Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)
1908 / 15. szám - Felülvizsgálat korlátozása igényperben
60. Jogesetek Tára. A kir. Ítélőtábla ugyanis, a kir. törvényszék által helyesen felhozott indokokból, a felek között, a kereseti ingókra vonatkozólag létrejött jogügyletet az Optkv. 1053. §-ában körülírt adásvevési szerződésnek minősiti, mely szerződés szerint a felek a vételárt 140 koronában állapitolták meg. Ezt a vételárt alperes mint vevő, a meg nem támadott tényállás szerint ugy egyenlitette ki, hogy felperes helyett 140 korona tartozást kifizetett. A felebbezési bíróságnak még nem támadotl ténymegállapítása szerint felperes a szerződés létrejöttekor az ingókat alperesnek tényleg át nem adta, hanem felek kijelentették, hogy az ingók maradjanak 1907. évi április hó 80-ig felperesnél, ki azokat használhatja. Ezekből a tényekből helyesen vonta Je a kir. törvényszék azt a jogi következtetést, hogy felek közt a vétel szerződésre nézve az Optkv. 319. §. utolsó mondata és 428. §. értelmében átadást pótló kijelentés azaz constitutum possessorium létesült; még pedig, mivel ez utóbbinak joghatályához valamely uj jogviszonynak egyidejű létesítése szükséges, haszonkölcsön szerződés egyidejű megkötésével. Mert ez utóbbinak az Optkv. 971. §. első bekezdésében körülirt összes kellékei, t. i. elhasználhatlan ingóknak meghatározott időre ingyenes használatra való átengedése, jelen esetben fenforognak. Az a körülmény, hogy felperes a haszonkölcsön szerződési idő lejártával 140. koronának alperes részére leendő megfizetése ellenében az ingókat tulajdonul megtarthatja, csak annyit jelent, hogy alperes, mint tulajdonos, a haszonkölcsönbe adott ingók visszakövetelési jogáról 140 korona ellenében lemondott. De ennek a kikötésnek a jelen esetben súlyt tulajdonítani azért nem lehet, mivel felperes nem is állította, hogy alperest a 140 koronával valamikor megkínálta volna. A meg nem támadott tényállás szerint, alperes az ingókat a haszonkölcsön szerződési időtartam lejárta előtt vitte ugyan el, de ezt tenni jogosítva volt és ebből felperes javára semmiféle igény nem származott. Mert a megállapított és meg nem támadott tényállás szerint, felperes az ingóknak' egyik részét elzálogosította és a többit záratlan helyen hagyta. Ily körülmények között az Optkv. 978. §-ának helyes értelmezése szerint alperes jogosítva volt a haszonkölcsönbe adott tárgyakat a szerződési határidő lejárta előtt is visszavenni. Ebből a jogosultságából pedig az is következik, hogy ezután azokat a szerződési haráridő alatt sem volt köteles felperesnek visszaadni, ki nem is állítja, hogy azok a körülmények, melyek alperest a fent id. 978. §. értelmében a tárgyak" elvitelére feljogosították, megváltoztak volna. A szerződési határidő letelte után pedig alperes az ingók kiadását már korlátlan tulajdonosi minőségéből kifolyólag jogosan tagadta meg. Már a fentiekből is önkényt folyik, hogy alperes akkor, mikor az ingókat magához vitte, törvényes jogával élt, eljárása tehát sem jogellenes, sem vétkes nem volt. Enélkül pedig, az Optkv. 1294. 4} értelmében, kártérítési felelősség nem létesül, minélfogva alperesnek kártérítési kötelezettsége sem volt megállapítható. A felülvizsgálati költség viselése s az ügyvédi járandóság megállapítása iránti intézkedés alapját, az 1893. évi XVIII. t.-c. 204. 168. §§. és 1868. évi LIV. t.-cz. 252. §-ában találja. A perben tett beismerés visszautasítható s a bíróság a körülmények szorgos méltatása alapján ítéli meg, hogy az ily beismerés visszavonás által mennyiben veszti el erejét. Ennek megítélése s tényállás megállapítására hivatott felebbezési bíróság- hatásköréhez tartozik. 1908. CT. 19/2. szám. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla mint felülvizsgálati Bíróság felperesnek felülvizsgálati kérelme folytán itélt : A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad ; s kimondja, hogy a felülvizsgálati eljárásban felmerült költséget felperes maga viseli. Indokok : Felperes felülvizsgálati kérvényének tartalma szerint a felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállásnak azt a részét támadja meg, melylyel meg van állapítva, hogy a peres felek között az alperes istálójának építésére vonatkozóan létre15 szám. jött szerződés értelmében felperes köteles volt az építendő uj istálót a régi istalőnál egy méterrel szélesebben építeni s ezt a munkálatot'a kialkudott 1000 korona átalány özszegért elvégezni ; az istálónak egy méterrel történt szélesebbre építése tehát többlet munkát nem képez. Ezt a tényállást felperes azért támadja meg, mer! szerinte annak megállapításánál a felebbezési bíróság alperes jogélisn rését tévesen minősítette jogelismerésnek, s mert az 1893 : XVIII. 60. és 64. §-át sértette meg. Ez a támadás alaptalan. Mert alperesnek az a nyilatkozata, melyre nézve felperes azt vitatja, hogy az alperesnek vissza nem vonható jogelismerését foglalja magában, alperes részéről pusztán csak ténykörülmények valóságának beismerését, nem pedig felperesnek a kereseti követelés valamely részére vonatkozó joga öíismeiését tartalmazza. A felebbezési bíróságnak az az eljárása tehát, mely szeriül az alperes szóban forgó nyilatkozatát visszavonható ténybeli beismerésnek minősítette, helyes, s az az ellen intézett felperesi panasz nem bír alappal. Igaz ugyan, hogy a felebbezési bíróság Ítélete és az iratok szerint alperes (képviselője által) beismerte az első fokú bíróság előtt azt, hogy a szóban forgó istálónak a réginél egy méterrel szélesebbre történt építése az eredeti tervtől eltér; s igaz ugyan az is, hogv az így beismert ténykörülmény bizonyítására nem szorul (189:5: XVIII. 58. §.) léhát valónak tartandó: ámde az idézett törvény 60. §-a értelmében a perben tett beismerés visszavonható, s a bíróság a körülmények szorgos méltatás alapján itéli meg, hogy az ily beismerés visszavonása által menynyiben veszti el erejét. Ennek megítélése a tényállás megállapítására hivatott felebbezési bíróság feladatához tartozik. A felebbezési bíróság pedig a per minden adatánakva beismerő nyilatkozat alapjának, a beismerés körülményeinek gondos mérlegelése és méltatása mellett állapította meg, hogy a beismerés — mint tévedésen alapuló - hatályát vesztette. Hogy a beismerés hatálytalanságának megállapításánál a bivóság rokonság miatt érdekelt tanuk vallomását is figyelem be vette, ezáltal sem az idézett törvény 64. §-át meg nem sértette, sem más eljárási szabályt meg nem sértett. Mert sem a fölhívott tszakasz, sem más eljárási szabály nem tiltja meg azt, hogy a bíróság érdekelt (rokonsági viszonyban levő) tanuk vallomását Qgyelembe vegye. Az érdekeltség •> pedig a felebbezési bíróság mérlegelte, s kimerítően a fölhívotttszakaszoknak megfelelelően indokolta azt a meggyőződésé . hogy miért tartotta az érdekelt tanuk vallomását elfogadhatónak. Az a további panasz, mely szerint a felebbezési bíróság Miklós szakértő ismételt kihallgatásának mellőzésével az 1893 :• XVIII. 64. $-ál sértette meg, szintén nem bír megállható alappal. Mert épen az a törvényszakasz biztosítja a iélebbczési bitóságnak azt a jogot, hogy a bizonyítás fölvételt ismételhesse, vagy az ismétlést mellőzze. A felebbezési bíróság tehát a mellőzésnél ezzel a jogával élt: s a mellőzést kimerítően megindokolván, eljárási szabály megsértéséről, — mely miatt a tényállés az 1893: XVIII. 197.§-a alapján meg volna támadható — nem lehet szó. E szerint felperes eljárási szabály megsértését ki nem mutatta, s ilyet a megtámadott tényállás megállapításánál a kii ítélőtábla sem észlelt, minélfogva a tényállás ellen intézett panasz sikertelen. A felülvizsgálati kérelemben is érvényesített követelésnek az lévén a/, alapja, hogy felperes a szóban forgó istálónak a régi istálónál szélesebbre építésénél az eredeti tervtől és megállapodástól eltérően többletmunkát végzett, s a tényállás szerint az, hogy felperes e munkát, mint többletmunkát végezte^ valótlannak bizonyulván, s felülvizsgálati kérelemben érvény* tett követelésnek alapja hiányzik. A kereset vonatkozó részének elutasítása miatt tehát leiperes anyagjogi szabály megsértése eimén is alaptalanul panaszol. A perköltségnek csak részben való megítélése miatt emelt, panasz sem alapos. Mert felperes részben vesztes. Ily esetben pedig az 1893. XVIII. 110. §-a értelmében a felebbezési bíróságnak joga van a perköltséget egészben vagy részben megítélni, sőt kölcsönösen meg is szüntetni. Midőn a felebbezési bíróság e jogával élt, jogszabályt nem sérthetett. A felülvizsgálati költség viselésére vonatkozó rendelkezés az 1893. XVIII. 204. és 168. §-ain alapul. 1908. évi márczius hó 3-ik napján.
