Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1907 / 2. szám - Az egyenes-adóreform és az ügyvédek

2. szúin. •Jogesetek Túra 7. Büntetőjogból. A vizsgálóbírónak a lefoglalást elrendelő végzése ellen felfol.vamodásnak van helye, mig előterjesztéssel a vizsgálóbírónak a lefoglalás elrendelésével összefüggő valamely intézkedése ellen lehet élni. Sz.: 2438—1907. II. A kolozsvári kir. ítélőtábla csalás és okirathamisitás bűntettével gyanúsított G. J. József és társai elleni ügyben végzett: A félfolyamodás visszautasittatik. Indokok : A Bp. 378. ,ss'. értelmében végzés ellen egyfokú felfolyamodásnak van helye, ha est a törvény kifejezetten ki nem zárja. A lefoglalás elrendeléséről rendelkező 177. §. 3-ik bekezdése értelmében pedig a járásbíróság és a vizsgálóbíró intézkedései ellen a vádtanácsnál, a rendőri hatóság intézkedése ellen pedig az ügyben illetékes elsőfokú bíróságnál tehető előterjesztés. A hivatkozót! kel törvényszakasz egybevetéséből nyilvánvaló, hogy a vizsgálóbírónak a lefoglalást elrendelő végzése ellenfélfolyamodásnak van helye, mig előterjesztéssel a vizsgálóbírónak a lefoglalás elrendelésével összefüggő valamely intézkedése ellen lehet élni. Minthogy pedig K. Mór kifejezetten a vizsgálóbirónak a lefoglalást rendelő végzése ellen élt előterjesztéssel, — ez az előterjesztés, melynek folytán a vádtanács a vizsgálóbiróság végzését felülbírálta, felfolyamodásnak volt tekintendő, s minthogy a vádtanácsnak ezen végzése nem tartozik azok közé a végzések közé, amelyek ellen a Bp. 378. §. második bekezdése értelmében további felfolyamodás használható, — a felfolyamodást, a B. p. 370. §. 3-ik bekezdése értelmében visszautasítani kellett. 1907. évi szept. hó 10-én. Jogesetek marosvásárhelyi kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető ; Kusztrich János, táblai tanácsjegyző. Kötelmi jogból. Az en adásvevési szerződés, mely csak azért létesíttetett, hogy arra szolgáljon, miszerint az eladott ingatlan eladó hitelezői részére kielégítésül ne vétethessék igénybe, ha a telekkönyvi bekebelezés foganatosíttatott is, mint színlelt szerződés érvénytelen s a telekkönyvi eredeti állapot visszaállítandó. 7392—1906. P. szám. A magyar királyi Curia B. János (Keizer) felperesnek B. Cz. (Kirion) alperes ellen, tulajdonjog törlése és jár. iránt, az erzsébelvárosi kir. törvényszék előtt folyamatba tett perében itélt : A kir. Curia, mindkét alsóbbfokn bíróság ítéletét megváltoztatja, a kir. közjegyző által, 1902. évi október hó 4. napján kelt közjegyzői okiratba foglalt szerződést színleltnek és érvénytelennek mondja ki s az ennek alapján a radnóti 6. számú telekjegyzőkönyvben felvett ingatlanokra B. 11. alatt B. Kirion javára bekebelezett tulajdonjog törlését s ugyanazokra az ingatlanokra a tulajdonjognak B. Juon (Keizer) javára bekebelezését elrendeli. A perköltséget peresfelek között kölcsönösen megszünteti. Indokok. M. János, B. György, S. János tanuk bizonyítják, mikép peresfelek megállapodása az volt, hogy az idézett szerződés, amelyet a felperes, a rendelkező részben megjélölt ingatlanai iránt létesített, csak arra szolgáljon, hogy a felperes ellen bírói uton követelési támasztott Sz. Mihaila és Sz. Mihailáné F. Veronika netán megítélendő követelésükre kielégítést ne kaphassanak. Ebből a tényállásból s abból a körülményből, hogy ugy a fentebb megnevezett, valamint a per folyta alatt kihallgatott többi tanú vallomásával bizonyítva van az is, hogy a szóban forgó szerződés, bár annak alapján a telekkönyvi bejegyzés megtörtént, az tényleg foganatosítva még sem lett, nyilvánvaló, hogy sem a felperesnek akarata nem irányult arra, hogy a per tárgyát tevő ingatlanok tulajdonjogát alperesre átruházza, sem az alperes akarate nem lehetett az, hogy ezt a tulajdonjogot megszerezze. Ezekre tekintettel, a rendelkező részben idézett szerződést színleltnek és érvénytelennek kimondani s a telekkönyvi bejegyzésekre a fentebbi módon rendelkezni kellett. A perköltség peresfelek között azért szüntettetett meg, mert a perre főleg a felperes eljárása szolgáltatott okot. 1907. október 29. Aki jogával jogszerű korlátok között él, az abból másra háruló kárért, kártérítéssel nem tartozik. A felehbezési bíróság az 1893. évi XYIII. t.-cz. 64. g-a értelmében a fél által ajánlott bizonyítást elmellőzheti, esak az őt erre indító okokat tartozik előadni. Az 1S93. évi XVIII. t.-ez. 91. §-a értelmében a bíróság egyetlen szakértőt alkalmazhat akkor is, ha a felek több szakértő meghallgatását kérték. Xines olyan jogszabály, mely eltiltaná — a polgári per bíráját attól, hogy a mennyiben a polgári per elbírálása végett cz szükségesnek jelentkezik, elbírálja azt a kérdést is, vájjon valamely kihágás tényálladéka fenforog-e ? A polgári bíróság esak a kihágásra megállapított büntetést nem szabhatja ki hatáskör hiányában. 1907. G. 131/2 szám. A királyi Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság, L. György felperesnek, F. V. alperes ellen, 1000 korona s jár. iránt, a marosvásárhelyi kir. járásbíróság előtt folyamatba tett sommás perében, alperesnek felülvizsgálati kérelme folytán itélt. A kir. ítélőtábla, alperes felülvizsgálati kérelmének helyt nem ad; végrehajtás terhével kötelezi alperest, hogy felperesnek felülvizsgálati költséget fizessen. Indokok. Helyesen indult ki a felehbezési biróság abból, hogy az optk. 1305. §-a szerint az, aki jogával a törvényes korlátok közt él, az ennek következtében másnak okozott kárért nem felelős ugyan; de hogy alperes, midőn házát lebontatta az optk. 302. és 364. §-aira tekintettel a tulajdonjogából folyó jogosítványokat csak azok között a korlátok között gyakorolhatta, amely korlátokat a közjó fentartása és előmozdítása végett a törvény vagy törvényes alakban meghozott jogszabályok megszabnak. Helyesen indult ki a felehbezési biróság abból is, hogy ezeket a törvényes korlátokat, a jelenleg kérdéses házlebontás tekintetéből, Marosvásárhely szab. kir. város törvényhatósága által törvényes hatáskörében hozott építési szabályrendelet 73. §-a állapítja meg, akkép, hogy az épület lebontásánál, a falakat és a törmeléket, a por felszállásának megakadályozása végett kellő módon öntözni kell, a törmelék a földszintre csak minden oldalról elzárt csatornán át bocsátható le; s a törmelék, ha ezt a lebontás színhelyén fel nem használnák, a lehullást meggátló szekereken szállítandó el. A felehbezési biróság ezekből folyóan, abban a kérdésben : vájjon alperest a házának lebontása alkalmával okozott por kellemetlenségei folytán szomszédjaira hárult, vagyoni kár miatt általában kártérítési kötelezettség terhelheti-e? helyesen foglalta el azt az álláspontot, hogy alperes felelőssége megállapítandó, amennyiben bizonyítást nyer az. hogy alperes, illetőleg a részére és nevében a megbízásából eljáró építőmester s építő munkások a kérdéses szabályrendelet intézkedéseit meg nem tartották, s ha a por keletkezésének a lehető legkisebb mértékre szorításához szükséges intézkedéseket alperes s megbízottjai mind meg nem tették; mert erre az esetre alperest, az általa megtartandó szabályok megszegése miatt vétkesség s ez alapon az opitk. 1294. és 1295. §§-ai szerint kártérítési kötelezettség terheli. Megfelel ez az álláspont az opitk. 1305. és 1306. §-aiban kifejezett annak a jogszabálynak is, hogy aki jogával jogszerű korlátok között él, az abból másra háruló kárért kártérítéssel nem tartozik; mert e jogszabályból is folyik annak ellenkezője, t. i. az. hogy aki a jogszerű korlátokat áthágja, ebből folyólag kártérítéssel tartozik.