Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 8. szám - A kolozsvári ügyvédi kamarának 1907. évi működéséről szóló jelentése. Melléklet az Erdélyrészi jogi közlöny 8. számához

30. Jogesetek Tára. 8. szám Mert : A telekkönyvi rendelet 92. §. értelmében előjegyzésnek csak olyan birói határozatok alapján van helye, melyek által valamely dologbani jog, vagy valamely meghatározott követelési összeg odaitéltctik. Az ügyvédi díjnak a prts. 252. §. szerint megállapítása azonban nem odaítélés, hanem tekintet nélkül az ügyvéd és megbízója között létrejött megállapodásokra és tekintet nélkül arra, hogy adatott-e és mennyi előleg, csal- meghatározása annak, hogy a teljesített munka figyelembevétele mellett az ügyvéd megbízójától mit. érdemel. Minthogy e szerint a díj megállapítás nem bizonyíték, hogy megbízó a megállapítás időpontjában a megállapított összeggel tartozik, zálogjogi előjegyzés alapjául sem szolgálhat. 1908. évi januárius hó 15-én. Jegyzet: E határozatot — jóllehet az 1. számban már egy hasonló határozat közölve volt — közlendőnek találtuk, mert ez a kolozsvári királyi Ítélőtáblának állandó gyakorlatát juttatja kifejezésre. A táblának eme gyakorlata még mindig nem tudott az ügyvédek között teljesen érvényesülni; legalább a gylakori fel tói vamodások erre mutatnak. A marosvásárhelyi tábla területén is ez a jogi álláspont jut lényegileg kifejezésre, amint a lapunkban már közölt esetitől látható. Az indokok ugyan egyesekei megtéveszthetnék, mivel „jogerőre emelkedési záradékkal el nem látott Ítélet"-ről van említés téve, de a végzés lényege mégis oda irányul, hogy az előjegvezni kért követelés meg legyem ítélve. Végrehajtási eljárásból. A város mint villamáramot szolgáltató magánvállalkozó által az ezen vállalatáról a kereskedelmi törvény 35. §-a szerint vezetett könyvnek kivonata nem képez közokiratot. Szám: 62/1908. 1. A kolozsvári kir. ítélőtábla Torda város közönségének P. Rudolf ellen 245 K 42 fillér töke és járulékai iránt folyamatba tett biztosítási végrehajtási ügyében Torda város közönségének közbetett felfolyamodása folytán végzett : Az első bíróság végzése indokainál fogva és a felfolyamodásban előadottakra tekintettel azért hagyatik helyben, mert a végrehajtató Torda város közönsége által a biztosítási végrehajtási kérése alapjául A) *|. alá beadott könyvkivonat nem képez közokiratot, hanem az csak az általa, mint villamáramot szolgáltató magánvállalkozó által az ezen vállalatáról a kereskedelmi törvény 25. §-a szerint vezetett könyvnek kivonata, mint ilyen nem teljes hitelű okirat alapján pedig biztosítási végrehajtás elrendelésének helye nincs. 1908. évi januárius hó 22-én. A bűnvádi eljárás köréből. A kir. tábla a pótmagánvádló által bejelentett felebbezés mellett a pótmagánvádló képviselője által tett felebbezést is a pótmagánvádló nevében tettnek vette s igy a bejelentett felebbezéseket egységes felebbezésnek tekintette. A flip. 485. §-a se nynjt alapot arra, hogy a képviseleti dijak mennyiségének kérdése hivatalból felülvizsgálható legyen. 138. szám 1908. II. A kolozsvári kir. Ítélőtábla L. János sértett mint pótmagánvádló által bejelentett felebbezés folytán dr. Ü. Sándor ügyvédjelöltnek mint L. János pótmagánvádló képviselőjének, a szabadlábon levő S. Herrmann vádlottnak s dr. B. B. kolozsvári ügyvédnek mint kiUőnvédönek jelenlétében itélt : A kir. Ítélőtábla a kir. törvényszék Ítéletének a S. H. vádlott felmentéséről rendelkező felebbezett részét helybenhagyja : az ítéletnek a bűnügyi költségekre vonatkozó felebbezett részét megváltoztatja s S. J. pótmagánvádlót arra kötelezi, hogy S. II. vádlottnak a kir. törvényszék előtt felmerült védelemből származott bűnügyi költsége fejében 60 koronát 15 na] alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett fizessen meg. Az ítéletnek a dr. B. B. ügyvédi munkadíjáról rendelkező nem felebbezett részét nem érinti. Dr. B. B. ügyvéd részére a mai felebbviteli főtárgyalásért 30 koronát; dr. M. I. pótmagánvádló képviselője részére 20 koronát állapit meg saját megbízóikkal szemben. Végül L. J. pótmagánvádlót arra is kötelezi, hogy S. H. vádlottnak a mai felebbviteli fötárgyalással felmerült költségei fejében 30 koronát, ugyancsak 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett fizessen meg. Indokok: Annak előrebocsátásával, hogy a Bp. 383. §. szerint pótmagánvádló képviselőjét önálló felebbezést jog meg nem illeti, a kir. itéiőtábla a L. J. sértett mint pótmagánvádló által bejelentett felebbezés mellett a pótmagánvádló képviselője által tett felebbezést is a pótmagánvánvádló nevében tettnek vette s igy a bejelentett felebbezéseket egységes felebbezésnek tekintette. A bejelentett felebbezésre tekintettel, a kir. Ítélőtábla az első bíróság ítéletének a S, H. vádlott felmentéséről rendelkező felebbezett részét felhozott helyes indokaiból hagyta helyben. Az elsőbiróság ítéletének a bűnügyi költségekről rendelkező részét azonban megváltoztatandónak és a költség összegét pótmagánvádló által megtéritendőleg 100 K helyett 60 koronában találta megállapíthatónak, mert vádlo'tnak az iratok szerint csak a képviseletből származó költségei merültek fel, a vádlott kép viselőjének a bünper során kifejtett ténykedése pedig két egyszerű bejelentési kérvény beadásában éí a védői tisztnek a főtárgyaláson való gyakorlásában nyilvánult, amelyért a pótmagánvádló terhére a Bp. 482. §. 2. bekezdése értelmében a megállapított összegnél magasabb nem hárítható. Az elsőbiróság Ítéletének a vádlott képviselője: dr. B. B. ügyvéd részérc megállapított díj tekintetében rendelkező része azonban érintetlenül volt hagyandó, mert a kir. törvényszék Ítéletének eme részét vádlott az ítéletnek előtte történt meghirdetése alkalmával nem sérelmezte s ebből folyóan a Bp. 387. §. rendelkezéséhez képest az elsőbiróság Ítéletének ez a rendelkezése felülvizsgálat tárgyát nem képezheti és pedig annál kevésbbé. mert a Bp. 384. és 385. §-ban foglaltak szerint a képviselettel felmerült költségekre vonatkozó ítéleti rendelkezés nem tekinthető hivatalból fclülvizsgálbatónak és a Bp. 485. § a se nyújt alapot arra, hogy a képviseleti dijak mennyiségének kérdése hivatalból felülvizsgálható legyen. A felebbviteli főtárgyalás rendén a vádlott képviselete folytán felmerült költségek a Bp. 479. §-a értelmében a bűnügyi költségekhez tartozván, a Bp. 484. §-a értelmében pótmagánvádlót a vádlott képviseletével felmerült felebbviteli főtárgyalási költségek megtérítésére is kötelezni kellett; mert az általa bejelentett felebbezés következtében vált szükségessé a felebbviteli főtárgyalás kitűzése, a felebbbezés azonban a vádlott bűnössége kérdésében sikerre nem vezetett. A bűnügyi költségekre nézve a felebbezés ugyan sikeresnek mondható, de ez a bűnügyi költségek növelésének kérdését azért nem befolyásolhatja az adott esetben, mert amennyiben pótmagánvádló csak emiatt jelentett volna be felebbezést: ez a Bp. 400. §. 5. pontja szerint tanácsülésbsn nyert volna elintézést és vádlottnak költséget nem okozott volna. Végül az is közömbös e kérdés elbírálásánál, hogy a Bp. 410. §-a értelmében a vádlottak" védelmében a hivatalból kirendelt közvédők járnak el a kir. Ítélőtáblán, mert ez a rendelkezés a vádlottakat nem korlátozza védő választási joguk szabad gyakorlatában, A vádlott és pótmagánvádló képviseletében a felebbviteli j főtárgyaláson eljárt ügyvédek dijai a Bp. 485. §-a alapján nyeri tek megállapítást. 1908. január 1G. / / Jogesetek marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Kusztrich János, táblai tanácsjegyző. Felülvizsgálati eljárásból. Midőn a biróság egy okirat magyarázásául oly megállapítást eszközölt, melyre az az okirat semmi alapot nem nynjt : az optk. 6. s 911. §-ban előirt anyagjogi szabályt sértette meg. Az optk. 1061. és 1017. §§. értelmében ngyanis az eladó köteles az adásvétel tárgyát a vevőnek késedelem nélkül átadni, mely törvényes kötelezettségnek megszegése az id. 1017. §. utolsó mondata szerint, közvetlenül az elj adónak ugy a felmerült kár, mint az elvont haszon megtérítése iránti kötelezettségét vonja maga után. Vevőnek az eladó ellen közvetlen igénye van, nem tartozik előzőleg élni azzal a jogával, hogy malmát első sorban annak jelenlegi birtokosától követelje s ezért pert indítson. í 1907. G. 152/3. sz. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint felülvizsgálati biróság