Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 15. szám - Felülvizsgálat korlátozása igényperben

15. szám. Jogesetek Tára 59. támasztatik, az 1898: XVIII. t.-cz. 181. §-a értelmében —tekintettel a m. kii-. Curid V. sz. polg. döntvényére is felülvizsgálatnak helye van s a viszontkereset a per főtárgyának a sorsát követi s ebből foiyóan a per Ill-ad fokban ugy a keresetre, mint a viszontkeresetre nézve felül bírálható. (1006. G. 21.) NB. Ez elri megállapodás az 190Z: XVII. t.-cz. rendelkezésére tekintettel továbbra is oly értelemben nyer alkalmazást, jóllehet a járásbirósági hatáskor az örökösödési perekben is 1000 kor. értékig ki van terjesztve. Jogesetek marosvásárhelyi kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Kusztríéh János, táblai tanácsjegyző. Felülvizsgálati eljárásból. Ha az alperes által megszabott vételár megajánlása után alperes és neje az ajánlatot tevővel az adás-vételi szerződés irásha foglalására nézve is megállapodást létesítettek, az ajánlat hallgatag elfogadása jelentkezik, mi által az Optkv. 861., 863. és 1053. §§-ai értelmében szóbelileg kötött adás-vételi szerződés jött létre. Az, hogy a szóbeli megáSIapodás után a szerződést írásba akarták foglalni, a szerződés érvényét nem érinti. 1908. G. szám. A marosvásárbelyi kir. Ítélőtábla miut felülvizsgálati bíróság itélt : A kir. Ítélőtábla felperes válasziratát visszautasítja; alperes felülvizsgálati kérelmének helyet nem ad, s kimondja, t hogy a felülvizsgálati költséget alperes maga viseli. Indokok : Alperes a felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényálltást, a felülvizsgálati kérelem tartalmából kivehetően — csupán a miatt támadja meg, hogy a felebbezési bíróság nem állapította meg, mikép alperes felperes részére közvetítési dijat >ak arra az esetre ígért, ha alperes neje a perben szóban levő ingatlan eladásába beleegyezik. Ez a támadás azonban sikeres nem lehet; mert a megállapítani kivánt feltétel — az alább előadottakra tekintettel — az ügy eldöntésére közömbös, s igy ha a tényállás megtámadott ze jogszabály megsértésével is volna megállapítva, az 1893: XVITI.' 185. §. c) és 197. §-ára tekintettel, az ügy eldöntését nem befolyásolja. A meg nem támadott tényállás szerint ugyanis alperes arra az esetre, ha Brassóban Kut-utczában levő feleségével közös tulajdonát képező házát felperes közvetítésével 40000 koronáért idja, felperesnek 1000 korona közvetítési dijat ígért, s ezt felperes elfogadta. Meg nem támadott tényállásban nyert az is megállapítást, hogy 1907. április 2-án délután — korábbi sikertelen alkudozások után — felperes a venni szándékozó .1. Vilmosnét alperes lakására vitte. J. Vilmosné a kivánt 40000 korona vételárat feltétlenül megígérte, s alperes és neje J. Vilmosnéval megállapodtak, hogy az adás-vételi szerződés irásba foglalása végett Z. J. ügyvédhez mennek. E tényállás szerint tehát az emiitett napon és időben J. Vilmosné az alperes korábbi, de akkor el nem fogadott eladási ajánlatának megfelelő vételi ajánlatot tett; ezt az ajánlatot ugy alperes, mint neje elfogadta. Mert abban, hogy az alperes által megszabott vételár megajánlása után alperes és neje az ajánlatot tevővel az adás-vételi szerződés irásba foglalására nézve is megállapodást létesítettek, az ajánlat hallgatag elfogadása jelentkezik, mi által az Optkv. 861., 863. és 1053. §§-ai értelmében egyfelől J. Vilmosné másfelől alperes és neje között szóbelileg kötött adás-vételi szerződés jött létre. Alperes neje tehát nem csak beleegyezett az eladásba, hanem maga is részt vett a szerződés megkötésében; . s igy ha az alperes nejének beleegyezése a közvetítési díj fizetésének feltétül lett is volna kikötve, minthogy a feltétel teljesedésbe mentnek tekinthető, a feltétel felperes követelését nem érinti. Minthogy pedig a felebbezési bíróság által megállapított tényállásban nincs adat arra, hogy vevő és eladók világosan írásbeli szerződés tételben állapodtak volna meg, az, hogy a szóbeli megállapodás után a szerződést irásba akarták foglalni, a szerződés érvényét nem érinti. Ha a szerződést irásba nem is foglalták, s ha esetleg attól a szerződő felek el is állottak, mindez nem érinti a szerződésnek szóbeli megállapodással történt létrejötte következtében megszületett felperesi jogot és alperesi kötelezettségei. Abból a tényállásból pedig, hogy a vevői felpcnvitte alpereshez, felperes szerezte meg', folyik, hogy az adás-vételi szerződés felperes közvetítésével jött étre. Felperest tehát ugy a felek közötti szerződés alapján, niml az Optkv. 1151. és 1156. §-a értértelmében a kikötött közvetítési dij megilleti. E törvényszakaszokat a felebbezési bíróság helyesen alkalmazta, döntése anyagjogi szabályt nem sért, s a fentebb érinteti jogszabályok alapján megáll. Az az alperesi érvelés, mely szerint a kérdés eldöntésénél nem az Optkv. hanem az 1875." XXXVII. t.-cz. (kereskedelmi törvény) és pedig e törvény 546. §-a lett volna alkalmazandó, nyilvánvalóan téves. Mert a közvetített adás-vételi szerződés nem kereskedelmi ügylet (1875. XXXVII. 258., 259. 260. §.) s tényállítás sínes arra, hogy felperes alkuszi ügyletekkel iparszerüleg foglalkoznék. (1875. XXXVII. 534. §.) E nélkül pedig a fölhívott törvénynek 534. 548. § ában foglalt az alkuszi ügyletekre vonatkozó rendelkezések alkalmazást nem nyerhetnek. Ezek szerint alperes felülvizsgálati panasza minden irányban alaptalan. Felperes válasziratát a felülvizsgálati határidő második felében, tehát az 1893. XVIII. 194. §-ara tekintettel elkésve adván be. azt elfogadni nem lehetett, s azért mint nyilván czéltalan beadványért dij és költség felperesi képviselőt fele irányában sem illeti. A költség viselésére vonatkozó rendelkezés az 1893. XVIII. 204. és 168. §-ain alapul. 1908. évi február hó 26-ik napján. Haszonkölcsön esetén, ha felperes az ingóknak egyik részét elzálogosította és a többit záratlan hagyta, az Optkv. 978. g-ának helyes értelmezése szerint alperes jogosítva volt a haszonkölcsönbe adott tárgyakat a szerződési határidő lejárta előtt is visszavenni. 1907. G. 154|2. szám. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla, mint felülvizsgálati | bíróság itélt : A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad és kimondja, hogy a felülvizsgálati költséget felperes maga viseli. Indokok: Felperesnek a felülvizsgálati kérelemben tett ama kijelentése, hogy a kir. törvényszék egyes kereseti állításokra felajánlott bizonyítékokat mellőzte, figyelmet már általánosságánál fogva nem érdemel, mert felperes nem jelöli meg, hogy melyik állítására felajánlott s melyik bizonyítéknak mellőzését sérelmezi. Ez az általános panasz sulylyal azért sem birhat, mivel a jelen per elbírálására szükséges bizonyítás tényleg foganatosítva van. Minthogy pedig felperes a tényállás ellen más panaszt fel sem hoz: a kir. törvényszék ténymegállapításai sikeresen megtámadottnak nem tekinthetők és ezért az 1893. évi XVIII. t.-cz. 197. §. értelmében e helyütt is irányadók. Felperesnek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság visszavásárlási jog fenforgását tévesen állapította meg, alapos. Mert a felek közt létrejött szerződés tárgyát kétségtelenül ingók (szerszámok és bútorok) képezték; az Optkv. 1070. §. értelmében pedig visszavásárlási jog csak ingatlanokra vonatkozólag kötheti) ki. Ezért a felebbezési bíróság e §-ban előirt anyagjogi szabályt sértette meg, midőn a jelen esetben visszavásárlási jog kikötését állapította meg. Ez a jogi tévedés azonban a felebbezési bíróságnak egyébként helyes döntését nem befolyásolja és a felülvizsgálati kérelmet végeredményében sikeressé nem teszi.