Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1907 / 2. szám - Az egyenes-adóreform és az ügyvédek

6. Jogesetek Tára 2 szám. vizsgálat tárgyát, inert e felett dönteni, a perben hatáskörrel biró királyi törvényszék mint felebbezési biróság lesz hivatott. Nem lehet kétség az iránt sem, hogy a biztosítási végrehajtás „feltétlenül marasztaló elsöbirósági Ítélet alapján" van kérve, mert az ítéletnek az az intézkedése, hogy alperes a vonatkozó betéti könyv átadása ellenében köteles fizetni, az Ítéletet feltételesen marasztalóvá (rendes eljárásban eskü alkalmazása) nem teszi, mert a fennforgó esetben a végrehajtási jog nem feltételes, hanem csak viszonkötelezettségtöl függ. (Végrehajtási törvény 9. §.) A veszély valószínűsége a biztosítási végrehajtás elrendelése iránti kérvény első példányához csatolt közokirattal van igazolva, mert elengendö, ha az adós ellen a kielégítési végrehajtás előzően el van rendelve, amitől számítva, hosszabb idő el nem leli. Nem szükséges a foganatosítást is igazolni. Ennek a közokiratnak egyszerű tagadása az 1868 évi LIV. t.-c. 165. §-ának rendelkezésére tekintettel, figyelembe nem jöhet. A biztosítási végrehajtás a végrehajtási törvény 223. íj. végtétele alapján még sem volt elrendelhető, mert a "végrehajtási törvénynek az általános határozatok között helyet foglaló s •A biztosítási végrehajtás elrendelhetésénél is alkalmazandó 9. §-a szerint, ha a végrehajtási jog valamely viszontkötelezettségtől függ, annak beálltát a végrehajtató tartozik igazolni, amennyiben az a bírósági iratok által igazolva nincsen — ennek pedig nem tett eleget. Kétségtelen, hogy a betéti könyvnek az ítéletben rendelt átadása csak a fizetéssel szemben való kötelezettségre vonatkoztatható, de még a biztosítási végrehajtás elrendelhetésének feltételéül is. a bemutatás az alábbiakra tekintettel, nem volt mellőzhető. Ez a bemutatása végrehajtás foganatosításának idejére nem tartható fenn. Az a körülmény ugyanis, hogy a végrehajtató a tárgyalás folyamán a vonatkozó betétkönyvet felmutatta, a végrehajtási jog feltételének igazolásául nem szolgálhat, mert a biztosítási végrehajtási kérvény beadása idejében azt újból be kellelt volna mutatni a bíróságnak azért, hogy megállapítható legyen, mikép a hetétkönyv a biztosítási végrehajtási kérés beadása idejében is még valóban a hitelező felperes birtokában van-e? A hitelezi")! minőség megállapithatása szempontjából ez a körülmény fontos kérdést képez, mert az értékpapirok közé tartozó takarékpénztári könyvecskében betétül jelzett összeg, mini követelés, csak a papir alapján érvényesíthető. A biztosítási végrehajtást kérőt, aki a tábla feloldó végzésében foglalt meghagyás dacára sem tett eleget viszont kötelezettségének : a sikertelen eljárással felmerült költségeknek az ellenfél részére való megfizetésére kérelem folytán kötelezni kellett. 1907, november 6. Alidon az örökös csak az örökölt hagyaték erejéig" köteleztetett fizetésre anélkül, hogy az örökölt hagyaték értéke magában.az ítéletben megállapittatott volna, a végrehajtás csak az értékmegállapitás igazolása ntán rendelhető el. Szám: 4089/1907. í. Végzés. A királyi Ítélőtábla az elsőbiróság végzését helybenhagyja. Indokok : Midőn az örökös csak az örökölt hagyaték erejéig köteleztetett fizetésre anélkül, hogy az örökölt hagyaték értéke magában az ítéletben megállapittatott volna s a végrehajtás nem oly tárgyakra kéretik, melyek a hagyatékból szállottak át az örökösre : ez esetben a végrehajtás elrendeléséhez szükséges, hogy az örökölt hagyaték értéke vagy a végrehajtás kéréssel egyidejűleg közokirattal igazoltassék, vagy az 1881. évi LX. t.-c. 15. §-ában előirthez hasonló módon bírói határozattal megállapittassék. Miután végrehajtató a hagyaték értékének ily igazolása nélkül kérte az örökös ellen a végrehajtást, az elsőbiróság elutasító végzése ez okból s ezenfelül felhozott saját indokaiból helybenhagyandó volt. 1907. évi november hó 6-án. Polgári Törvénykezési eljárásból. A tüzetesen megjelölt kiviteltől eltekintve, a perenkivüli ügyekben a másodfokú birói hatáskört az 1868: L.IV. t.-cz. 3. g-a és az 1890. XXV. t.-cz. 1. §-» értelmében a királyi táblák gyakorolják. Szám: 4076/1907. 1. A kir. tábla dr. R. Mór végrehajtónak K. János végrehajtási szenvedő ellen 21 K 80 íill. iránt; a Kolozsvár városi kir. járásbíróság előtt folyamatba tett végrehajtási ügyét, a végrehajtatnak felfolyamodása folytán tartotl zárf ülésében vizsgáiul alá. vévén, következő végzést hozott. A királyi ítélőtábla az elsőbiróság végzésének azt a részét, mellyel a kielégítési végrehajtást 3 korona 40 fillér töke, 6(1 I. költség erejéig elrendelte, megváltoztatja: I'. .1. végrehajtót ez iránti kérelmével ezúttal elutasítja; a végzésnek pedig azt a részét amellyel 6 korona kérési költség állapíttatott meg, a végrehajtási törvény 34. §-a s az 1881: 59. t.-cz. 39. §. o) pontja alapján hivatalból megsemmisíti. Az elöljáróságot egyúttal utasítja arra, hogy hivja fel a felfolyamodói arra, hogy záros határidőben nyilatkozzék aziránt, hogy az 1899. tm. 93/2. sz. a. végzés ellen beadott s a kolozsvári kir. törvényszék felebbezési tanácsa által tévesen elintézett felfolyamodását a netán változott viszonyokra is tekintettel fonta rtj a-é ? Amennyiben a felfolyamodó a kitűzött határidőben nem nyilatkoznék, felfolyamodásától elállottnak fog tekintetni. Indokok . P. .1. bírósági végrehajtó 1905. június 5-én benyújtott kérvényében kérte, hogy a végrehajtó a végrehajtói dijaknak végrehajtás terhe mellett leendő megfizetésére köteleztessék. Mikor ez a kérelem előterjesztetett, akkor már a Nagyvárad városi kir. járásbíróság megkereste volt a Kolozsvár városi járásbíróságot arra is, hogy az előbb látozottan elrendelt végrehajtást korlátozás nélkül folytassa, így ekkor már ez az ügy a végrehajtási ügyek módjára lett volna kezelendő. (I. Ü. Sz 35. §. végtétele.) Az elsőbiróság azonban mint Fm. ügyet intézte el a kérvényt olykép, hogy a végrehajtót kötelezte, mikép a végrehajtónak 3 kor. 40 fillért 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizessen s a kolozsvári kir. törvényszék, mint felebbezési biróság szintén a fenti végzés ellen beadott felfolyamodásl szintén mint fm. ügyet intézte el, holott nem a fizetésmeghagyás iránti kérelem visszautasításáról volt szó, amikor a felfolyamodás felett az 18É3 XIX. t.-cz. 4. §. végtétéle szerint a kir. törvényszéknek kell határoznia. A S. T. a peres ügyekben való sommás eljárást szabályozza és tüzetesen meghatározza azokat az ügyeket, amelyek ez alá az eljárás alá tartoznak, mint amelyekre vonatkozóan a törvényszékeknek, mint felebbezési bíróságoknak hatásköre kiterjed. Más peres és a tüzetesen megjelölt kivételtől eltekintve, perenkivüli ügyekben a másodfokú birói hatáskört az 1868. LIV. t.-cz. 3. §-a és az 1890. XXV. t.-ez. 1. §-a értelmében a királyi táblák gyakorolják. Az előbb idézett t.-cz. 55. §-a szerint pedig a felebbvitelre nézve megállapított illetőségtől eltérésnek helye nines. Ezek szerint tehát a kolozsvári királyi törvényszék, mint felebbezési bíróságnak L905. E. 132/1. sz. a. hozott végzése hatálytalan lévén : a felfolyamodással megtámadott az az elsöbirósági végzés, melynek alapján a kielégítési végrehajtás elrendeltetett, jogerőre emelkedettnek nem tekinthető. Amennyiben tehát a kielégítési végrehajtás 3 korona 40 fillér végrehajtási dij és 60 f. kérési költség erejéig elrendeltetett, a végzést megváltoztatni, a 6 korona további költség tekintetében azonban a végzést meg kellett semmisíteni, mert ez irányban kérés elő sem volt terjesztve. A fentebbiektől folyik, hogy az elsőbiróság által fm. 93/2. sz. a. hozott végzése ellen beadott felfolyamodás felett a kir. ítélőtáblának kellené határoznia. Tekintettel azonban arra, hogy ez a felfolyamodás több, mint egy éve lett már benyújtva: czélszerünek mutatkozik, hogy a felfolyamodó a' változott viszonyokra tekintettel, megkérdeztessék: fenntartja-é felfolyamodását'? A felfolyamodás sikerre vezetett ugyan, de miután a fenti eredményért nem a végrehajtó okolható, annak a kérelemnek, hogy a felfolyamodás költségeiben a vögrehajtó elmarasztaltassék, helyet adni nem lehetett. 1907. november 13.