Erdélyi jogélet, 1944 (3. évfolyam, 1-5. szám)

1944 / 2. szám - Hatályukat vesztették-e a konverziós törvény 75. §-ában gyökerező illetékjogi rendelkezések?

47 csönnyujtásból, nagyobb részben szellemi munkateljesítményből eredő követelésre nézve vádlott mint hitelező valamint sértett, mint adós között az elszámolás megtörtént. Egyidejűleg a teljesítésre határidő volt kitűzve. A megállapodással egyidejűleg és ezt követő eg vádlott sem pénzt sem valamely ingó dolgot nem szolgáltatott az adósnak. Csupán a teljesítés módjára kötött ki magának a hitelező szabad választási jogot (ópcíót). Eltekintve attól, hogy a vádlott az ingatlanok megvételére vonatkozó jogával egyáltalán nem élt. kétségtelen, hogy a szabadválasztási jog kikötése a halasztás adása fejében nem vonható a büntetendő uzsora fogalma alá, mert a fentiek szerint vádlott a kikötés alkalmával sem pénzt sem más ingó dolgot nem szolgáltatott az adósnak. Ha pedig bűncselekmény tényálladékából csak egy ismérv is hiányzik, akkor a felmentés anyagi jogszabálysértés nélkül történt. (B, HL 2t72—Í943. sz. Dr. Bán ) 24. Kenyérgabonának jogellenes felhasználása és az igénybevétel elöl való elvonása, ha a mennyiség a házi szükségletet jelentékenyen meg nem haladja nem az 1939. évi II. t. c. 207 §~ába ütköző vétség, hanem a vonatkozó gabonarendeletbe ütköző kihágás. A kőzvádló azt vitatja, hogy a vádlott cselekménye azért sem minősíthető az alsófoku bíróságok által felhívott tőr vény helyekben meghatározott kihágásnak, mert a 4500—1941. M. E. számú rendelet az abban megjelölt cselekményeket csak arra az esetre minősíti kihágásnak, amennyiben azok nem esnek súlyosabb bűntető rendelkezés alá, már pedig jelen esetben a vád ott terhére megállapított az a cselekmény, hogy a búzáját sertéseivel etette fel, a k hágásnál súlyosabb bűntető rendelkezés, az Í939: II. t. c. 206 §. t. bekezdésében meghatározott vétség alkotó elemeit tűnteti fel, sőt az a cselekmény bűntetté minősül, mert a cselekmény indoka az, hogy a sertéshizlalás utján nagyobb nyereséghez jusson mint jutna a búzának a Ho/rbár részére való eladása által, tehát adva van a nyereségvágyban rejlő mínősitő körülmény ís. Ez az érvelés nem hely t á:ló Figyelemmel az 1939: évi II. t. c 207. § ának réndelkezésére a közszükségleti cikk jogosulatlan elvonása csak akkor esik az idézett törvény 206. §-ának su ya alá, ha a jogtalanul felhasznált közszükségleti cikk mennyisege jelentékenyenen meghaladja a tettes házi szükségletét, ellenkező esetben a cselekmény az 1939. évi II. t. c. 207. § ába — illetve buza, rozs vagy kétszeres jogosulatlan elvonása esetében a 4500 — Í94Í. M. E. sz. rendeletbe ütköző kihágás. Jelen esetben azonban oly kevés az elvont buza, hogy a vádlott házi szükségletét jelentékenyen meghaladó mennyiségről nem lehet szó. A közvádlónak a nyereségvággyal kapcsolatban kifejtett ér-