Erdélyi jogélet, 1943 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 2. szám - A m. kir. Államkincstár felelősége az 1440-1941. M. E. sz. rendelet 6. és 7. §-ainak alapján

41 vetkeztében a felperes és a többi tt. n kettős birtokos társai az idegen hatalom által megszállt terükten lévő ingatlanaikat kellő időben és módon megmunkálni és a termést betakarni nem tudták, amiből kifolyóan őket nemcsak ídővesztességben, hanem a termés kisebb hozamában megnyilvuló súlyos kár érte s emellett állandó zaklatásnak voltak kitéve* A bizonyított tényállássalszemben nincs ügydöntő jelentősége az alperesek által bizonyítani kívánt annak a körű menynek, hogy a felperes huzamosabb időn keresztül ajánlotta megvételre ingatlanát. Ez a ténykörülmény ugyanis még valóság esetén sem alkalmas oly jogi következtetésre, hogy a felperes nem a fent kiemelt hatósági intézkedések hatása alatt kötötte meg a kereset alapjául szolgáló jogügyletet, Éspedig ezért nem, mert a román hatóságok intézkedései évről-évre ismétlődtek, azok hatása tehát nem szűnhetett meg, amiből kifolyóan a bizonyítani kívánt ténykörülményből okszerűen éppen arra lehet következtetni, hogy felperes az ismétlődő zaklatást megunva, ragaszkodott kitartóan az adásvételi jogügylet megkötéséhez. Az a tényállítás pedig, hogy a fe'peres a forgalmi áron felül adta el az alperesnek ingatlanát, az Í440-19*!. M. E. sz. rendedelet 6. §-ára alapított kereseti kérelem elbírálásánál valósága esetén ís közömbös* Igaz ugyan, hogy a kihallgatni kért tanukkal az alperesek a fellebbezési tárgyaláson tett előadásuk szerint azt ís kívánták bizonyítani, hogy néha reggel 8 óra előtt és délután 6 óra után sem akadályozták a román határőrök a kettős birtokosnak a határon való átjárást, azonban a kir. ítélő' ábla megítélése szerint ez a tényállítás még valóság esetén sem rontja le a felvett bizonyítás eredményeként jelentkező és fentebb már kiemelt tényállást. Ugyancsak nincs jelentősége az alperesek védekezése szempontjából a kihallgatott tanuk vallómásából kitűnő annak a ténynek sem, hogy az ingatlanok elidegenítését megelőző három — négy éven át felperes felesmüvelésbe adta a megszállt területen volt ingatlanait. Ez a tény inkább megerősíti a felperes ama tényállítását, hogy ingatlanait a román hatóságok intézkedéseinek hatása alatt volt kénytelen elidegeníteni. Nem férhet ugyanis kétség ahhoz, hogy felperes az idegen megszállás bekövetkezte és a megállapított tényállásból kitűnő hatósági intézkedések s a hatósági közegek zaklató magatartása nélkül, mint kisbirtokos ingatlanait el nem idegenítette volna. Fennforog tehát a megtámadott jogügylet létrejött-e és a kiemelt hatósági intézkedések között az okozati összefüggés A folyton évről-évre ismétlődő hatósági intézkedések pedig abból kifolyóan, hogy felperes a rendes gazdálkodásnak megfelelően az idegen megszállás alatt maradt ingatlanait kellő időben és módon megművelni nem tudta, nemcsak súlyos anyagi károsodással fenyegettek, hanem nyilvánvalóan kárt okozók is voltak, s emellett a jogszerzöfeíek érdekét is szolgálták azáltal, hogy azok fennforgása nélkül a felperes a kereset