Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 8. szám - A kolozsvári ügyvédi kamarának 1907. évi működéséről szóló jelentése. Melléklet az Erdélyrészi jogi közlöny 8. számához

32. Jogesetek Tára 8. szám. a szobák magasságánál mutatkozó hiány különbözeti értékét pedig 26 korona 83 fillérrel megállapította, s ezt felperes követeléséből le is vonta: egyébként pedig az épület kisebb értékére alapított 3000 koronából a 393 korona 46 fillér erejéig érvényesített alperesi kárkövetelést minden más tényállás nélkül elutasitandónak ítélte. A kir. ítélőtábla jogálláspontja a tényállás ebbeli hiányára nézve az: hogy ez a hiány lényegtelen s nem ügydöntő körülményre vonatkozik Mert az épület hiányos kivitele jogi elbírálásánál irányadó Optkv. 1153. §-a szerint a munkaadónak nincs joga arra, hogy tényleg előállított és a szerződési terv szerint előállítandó volt mii érték különbözete czimén támaszszon igényt, hanem ha a szerződéstől a hiányos kivitel miatt el nem állott, vagy el nem állhatott: joga csak arra terjed, hogy a vállalkozótól a hiány megfelelelö pótlását kívánhatja, vagy pedig e hiánynak megfelelő, a törvény szavai szerint ahoz mért, tehát c hiány teljes pótlásához szükséges, a pótlással esetleg felmerülhető kárra is kiterjedő költség szerint határozódó kárpótlást követelhet. így tehát a tényállás hiányossága miatt emelt panasz ezen a külön ponton tekintve is alaptalan. Alaptalan alperesnek az a panasza is^ hogy a felebbezési bíróság döntése sértené az Optkv. 1153. §-át, mert felperesnek a munkabér követelését megítélte, holott alperes, azt az idézett törvény értelmében a hiányok pótlására megtartani jogosult. Ez a panasz azért alaptalan, mert bár M. János szakértő véleménye szerint több olyan hiány is volna az épületen, melyre a felebbezési bíróság tényállást meg nem állapított és döntést nem tett; ámde a felebbezési bíróság ítéletében meg van állapítva s alperes felülvizsgálatában e miatt panasszal nem élt, hogy a 2. '[. alatti műszaki véleményben jelzett hiányokon kívül, melyekre tényállás és döntés van, a többi hiányokat alperes kifogásként nem érvényesítette, azokra nézve sem a kijavítást nem kívánta, sem kárpótlási igényt az ezzel nem azonos épület érték külömbözeltől eltekintve,, azokért nem támasztott. Ily tényállás mellett azonban nem hivatkozhat] arra, hogy ö a keresettel követelt munkabért visszatartani mégis jogosult volna. Mert a peressé tett felperesi munkabér követelés ellenében olyan jog, melyet az ellenfél a perben nem érvényesít s melyet a bíróság hivatalból figyelembe nem vehet: a perbeli döntés szempontjából nem létezőnek tekintendő. Már pedig felperes több hiányt, mint a mit a felebbezési bíróság a 2. ;}. alatti műszaki véleményre alapított, viszonkereseti tételekben alperes érvényesített, figyelembe nem vehetett, mert a többi hiányokra alapitható jogáról alperes tetszése szerint le is mondhat; felperes munkabér követelését tehát a felebbezési bíróságnak alperes nem érvényesített jogára tekintet nélkül kellett megítélnie s e miatt jogszerű panasznak nincsen helye. Az a tényállás, hogy a 10 cm. külömbség folytán felperes 26 korona 88 fillér munkamegtakarítást ért cl, nincs megtámadva. Alperesnek az a panasza pedig, hogy a 10 cm. hiány értéke nem a megtakarított munka értékével volna mérhető és részére pótolható, anyagjogi szabálysértésre vonatkozik, azonban ily szabálysértés e ponton sincsen. Mert a szerződés szerint kétségtelen, hagy minden anyagot alperes tartozott szolgáltatni, felperes pedig csak az építési munkát vállalta el. Midőn tehát alperes nem állapította meg azt, hogy az esetleges pótlás folytán valamely anyagvesztesége is fogna elöállani, nyilvánvaló, hogy az Optkv. 1153. §-ának fentebb kifejtett éltelmében felperes a hiány pótlását, a szerződésre tekintettel, munkájával szolgáltathalná, a kárpótlás mértékét tehát a. felebbezési biróság a munka értékével anyagjogi szabály sértés nélkül szabta meg, ezt az értéket pedig a felperes elismert követeléséből le is vonta. Ezekhez képest és minthogy a meg nem támadóit tényállás szerint felperes elismert munkabér követelése a 26 korona S-í fillér levonásával 490 korona 56 fillért tesz ki, amennyit a felebbezési biróság részére meg is itélt; minthogy továbbá alperes viszont keresetének a 2 ';. alatti alapján, a pineze falak alapozásának hiánya czimén kövelelt 156 korona 46 fillér részére nézvre nem támadta meg azt a tényállást, hogy az alapozás elmaradása az ő kívánságára történt, mely oknál fogva kártérítést nem köve lelhet (Optkv. 1294. §.), sem munkabér levonást a szerződés szerint átalányban megállapitott munkabérből az átalány jogi természeténél fogva, melynélfogva a munkabér átalányból csak a vállalkozó hibájából elmaradó munka értéke vonható le, nem igényelhet; minthogy továbbá alperesnek a 2 '|. alatti alapján támasztott további viszonkereseti igénye a 26 korona 88 fillérrel kielégítést nyert; az építés befejezésében való késedelem czimén emelt 140 korona követelésére nézve pedig j azt a ténvállást, hogy e késedelem az alperes által elismert többlet munka folytán és az alperes terhére eső anyaghiány folytán állott be, meg nem támadta, így pedig a késedelem épen az alperes terhére esvén, azon a czimén kártérítési igénye nem lehet (Optkv. 1294. §.); minthogy végül a fentebb ki; fejtettek szerint a 3000 korona érték külömbözet czimén felállított követelésből e perben érvényesített 398 korona 46 fillérre nézve felperest jogszerű követelés szintén nem illeti: a per fö! tárgyára nézve a felebbezési biróság döntése az anyajogi sza! bályoknak megfelel s az ellen alperes sikeres felülvizsgálati kérelemmel nem élhet, minélfogva ugy az ő felülvizsgálati panasza, mint alperesnek csatlakozási kérelme alaptalan azért: mert mindkét fél részben nyertes, részben vesztes lévén, a felebbezési biróságnak az a döntése, hogy alperest rész perköltségben elmarasztalta, az 1893. XVIII. t.-cz. 110. §-ának megfelel, s így eljárási szabálvt nem sért, panaszra, tehát alap nincsen. (1893. XVIII. t.-cz. 185. §.). A felülvizsgálati költség, valamint a képviseleti költség iránt tett rendelkezés alapját a most felhívott törvényezikk 204. 168. 110. és 108. §-aiban találja. 1908. évi január hó 8-ik napján. Végrehajtási eljárásból. Zárlat csak oly okirat alapján rendelhető el, amely okirat a zárlatot kérőnek dologi igényét a birtokos ellen világosan és kétséget kizárólag maga bizonyítja és állapítja meg; oly igény, amely csak az okirat által esetleg bizonyított tényekre fektetett jogi következtetés utján nyerhet esetleges bírói megállapítást, zárlat elrendelésére alkalmas nem lehet. 153—1908. polg. szám. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla B. Gyulának, B. Dezső és S. Márton elleni zárlati ügyében végzett: A kir. ítélőtábla az elsöbiróság végzésének a zárlat elrendeléséreirányzott kérelmet elutasító rendelkezését helybenhagyja. Indokok: B. Gyula általánosságban az 1881. LX. t.-cz. 237. §-a alapján, s a nélkül, hogy megjelölné e törvényszakasznak azt a pontját, melyre kérelmét alapítja, azon az alapon kért B. Dezső és S. Márton ellen a kérvényéhez másolatban csatolt szerződésben megjelölt 280 hold erdő fatermékére zárlatot, hogy B. Dezső és S. Márton, az 1907. évi június hó 18-án vele kötőit szerződést, mely szerint B. Dezső és S. Márton B. Gyulától letárolásra 280 hold erdőt 37.800 koronával megvettek, teljesíteni nem akarják, miért is ellenük, a szerződés teljesítése iránt pert indított. Ez esetben legfeljebb az 1881; LX. t.-cz. 237. §-ának a) vagy d) pontjainak alkalmazásáról lehetne csak szó. Az idézett törvényszakasz a) pontja azonban a zárlati kérelem alapjául nem szolgálhat. Mert a 237. §. a) pontja szerint a zárlat csak oly okirat alapján rendelhető el, a mely okirat a zárlatot kérőnek dologi igényét a birtokos ellen világosan és kétséget kizárólag maga bizonyítja és állapítja meg. Ebből folyólag az oly igény, a mely csak az okirat által esetleg bírói megállapítást, zárlat elrendelésére alkalmas nem lehet. A zárlatot kérő részéről kérvényéhez csak másolatban, tehát nem is eredeti példányban csatolt, fentebb leirt tartalmú szerzö! dés egyáltalában nem tartalmaz arra nézve intézkedést, hogy az erdő vevőinek szerződésszegése esetére a zárlatot kérő az I erdőt birtokáHa visszavehesse, s még ha tartalmazna is, akkor ; is a szerződésszegésnek állított tényét szintén teljes bizonyító j erejű o :irattal kellene igazolni. De a zárlatot kérő külöiben nem is az erdő birtokát j követeli a már megindított perben, hanem előadása szerint ellenj felétől a szerződés teljesítését, a fa levágásának (erdő letarolá; sának) megkezdését és befejezését követeli. Minthogy ezek szerint a. kérdéses szerződés a zárlatot j kérőnek a birtokos elleni, az erdő birtokba vételére való jogát egyáltalában nem igazolja : a 237. §. a) pomjának alkalmazása szóba sem jöhet. A fentebb kifejtettekből folyik, hogy a zárlatol kérőnek a vitás erdő fáira való birtokjoga még csak nem is kétes, a birtokra való jog a zárlatot kérőt, szerződése szerint egyáltalában meg sem illeti, s így kérelmét alappal a 257. §. d) pontjára sem fektetheti. S minthogy igy a zárlat elrendelésére irányuló kérelem már alapjában nélkülözi a törvényes alapot, a veszély fennforgására vonatkozó kérdés ezúttal elbírálást nem is igényel. A zárlatot kérőnek kérelmével, nem ugyan az első biróság részéről felhozott, de a fent kifejtett indokok alapján való elutasítása megáll. 1908. évi január hó 23-ik napján.