Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 14. szám - A polgári perrendtartás tervezete és a zugirászat

14. szám. Jogesetek Tára 55. Ha a hagyalók-tárgvaJás során az örökhagyó nevére felvett egyes ingatlanok az 1894: XVI, t.-cz. 70. §-a értelmében az örökösök beleegyezésével nem is jut nekik örökségül, a kir. közjegyző díjátalányát nemcsak a leszállított, hanem az eredeti érték után kell megállapítani. (1ÍK)4. deczember 16. 2653—1902. és 4186—904. 1. sz.) Kllentétctes nézet 1904. KI. 1. F. 11. sz., mely szerint a férj elhalálozása esetében, ha a nő közszerezmény ezimén igényt támaszt s ezt az igényét az örökösök a hagyatéki tárgyalás rendjén elismerik, a kir. közjegyzőt a közszerzeményként kihasított vagyonrész után felülmaradó hagyatéki vagyon értéke ntán illeti csak meg díjazás, mert a kihasított közszerezményi vagyonrész hagyatékot nem képez. A másik esetben pedig a díjazásnál az az irányadó, hogy a másoknak, tehát nem az örökösöknek jutott vagyonrész hagyatéki vagyonnak tekinlhetö-e vagy nem. Kllentétes nézet felmerülése esetén teljes ülésbe viendő a kérdés. Ka. A s/.egcdi kir. Ítélőtábla G sz. polgári döntvényébén kimondotta, begy : örökösödési eljárásban a királyi közjegyzőt az 1894 : XVI. t.-cz. 117. §. szerint megillető díjátalány meghatározásánál a vonatkozó szabályok crtclnében felveti cs megállapított hagyatéki leltárba foglalt összes vagyonnak, illetve a törvény G4. §-a esetében az összes ingatlanoknak leltári" értéke veendő alapul. II. L. a 3G. sz. megállapodást is ! ~ Jogesetek snarosvásárhclyi kir. ííéiőláí>la gyakorlatából. Rovatvezető: Kusztrich János, táblai tanácsjegyző. A dologi jog köréből. % község vagy város az ntezára s köztérre nyiió teleli tnl.ajdonosát üzleti helyiség' nyitásában nem gátolhatja, nem tehet oly intézkedést, még ntezarendőri szempontból sem, mely a telektulajdonost nyilt helyiség nyitásában gátolná. 401—1908; polg. szám. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla K. János és társa felpereseknek Székelyszenterzsébet községnek alperes ellen tulajdonjog kizárólagosságának a megállapítása és jár. iránt folyamatba tett rendes perében itóit : Az elsőfokú bíróság Ítéletének a kerítés lebontására esetleg megfelelő átalakítására, valamint a felperesek háza elé ültetelt fáknak megfelelő karban tartására vonatkozó rendelkezését helybenhagyja, egyebekben pedig ugyanazt az itélettet megváltoztatja, felpereseket — a fent megitélleket meghaladó keresetükkel — elutasítja. Indokok: A felek között nem vitás, de a per egyéb adataiból is megállapítható, hogy a szenterzsébeti 198 helyrajzi számú ingatlan, köztért és közutat képez, tehát oly nyilvános dolog, mely ugy a községbelicknek mlhl " ti ásökrmk~4s~ (általában az .állampolgárainak) közhasználatra szolgál. (Üplkv. 287. §-a.) Az sem vitás a felek között, hogy alperes község képviselőtestülete — 1901. június hó 8-tk napján kelt határozatával — az emiitett köztérnek és közutnak azt a részét, melyre többek között felperesnek belső telke is kirúg, szépészeti és kegyeletes őzéiből befásitani és védkeritésssel ellátni határozta és ezt a határozatot — a birói szemlejegyzőkönyvben körülirt és kitüntetett módon — 1902. év elején olykép foganatosította, hogy ennek következtében a felperesek telkén levő ház két utczai bejáratához (ajtójához) való közlekedést teljesen elzárta, felperesek azonkívül azt is állították, hogy a befásitással a ház szobáinak világosságát is elvették. Ilyen tényállás melbtt felperesek annak birói megállapítását kérték, hogv a kérdéses (204, 205. helyrajzi számú) belső telkükre vonatkozó tulajdonjoguk kizárólagos (értsd szorgalommentes), továbbá azt is" kérték, hogy alperes községet a bíróság tulajdonjoguk kizárólagosságát korlátozó cselekmény megx szüntetéseképen — a kérdéses védkeritésnek oly módon való lebontására, esetleg alakítására és a fáknak oly módon való kiirtására kötelezze, hogy a háznak már emiitett bejáratához (a helyszíni szemlerajz X. és B. betűkkel megjelölt 2 ajtóhoz) a közlekedés akadályozva ne legyen és a ház szobáinak a világossága épségben maradjon. Habár felperesek ezt a keresetüket — mint tulajdonuk szabadságát védő pert (actio negatoria) — tették folyamatba nyilvánvaló, hogy lényegileg nem ilyen keresetet akartak folyamatba tenni és nem is tettek ilyet folyamatba. Mert felperesek keresetéből és egyéb perbeli tényállításaiból nem tűnik ki oly adat, mely arra mutatna, hogy alperes felperesek telkére beható, magát a telket szükitö valamely korlátoló cselekményt követett volna el, a mi a tulaidon szabadságát védő per jogalapjául szolgálhatna: Itt annak a kérdésnek eldöntéséről van szó: mi joga van az utczára köztérre közvetlenül nyíló telek tnlajdonosának az utcza és köztér használása tekintetében és pedig magánjogi és nem ulozarendészeti szempontból V Általában elismert és gyakorolt jog az, hogy az utczára és köztérre fekvő házak tulajdonosai nyilt helyiséget — boltot, korcsmát — szabadon nyithatnak. S e jognak természetszerűen a községnek (városnak) az a kötelezettség felel meg. hogy az utczára s köztérre nyíló telek tulajdonosát üzleti helyiség nyitásában nem gátolhatja, nem tehet oly intézkedést, még ntezarendőri szempontból sem, mely a telektulajdonost nyilt helyiség nyitásában gátolná. Magától értetődő, hogy az iparűzési jogosultság, az e részben fennálló törvények szerint külön megszerzendő, valamint az is, hogy a bolt, korcsma használásának módja, de csakis ez, utczarendészeti alapon hatóságilag szabályozható, ennélfogva felpereseknek a kereseti kérelme, hogy tulajdonjoguk kizárólagosságát (szolgalom mentességét) a biró megállapítsa, nemcsak szükségtelen, hanem tárgytalan is. A kir. Ítélőtábla tehát — az elsőfokú bírósági Ítélet idevágó rendelkezésének megváltoztatása mellett — felpereseknek ezt a kereseti kérelmét elutasította. Annak előrebocsájtása mellett, hogy a kir. Ítélőtábla alperesnek azt az álláspontját, hogy a kereseti igény elbírálása az 1890. évi 1-sö l.-cz. rendelkezéséhez képest — közigazgatási útra tartoznék: magáévá nem teszi, mert a fenforgó esetben a kérdéses köztérnek vagy hözutnak rendeltetésszerű használatát kizáró vagy korlátoló oly alkotásról vagy cselekvésről nincs szó, melynek elbírálása (esetleg megtorlása is) a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. 1908'. évi február hó 28-ik napján. Végrehajtási eljáráshői. Mamátok a végrehajtási törvény 13. §-a értelmében a tökének olyan járulékai, melyek a tőkére foganatosított végrehajtás folytán vezethet© árverési kielégítés vagy az esetleges fizetés alkalmával is felszámításba hozathatnak. 565—1908, polg. szám. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla végzett: Az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatja ; végrehajtatót L907. V. 37.6/2. számú végrehajtási kérvényével elutasítja; az 1908, február 1. napján foganatosított végrehajtást összes következményeivel együtt hatályon kívül helyezi s végrehajtatót végrehajtás terhével kételezi, hogy végrehajtást szenvedőnek 8 nap nap alatt 15 kor. 60 pfl. a felfolyamodóval szemben képviselője részére is megállapított felfolyamodási költségei fizessen. Indokok. Ingóságra vezetett előző végrehajtás esetén az 1881. LX. t.-cz. 116. §. és a 117. §, utolsó bekezdése esetét kivéve, ingóságra ujabb végrehajtás elrendelését csak a 117. §. a) b) c) pontjai alapján lehet kérni. Végrehajtató javára az egyezségi tökeösszeg erejéig a végrehajtás már el lévén rendelve és foganatosítva, mely alkalommal az 1901. október 21. napján felvett foglalási jegyzőkönyv szerint 48 koronára becsült ingóságok lettek zár alá véve. Az egyezségi tőkekövetelésre nézve tehát ujabb végrehajtás el nem rendelhető, mert a 117. §. a) b) c) pontjaiban irt előfeltételek egyikének fennforgása sincs kimutatva, sőt állítva sem. Ily előfeltételek fennforgását az iratok sem mutatják. A mi pedig az egyezségi követelés után felszámított kamatot illeti: igaz ugyan, hogy ily kamatfelszámitás végrehajtatót az 1881. LX. t.-cz. 43. §. utolsó bekezdése értelmében megillette s a már előbb beadott végrehajtási kérvényében a tőkeköveteléssel együtt végrehajtási követeléssé tehette volna. Ámde, mivel az optkv 1480. §-a értelmében a kamatok 3 év alatt elévülnek s ez a törvényes szabály a m. kir. Curia 64. sz. döntvénye szerint a késedelmi kamatokra is kiterjed, ebben az esetben pedig a végrehajtási törvény 43. §-a értelmében felszámitható kamat késedelmi kamatnak tekintendő, s felifolyamodásában végrehaltást szenvedő elévülési kifogást tett,