Erdélyi jogélet, 1944 (3. évfolyam, 1-5. szám)
1944 / 4. szám - A visszatartó birtokos jogállása és felelőssége
83 távolabbi jogszerzőknél a bíróság nem íogja tudni megállapítani a visszatartási jogot kizáró rosszhiszeműséget, ezért a felesleges vitát megelőzendő, a rendelet 6 §-ának utolsó bekezdése aként rendelkezik, hogy az ingatlan átadására kötelezett fél esetleges beruházásai megtérítéséig az ingatlan átadását meg nem tagadhatja. III. Ezek után nézzük, miként alakul a visszatartó birtokos felelőssége tételes jogszabályaink tükrében. Közelebbről : mennyiben van a rosszhiszemű birtokosnál kedvezőbb és és a jóhiszemxínél kedvezőtlenebb helyzetben, kötelezettségei mennyivel terhesebbek vagy könnyebbek emezeknél. A különbségek kimutatása végett, állítsuk szembe e birtokosokat N. Istvánnal, a visszatartó birtokossal. a.) Ha N. István jóhiszemű birtokos lenne, úgy a perindításig szedett hasznokért nem felelne. N. István azonban tudja, hogy az ingatlant eladta, az már nem az ő tulajdona. A perindítás előtti hasznokért tehát felelnie kell; a kérdés csak az, mi felelősségének mértéke ? A rosszhiszemű birtokoshoz hasonlóan az elmulasztott gyümölcsökért is felel-e avagy enyhébben kell megszabnunk megtérítési kötelezettségét ? • A megoldásnál abból kell kiindulnunk, hogy a visszatartó birtokos jogosult ugyan ideiglenesen birtokolni a dolgot, de nem jogosult a hasznok szedésére : ez a jogosítvány a tulajdonosnál marad. Az a körülmény, hogy a tulajdonos nem lévén birtokban, gyümölcsszedési jogát nem képes érvényesíteni, e jogot semmiben sem érinti. így fogván fel a kérdést, megtaláltuk a visszatartó birtokos felelősségének minimális mértékét: N. István köteles kiadni a valósággal szedett hasznokat. Tisztázandó azonban, hogy a visszatartó birtokos felelősségének e minimális mértéke egyúttal felelősségének maximuma is ? A kérdés tehát az, N. István köteles-e munkálkodni azon, hogy elő is álljon a haszon : teremjen is, ne heverjen parlagon a visszatartott ingatlan. Mivel a magyar jogban ilyen parancsoló jogszabály nincsen, azt kell mondanunk, hogy a visszatartó birtokost ily kötelezettség nem terheli. E megoldás annál is inkább helyes, mert N. Istvánt a kötelem szabályszerű lebonyolításának meghiúsulása körül vétkesség nem terheli s a visszatartási jognak éppen az az egyik hivatása, hogy az ellenérdekű felet mielőbbi teljesítésre szorítsa. Konkluzióképen tehát azt mondhatjuk, hogy a visszatartó birtokos felelőssége csak a valósággal