyosabb büntetés enyhébbel kitöltöttnek vetessék. Az ítélet szerint lefizetett 100 K. pénzbüntetés visszakövetelése iránti jog L. Mórné vádlott javára megállapítandó volt, mert az ujrafelvétel folytán hatályon kivül helyezett Ítéletben megszabott büntetés már alappal nem bír, a semmiség jogkövetkezményeként az előbbi állapot volt helyreállítandó. L. Mórné: a Bp. 384. §. 11. p. és 385. §. 2. p. alapján senműségi panasszal élt. C) A senműségi panaszt elutasította, mert közvádló a királyi törvényszék Ítélete ellen a büntetés kiszabása tekintetében vádlott terhére felebbezéssel élt, minél fogva a Bp. 387. §. harmadik bekezdése értelmében joga volt a kir ítélőtáblának a vádlott büntetése kiszabásánál a kir. törvényszék részéről elkövetett törvénysértő intézkedést a vádlott hátrányára megváltoztatni s ilv módon annak büntetését súlyosbítani. 1905. VIII/29-én—8019/906. Bp, 4SO. 5$. Szám: 148—1896. II. Több elitélt vádlott közül az egyes vádlottak csupán annak a külön-külön megállapítandó eljárási költségnek Biinváfli eljárásból. XII.