Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 17. szám - A modern bűnper ügyfelei a főeljárásban

I. évfolyam. it. szám. {Kolozsvár, 11J0S. április 19. ERDÉLYRÉ5ZI ]0BI KÖZLÖfl Y A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK HATÁROZATTÁRÁVAL. A KOLOZSVÁRI. MAROSVÁSÁRHELYI. BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK HIVATALOS LAPJA. FŐMUNKATÁRSAK: I>r. Tóth György, Kusztrich János, Ítélőtáblai tanácsjegyzők. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ : Dr. Papp József ügyvéd, ü. kamarai titkár. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KOLOZSVÁR, Deák Fercncz-utcza 42. sz. Megjeleli minden vasárnapon. ELŐFIZETÉSI I>IJ : Xegvedévre 4 Kor. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez, Előtizetések s hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendők. TARTALOMJEGYZÉK : A mádéra bühper ügyfelei a főeljaráSban. Irta : Atzél Béla dr. kir. törvényszéki biró! — Ljjrafelvétél sajtóperben. Irta : Dr. Biró Balázs, kolozsvári ügyvéd. KÜLÖNFÉLÉK. A kolozsvári és marosvásárhelyi kir. ítélőtáblák elintézett ügyei. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. X fl mim bíinper ügyfelei a főBljárosbon. Irta: Rtzél Béla dr. kir. törvényszéki biró. A főtárgyalás megnyitása után ugyanazon bevezetési cselekmények jönnek elő, mint az itélö bíróságnál, a mihez csak az esküdtek megesketése járul hozzá, miután a vádlott az általános kérdésekre kihallgattatott. A járásbíróság előtti főtárgyalás sokkal egyszerűbben megy végbe, mint az itélő- vagv esküdtbiróságnái. A tárgyalás a vád előadásával kezdődik. De mivel vádirat nincs, a biró tartja a vádlottnak elébe, hogy mivel van vádolva, s ily módún a vádlottnak esetleg meghatalmazottjának kihallgatásával a bizonyító eljárás már kezdetét vette. A tárgyalás vezetése minden bíróságnál az elnöklő birót illeti meg, mely jog a bizonyítási eljárásnál különösen nagyjelentőségű. Ez a fejezet, helyes felfogás szerint nemcsak a főtárgyalásnak, hanem az egész eljárásnak központját kell hogy képezze. Az elölülőnek kell a bizonyítás felvételt vezetnie, a vádlottakat, tanukat és szakértőket kihallgatnia, ő van felhatalmazva felek indítványa nélkül is az eljárás alatt saját belátása szerint nj tanukat és szakértőket megidézni, valamint nj véleményeket bekövetelni vagy más bizonyító eszközöket beszereztetni, a bírósággal és a felekkel szemlét felvétetni, vagy ebez a bíróságnak egy tagját kirendelni, aki erről jelentést tenni köteles. Az elnöknek ezen a francia perjogból átvett prápendesáló állása által, természetesen mind a többi részes a perben, csak másodsorban jöhetnek figyelembe. Ezt az álláspontot foglalja el a törvény is következetesen, ami az idevágó több törvényhelyből is látható. így a 249. §. a fontos kérdési jogra nézve azt mondja, hogy: az elnökön kívül a törvényszék többi tagja, a vádló, a vádlott és a magánfél, valamint ennek kéj)viselője jogositvák — miután az elnöktől szót nyertek — kérdéseket intézni. Az elnöknek joga van a tárgyhoz nem illő kérdéseket visszautasítani. Ebez járni még, hogy a felek és képviselőik az elnök fegyelmi hatalma alatt állanak. A vádlottnak egy időre vagy a tárgyalás egész tartamára való eltávolítása a teremből csakis a törvényszék határozata folytán történhetik meg. ha a vádiolt az elnök előzetes megintése és arra történt figyelmeztetés titán, hogy az ülésteremből ki fog vezettetni, mégis a tárgyalást helytelen és illetlen viselkedésével zavarni meg nem szűnik. Hasonlóképen az ügyfelekre és képviselőikre, valamint tanukra és szakértökre fegyelmi büntetések csak a törvényszék által szabhatok ki, mely határozatok ellen jogorvoslatnak helye sincs. Ha azonban a védő, a magánvádló avagy magánfél képviselője a fegyelmi büntetés után is még az illetlen viseletet tovább folytatják, ugy az elnök tőlük a szót megvonhatja és a felet más képviselő választására hívhatja fel, szükség eseten a vádlott részére más védőt hivatalból kinevezhet.1 Az elnök és a törvényszék eme messze terjedő fegyelmi jogának — melyet sok személy ellen alkalmazhat — másik oldalán áll a törvényszéknek csaknem tehetetlensége a közvádló túlkapásaival és helytelenségeivel szemben; fegyelmi jogának hiányában csakis a közvádfó felettes hatoságához hivatalból intézendő panaszszal fordulhat.2 Ez határozottan az iigyfélegyenlőségnek megsértése, ami az ügyészségnek hatósági jellege által nem eléggé látszik indokoltnak. A bizonyító eljárásnak egyes tényei formailag egyenlő módon történnek minden számításba jövő bíróságnál. Mégis — eltekintve a bizonyitásfelvétel körétől — szükséges lesz az itélőbiróságnak, ha a bűnösség kimondása az esküdtekre van bízva, oly bizonyító eszközöket előterjeszteni, melyek különben elhagyhatók lettek volna ; az esküdtbíróság előtt való bizonyítás felvételének a tárgyalás alá kerülő bűnesetek fontosságára való tekintettel kiváló j)ontossággal kell hogy keresztiilvezettcssék. A vádlott kihallgatását a vád tartalmára, az elnök eszközli. A vádlott nem szorítható ugyan a hozzá intézett kérdésekre adandó válaszokra, de eme jogára nem figyelmeztetik és a felelet megtagadásának még az a következménye, hogy az elnök a vádlottnak az előző eljárásban felvei l vallomásai felolvastathatja. Ez a kihallgatás, mely a gyakorlatban nem ritkán arra használtatik, hogy az elnöknek szellemi felsöbbsége és ügyessége a vádlottal szemben kitűnjék, — a fötárgyalásnak a legnagyobb hátránya. Már annyi sokat és jót írtak és beszéltek eme elnöki kihallgatásról,3 hogy uj érveket ellene felhozni nem lehet, de nem is szükséges. A vádlott a hajdani special inqusition alakjában lényeges és lényegtelen körülményekre bőven kihallgattatik és hogy válaszolása hihetetlennek tűnjék feb ellentmondásokba kevertetik. Javulás e téren nem is igen érhető el addig, amig az elnöki állásokra jelesebb képzettségű, modern kriminalisták nem alkalmaztatnak. A vádlott kihallgatását követi a tanuk és szakértők kihallgatása az elnök által megállapított sorrendben. Kívánatos volna, hogy mindig csak tárgyi szempontok lennének irányadók a bizo1 Terhelő körülmények mellett a törvényszék indítványára a másodfokú bíróság; a vétkes fél képviselőjét, ha ez nem ügvvéd. 6 hónapig terjedhető időre a feleknek büntető ügyekben való képviseletétől HtiltIialja. Ha az ügvvéd. ngy a törvényszék az ügyet átteszi az illetőnek fegyelmi Igatóságához, nicly ettől a védői jogot bünügvekben >zintén annyi időre megvonhatja. (Ulö perrendts 2.'í6. §.) 2 S. Mayer, Comm. I. 127. 132, 700. 1. és II. k. 111. 1. azon nézetének ad kifejezést, hogy az elnöknek szükség esetén a közvádló ellen is van joga fegyelmi eszközöket alkalmazni, ami a törvénynek keletkezési törtenetéből levezethető. Ellentétes véleményben van M. Foydmann. Handbtieh der Vertbeidigung, 71. és 72. lapok, aki az elnök és törvényszék fegyelmi jogát a közvádlóra kiterjeszthetönek nem tartja. » V. ö. piaser, Über die Vernehnmug des Angeklagten und der (ieugen in der llauptyeibandlung, Orchiv des Criminalrechtes 1851.71. és Qü. 1. Fllmann. Österr. Straprocess, 544. 1. Rulf, Die Praxis. 50.'. S. Mayer, Comm. I. K. 211. 1. rTeinze, Stntfprbcessnale Erősterimgen, 30. I.