Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 11. szám - A zálogos szerződések mai érvénye - Felelet egy "Nyilt kérdés"-re

11. szám. Jogesetek Tára 43. §-aiban is fentartott annak a jogszabálynak a megsértével lehet megállapítani: hogy a bíróság polgári perben a felek közreműködése nélkül, a felhívott 62. §. eseteit kivéve, hivatalból bár jogilag lényeges bizonyítékokat figyelembe nem vehet, megállapítania s arra döntést fektetnie nem szabad (Tárgyalási elv). A felebbezési bíróságnak a perenkivüli összeszámolás tenyéré vonatkozó megállapítását ennélfogva, az 1893. XVIII. t.-cz. 197. §-ára tekintettel, felperes felülvizsgálati panaf-za folytán felülvizsgálati alapul elfogadni nem lehet. Ezenfelül a jelzett ténymegállapítás a viszontkereseti összeg megítélésére az anyagjogi szabályok szerint még nem is alkalmas. Az, hogy a felek egy vagy több követelés és azokra történt fizetések tekintetében összeszámoltak s megállapították a követelés fenmaradó összegét, lehet ugyan, ha a felek arra hivatkoztak a tartozás olyan összegű fenállásának perenkivüli beismerése s így esetleg bizonyítéka, de a követelés olyan uj jogalapjának tekinteni, hogy amellett a régi jogviszonyra visszatérni s abból eredő kifogásokat emelni, figyelembe nem vett fizetési tételeket felszámításba hozni, tévedést kiigazítani ne lehessen, csak akkor lehet: ha a felek között legalább a bírói gyakorlat által önálló követelési alapul elfogadott elismerési szerződés, vagy az Optkv. 1380. és következő szakaszaiban szabályozott egyezség a jelzett értelemben jött létre ; ezt azonban ebben a perben egyik Fél sem állította, sőt a felebbezési bíróság sem állapította meg, sőt e perben az ujabb elszámolást a felek anélkül vették foganatba, hogy perenkivüli elszámolásukra akár egyáltalán, akár különösen a jelzett jogi hatállyal csak hivatkoztak volna is. A kifejtettekből következik, hogy a perenkivüli elszámolásra vonatkozó ténymegállapítás elesik, az arra fektetett jogi döntés meg nem állhat s a felebbezési bíróságnak e ponton való döntése ellen eljárási és anyagjogi szabálysértés miatt emelt felperesi felülvizsgálati panasz alapos. 1908. február hó 5-ik napján. Örökösödési jogbői. Az örökhagyó nyilatkozatából minden kétséget kizáró módon ki kell tűnjék az, hogy örökhagyó szóval előadott rendelkezéseinek.szóbeli végrendelet hatályát kíván tulajdonítani ; s hogy ne legyen kétely sem arra, hogy végakaratának írásba foglalását nom kívánta végakaratát nem e czélzattal mondta el, vagy hogy nem akart másnemű ügyletet kötni s létesíteni. 5—190S. polg. szám. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla itélt : Az elsőfokú bíróság Ítéletének a hagyaték állagának és értékének megállapítására vonatkozó rendelkezését helybenhagyja ; ellenben annak a végrendelet érvénytelenítésére irányuló kereseti kérelmet elutasító és a perköltséget kölcsönösen megszüntető rendelkezését megváltoztatja, a Kálboron 1905. évi deczember hó 11-ik napján elhalt G. Györgyné P. Zamfira örökhagyónak tulajdonított szóbeli végrendeletet a perben álló felekre kiterjedő joghatálylyal érvénytelennek mondja ki és azokra nézve a törvényes örökösödés esetét állapítja meg, egyszersmind alperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy felperesnek perköltséget fizessen meg. Indokok : Az 1876. évi XVI. t.-cz. 15. §-a értelmében a szóbeli végrendelet érvényességéhez szükséges, hogy a végrendelkező nyilatkozatát a tanuk előtt érthetően és egész terjedelmében élőszóval adja elő és nyilatkoztassa ki, hogy az általa tett nyilatkozatot szóbeli végrendeletnek kívánja tekinteni. Az idézett törvényhelynek rendelkezését nem lehet ugyan akként értelmezni, hogy örökhagyónak — az általa előadottak után — szószerint ki kellene jelentenie azt, hogy a mit mondott, ez az ő szóbeli végrendelete; de ennek a törvényhelynek a helyes — és az állandó birói gyakorlat által is elfogadott — értelme az, hogy az örökhagyó nyilatkozatából minden kétséget kizáró módon tűnjék ki az, hogy örökhagyó a szóval előadott rendelkezéseinek szóbeli végrendelet hatályát kíván tulajdonítani; s hogy ne legyen kétely sem arra, hogy végakaratának irásba foglalását nem kívánta, végakaratát nem e czélzattal mondta el, vagy hogy nem akart másnemű ügyletet kötni s létesíteni. A fenforgó esetben azonban — a kihallgatott szóbeli végrendeleti tanuk vallomásaiból — azt, hogy örökhagyó szóbeli végrendeletet akart volna alkotni, nem lehet megállapítani. U. i. az alperes által érvényesített állítólagos szóbeli végrendelet létrejötténél közreműködött tanuk vallomása szerint az örökhagyó, annak az előadása után, hogy összes vagyonát alperesnek hagyja, illetőleg adja, nem jelentette ki semmiféle alakban sem azt, hogy ennek a nyilatkozatának végrendelet különösen hogy szóbeli végrendelet hatályát kívánja tulajdonítani, sőt — K. János tana vallomásán kivül — egyetlenegy jelen volt tanú sem igazolja még azt, hogy örökhagyó előttük — végrendelkezési szándékáról — előzetesen bár említést tett volna. Az a körülmény, hogy J. Mózes tanú vallomásában az örökhagyó nyilatkozatát végakaratnak mondja, mint e tanúnak véleménye és nem a tényekre alapított kijelentése, figyelembe nem jöhet. Ennélfogva az elsőfokú bíróságnak azt a ténymegállapítását, hogy örökhagyó szóbelileg rendelkezett, a kir. ítélőtábla magáévá nem teszi, mert az örökhagyóra vonatkozólag -- a fentiek szerint —- bizonyítható kijelentésekből: legalább minden kétséget kizáró módon annak valósággal és érvényesen létrejött szóbeli végrendeletére következtetni nem lehet. Ezekhez képest tehát az örökhagyónak tulajdonított szóbeli végrendeletet érvénytelennek kellett kimondani. Ennek a rendelkezésnek azonban nem lehet a perben nem álló örökösökre is kiterjedő joghatálya, mert azok közül az egyik a végrendeletet — a hagyatéki tárgyaláson — joghatályosnak elismerte, a másik perben nem álló örökös pedig a végrendelet érvénytelenítése iránti perhez a hagyatéki bíróságnak perre utasító végzése daczára sem csatlakozott és így a végrendelet érvénytelenítését a maga részéről ezúttal nem kívánta. Alperes elleniratban kijelentette, hogy semmi kifogása az ellen, hogy a hagyatéki leltár szenvedő állapotába 2. és 3. tételszám alatt felvett tehertételeket onnan kitörüljék. Ennélfogva reá nézve az ide vonatkozó elsőbirósági rendelkezés sérelmes nem lehet. Minthogy alperes teljesen pervesztes: az 1868. évi LIV. t.-cz. 251. §-a alapján a perbeli és a sikeres felebbezési költséget megfizetni köteles. 1908. évi február hó 6-ik napján. Úrbéri eljárásból. Az osztott tulajdonjognak olyképen való további megosztása, hogy a haszonvételek is — azok minősége szerint — megosztva legyenek, (a fa haszonvétele külön, a legelő és kaszáló részek haszonvétele pedig szintén külön) az érvényben levő törvényekhez s nevezetesen az optkv. 357. és 358. §-aihoz képest érvénytelen, a faizási vagy favágási mezei szolgalom az illető jogosított szükségleteihez mért oly terjedelmű faizási jogot állapit csak meg, mely által az erdőnek fa állaga, gazdasági értelemben vett teljességében, veszélyeztetve nincsen, a meg nem szerzett jognak elismerése pedig a nem létező jogot sem meg nem erősítheti, sem meg nem változtathatja, sem pedig utólag nem hozhatja létre. ^2621-1907. polg. szám. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla kizárólagos fa kihasználási jog elismerése és jár. iránt a csíkszeredai kir. törvényszék előtt folyamatba tett rendes perben itélt : Az elsőfokú bíróság ítéletének a ditrói 2818. sz. tjkvben felvett erdő ingatlanon levő fa feletti rendelkezési jogra nézve felperes kereseti igényét megállapító és U. János alperest ennek a jognak a birtokbaadására és perköltség fizetésére kötelező felebbezett rendelkezéseit megváltoztatja; felperest keresetével U. János alperessel szemben is elutasítja, végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy költséget fizessen; egyebekben ugyanazt az ítéletet — felebbezés hiányában — nem érinti. Indokok : Gyergyóditró község szabad és úrbéresekkel vegyes község, melyre nézve a kir. Ítélőtábla irattárában fekvő II. b. 1892/8. irattári jelű iratok szerint is — az úrbéri elkülönítéssel kapcsolatos arányositási eljárás jogérvényesen el lett rendelve; mely eljárás — jelenleg — az érdemleges eljárás szakában van. Az emiitett község területén tehát oly ingatlanok is vannak, melyek közhasználat tárgyát képezték, és melyekre nézve épen az idézett eljárás van hivatva a birtokviszonyokat — a fennálló törvényeknek és rendeleteknek megfelelően — rendezni. Ennélfogva, és elfogadva az elsőfokú bíróság ítéletének indokaiban idevonatkozóan felhozottakat is, nyilvánvaló, hogy Gyergyóditró községben, habár az ujabb időkig szervezetlenül is, közbirtokosság létezett; jelenleg pedig rnár ideiglenesen szervezve működik, miként azt a perbeli adatok és nevezetesen a beszerzett ügyviteli szabályzat és közgyűlési jegyzökönyvek igazolják. U. János alperesnek az az ellenvetése tehát, hogy a felperesként fellépett közbirtokosság a kereset előtt sem létezett