Erdélyi jogélet, 1943 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 2. szám - A m. kir. Államkincstár felelősége az 1440-1941. M. E. sz. rendelet 6. és 7. §-ainak alapján

42 Erdélyi |o^^l«t tárgyát képezd ingatlanokat nyilvánvalóan el nem idegeníti. A megtámadott adásvételi jogügylet tehát súlyos anyagi károsodással fenyegető és a jogszerzőiéi érdekét szolgáló hatósági intézkedés hatása alatt jött létre, következéskép azt az elsőbíróság az Í440-Í94Í. M. E, sz. rendelet 6. §-a alapján helyesen nyilvánította érvénytelennek (Nagyváradi kír. ítélőtábla P. I, 1452-Í942. sz. határozatából ) 19. Valóságos értékre következtetés ei ingatlan 1910. évi forgalmi éréből. Az aranykorona - leu pengő közös nevezőre hozatala a svájci frankra való étszémités utján Kúriai állaspont. A fellebbezési bíróság az elsőbírőság előtti eljárásban meghallgatott szakértő véleménye alapján tényként állapította meg, hogy felperesnek házas ingatlana, amelyet az alperes az J?3í évi május hó 27. napján megtartott árverésen 234.000 leu vételárért megvett, az árverés időpontjában 240.000 leu forgalmi értéket képviselt, az ingatlan elvont hasznai pedig az alatt az idő alatt amíg az ingatlant a felperes az árverés után u birtokában tartotta, 92.700 leura rúgtak. A vonatkozó felülvizsgálati támadások alaptalansága folytán a feÜebbezésí bíróságnak ezen tény megállapításai irányadók. Felu'vizsgálati támadás, hiányában irányadó tényállás az is, hogy az alperes az árverési vételáron felül a felperesnek az elárverezett ingatlanából való kiköltözéséért az 1934. év táján 25.000 leu „lelépést" fizetett, továbbá az ís, hogy az árverést követően kb. három éven át az egész ingatlant a felperes birtokolta és annak egy részét bérbeadás utján értékesítette. Az Í940 t XXVI. t. c. 3. §ában nyert felhatalmazás alapján kibocsáitott 1440 - W. M. E sz. rendelet 7- §-a alapján indított (peres vagy perenkívülí) eljárásban annak megállapításánál, hogy a fél, aki ingatlanát az 1918. évi október hó 28. napjától 1940. évi szeptember aó Í5. napjáig terjedő 'időben árverés folytán vesztette el, ingatlanának elvesztése következtében szenvedett-e súlyos kárt, vagy sem : az árverési vételáron felül figyelembe kell venni azokat az esetleges további szolgáltatásokat juttatásokat és egyéb vagyoni előnyöket ís, amelyekhez a kárenyhítést igénylő fél ingatlanának elárverezése folytán vagy azzal kapcsolatban jutott, illetőleg, amelyekkel ilyen módon gazdagodott, mert csak ezeknek az árverési vételáron felüli további szolgáltatásoknak, juttatásoknak és vagyoni előnyöknek számbavételével dőnthe ő el, hogy ér e e őt ingatlanának e vesztése következtében olyan súlyos kár, amely nek fennforgása a hivatkozott rendelet 7. § ában meghatározott kárenyhítési kötelezettségnekegyík mellőzhetetlen előfeltétele. A most mondattakból folyik, hogy a fellebbezési bíróság nem sértett anyagi jogszabályt azzal, hogy az ingatlanáért kapott ellenértéknek a felperest érhető kár megállapítása szempontjából való